Matthew James tizenöt évnyi nagyvárosi lét után visszaköltözik kansasi szülővárosába, a két világ közötti különbségekről szól a McSweeney’s-en olvasható hasábja:

And on the other hand, I have this other bank-related thought: pretty much everyone who works there knows the answers to my online security questions. I don’t mean they have access to them. I mean they know them. What is your paternal grandmother’s first name? In what city were you born? Who was your first girlfriend? So how do I deter identity theft? By keeping my account balance and credit score as low as possible.

Esik szó a címszereplő, önmagukat irányító traktorokról, az iowai fekete föld Lance Armstrongra gyakorolt hatásairól, a legutolsó írásában pedig egy házról lelkendezik, ami már majdnem az övé:

This house comes with a shed. I’m not talking about a rotting, detached garage or some outhouse-looking rake shack where you store the weedwacker. No, I mean a shed of such splendor, such splendid-ness, such splendid-idity as they probably said in the old country, you would get married specifically to upset your wife so she would make you sleep out there. (Sorry consenting gay adults, it’s wife here. This is Kansas. We are still considering an amendment that would reduce the amount of prison time for just saying the word evolution in public. I had to drive to Colorado to legally type that last sentence.)

A sorozatban eddig megjelent cikkek:

• The feeling we ARE in Kansas
• The truck stops here
• Harvest blues
• Small town living
• Hi Mom
• Season’s ramblings
• The home of my demise

Kellemes darab mindegyik és pont végig lehet őket olvasni, mire a netbank végez a svájci számláidon lévő pénzek átutalásával.

Így év vége felé közeledve szokás mindenféle értékelő meg összegző gondolatokat prezentálni, visszatekinteni az elmúlóban lévő évre, ezért most egyéb közölnivaló híján visszatekintek egészen múlt szombatig, aznap ugyanis számos olyan dolog történt, amikre nem számítottam.

Például nem számítottam arra, hogy 2012 legnagyobb testi-lelki megkönnyebbülésével járó vizelésére egy másodosztályú vasúti személykocsi nulla fokos, félig lehúzott állapotában megragadt ablakú, emiatt pedig kissé huzatos, folyóvizet és más luxuscikkeket nélkülöző, ragadó padlójú szükségkabinjában kerül majd sor, és a procedúra zenei aláfestéseként valaki két percen át fogja rángatni kívülről a fülke bereteszelt ajtaját. És ez még mindig hívogatóbb, mint az állomáson található kék trón volt.

Persze arra sem számítottam, hogy a vonat érkezését megelőző másfél órát a szabad ég alatt, a csapókerti állomás peronján fogom eltölteni, mert egyrészt a jegy megváltásakor tudatosult csak bennem, hogy a decemberben megváltozott menetrend munkanap és munkaszüneti nap tekintetében tökéletesen egyezik, kivéve azt az egy szerelvényt, amelyhez nekem sikeredett kimennem, másrészt pedig a váróteremben és annak előterében két vasudvardi alakulat egymástól egyre távolodva, ám hangerőből kompenzálva bizonygatta egymásnak, hogy ők mennyire nem foglalkoznak a másik féllel, és igen, a vita csúcspontján elhangzott a kettőötbe’ van nekem ez a mackó tételmondat.

Jövőre nyilván sokkal okosabb és előrelátóbb leszek. Nyilván.

Impulzusposzt következik, elnézést.

Megírtam pár napja a nézetváltós billentyű-kombinációkról szóló bejegyzést. Ebben két helyen szerepel leírva, hogy a Ctrl+Alt+szám-ot kell nyomni a váltáshoz. A csúcsminőségű animgif minden kockáján is szerepel a kombináció. A bejegyzés megírása előtt tényleg percekig szórakoztam ezzel a funkcióval és bármire meg mernék esküdni, hogy ezeket a gombokat nyomtam akkor.

Mindez azért lényeges, mert tegnap használni szerettem volna újsütetű ismereteimet, lenyomtam hát ezeket a gombokat, de nézetváltás helyett csak lehangoló csilingelést tapasztaltam. Újra és újra. Ding! Ding! Ding ding!

Újraindítottam a rendszert. Már régen nem arról volt szó, hogy átváltsak egy másik nézetre. Ez már arról szólt, hogy hallucináltam-e az egészet. Mert abban egészen biztos voltam, hogy nem történhetett meg olyan csúfság, hogy írtam egy bejegyzést valamiről, amit ki is próbáltam előtte és screenshotokból animgifet meg illusztrációt is gyártottam hozzá és a létező összes helyen rossz kombinációt adtam meg. Ilyen velem nem fordulhat elő, túl vagyok biztosítva az ilyesmi ellen blogíráskor, ötször átnézek mindent élesítés előtt.

Erre ma ezt kellett látnom:

A helyes kombináció a Ctrl+Shift+[1..8]. Hamueső és egyéb klisék. Továbbra sem értem.

A blogot Firefoxszal nézegetők számára tegnap óta (többnyire) helyes magyar sorvégi elválasztással jelennek meg a bejegyzések. Mindezt a CSS3 hyphens tulajdonsága teszi lehetővé, aminek a támogatása remélhetőleg hamarosan meg fog jelenni minden elterjedtebb böngészőben, a pillanatnyi lefedettség ugyanis elég sovány.

Magát az elválasztást jelenleg a Firefoxon (6.0-tól a -moz előtaggal) kívül az Internet Explorer 10 (-ms prefixszel) és a Safari (5.1+, -webkit prefixszel) böngészők támogatják (a Can I use kompatibilitási táblázata alapján), persze ezt úgy kell érteni, hogy ezek a böngészők képesek nyelvhelyes elválasztást eszközölni angol nyelvű szövegeken, ugyanakkor a többi nyelv támogatása amennyire üdvözlendő, annyira ritka is. Konkrét nyelvlistát csak a Firefoxhoz találtam az MDN vonatkozó cikkében, ez (és a gyakorlati próba) alapján egyelőre csak ezzel működik a magyar elválasztás.

Az elválasztás egyébként azért jó szolgáltatás, mert jelentősen csökkentheti a szövegtörzsben manifesztálódó káoszt: balra zárt szövegnél a sorok tényleges hossza jobban közelítheti az elméleti maximumot (ami itt a befoglaló elem szélessége), sorkizárásnál pedig megnő a sorok átlagos karakterszáma, ezáltal kevésbé lesz jellemző a riverek (és a rivert okozó, bántóan nagy szóközök) kialakulása; mindkét fejlemény sokat javít az olvashatóságon.

Gyakorlati alkalmazás

Az első és legfontosabb jó hírem, hogy semmit nem lehet veszíteni az elválasztás engedélyezésével: ha egy adott böngésző nem támogatja az elválasztást (egyáltalán nem vagy csak adott nyelv hiányzik a repertoárból), akkor nem változik semmi a szöveg megjelenésén. A második jó hírem, hogy a létező implementációk mindegyike van annyira intelligens, hogy egy adott nyelven írt szöveget meg sem próbál más nyelvhez tartozó elválasztási szabályok alapján elválasztani, kivéve, ha erre kényszerítjük. Olyat meg úgyse tennénk, ugye?

Ebből következik, hogy mindenképpen tudatnunk kell a böngészővel, hogy a weboldalunkon megjelenő szöveg milyen nyelven íródott, amit legcélravezetőbben a html elem lang attribútumának megadásával tehetünk meg.

Ha az oldalad készítésekor betartottad az alapvető dolgokat, akkor ez már eleve adott, buksisimi. Természetesen a fenti megoldás abban az esetben ajánlott, ha az oldalon túlnyomórészt magyar nyelvű szöveg olvasható és csak néha kerülnek elő más nyelven írt részletek például idézetek formájában (ekkor az idézetet tartalmazó elemnek szintén megadjuk a megfelelő lang attribútumot és készen is vagyunk).

Ezután azt kell megfontolnunk, hogy az oldalon megjelenő szövegek közül melyeket szeretnénk automatikusan elválasztani. A legegyszerűbb persze a teljes body-ra bekapcsolni, megnézni, hogy okoz-e valahol gondot, aztán az elválasztásból kihagyandó elemekre letiltani:

body {
  -moz-hyphens: auto;
  -ms-hyphens: auto;
  -o-hyphens: auto;
  -webkit-hyphens: auto;
  hyphens: auto;
  }

code, pre, abbr, kbd {
  -moz-hyphens: none;
  -ms-hyphens: none;
  -o-hyphens: none;
  -webkit-hyphens: none;
  hyphens: none;
  }

Mindenki a lehető legjobban ki van szolgálva, betyárosan kimaxoltuk a progressive enhancement filozófiát.

Alternatív megoldás

Létezik az a szituáció, amikor az elválasztás nem lehetőség, hanem követelmény, ennélfogva nem támaszkodhatunk a foghíjas kompatibilitásra. A hyphenator, ami egy Javascriptben készített, számos nyelvet támogató, testreszabható elválasztómodul, ami kipróbálható bookmarkletként is. Az opciók között szerepel a számunkra felesleges nyelvek szótárainak elhagyása, megadható, hogy hány karakternél rövidebb szavak elválasztását mellőzze a szkript és még egy csomó egyéb jellemző, ráadásul böngészőfüggetlen.

Egyetlen komolyabb hátrányaként azt tudom felhozni, hogy a legnagyobb tömörítésű és csak a magyar nyelvet kezelő változata is 500 KB körüli fájlt eredményez, ami nyilván nem tényező, ha muszáj használni az elválasztást, de kicsit meredek ahhoz képest, hogy szeretünk mindent a végtelenségig optimalizálni. (Az opciók között beállítható, hogy a szótárat az első letöltés után helyben tárolja el a böngésző, ha képes rá, ezzel lehet spórolni.)

Észrevételek

Mindkét megoldásnál azt tapasztaltam, hogy elválasztási hibát nem vétenek (vagy az én ismereteim szűkösek). A CSS-ben is lehet valami megszorítás a minimális szóhosszra, három- és négybetűs szavakat például még nem láttam elválasztva. Az elválasztás során a szövegbe beszúrt kötőjelek egyébként nem okoznak gondot a szöveg kijelölésekor és másolásakor, csak azt emeli át a böngésző, ami az oldal kódjában szerepel.

(A poszt hasznosságát némileg lerontja, hogy a benne szereplő billentyű-kombinációk tévesek. Ezzel kapcsolatban lásd ezt a bejegyzést, és bocs. — a szerk.)

Most egy ezeréves — na jó, nem ezeréves, de gyaníthatóan a Windows Vista óta létező — dologról fogok beszámolni, aminek a létezéséről eddig nem tudtam és teljesen véletlenül akadtam rá ma kora délután.

A Windows fájlkezelőjében többféle nézet közül tudunk választani, összesen nyolc van belőlük és mint kiderült, lehet közöttük váltani billentyűzet segítségével, a Ctrl+Alt+[1..8] nyomkodásával:

Már ez is jó, ha észben tudod tartani annak a két-három nézetnek a sorszámát, amelyeket gyakran használsz, de van tovább is, hiszen a Windows-ban az Asztal is olyan, mint egy mappa, tehát a helyi menüből kiválasztható három ikonméret mellett ezeket a nézeteket is beállíthatjuk az asztali ikonokra:

Nem állítom, hogy ez az első oldalára ráférne a Windows-funkciók hasznosság szerint csökkenőleg rendezett listájának, de jó tudni róla.

Update: A poszt írásakor nem volt módom Windows Vistán és Windows 7-en is kipróbálni a kombinációt, illetve sehol nem találtam utalást arra vonatkozóan, hogy ez a Windows 8-ban megjelent új feature lenne, ezért feltételeztem, hogy régebbi rendszereken is működik. Egyelőre úgy tűnik, hogy ez mégsincs így, nálam legalábbis semmi nem történik.

Elnézést kérek mindenkitől, aki a lelket is kinyomkodta a Ctrl+Alt-jából.