Megint hétfő, megint kalkulus előadás reggel. Az utolsó fél órában már egészen érdekes kezdett lenni, de mint tudjuk, a jó dolgok sosem tartanak örökké, és a történelem ismétli önmagát, meg egyéb közhelyek is jól bepasszolnának ide, de hagyjuk inkább. Szóval megint megszólalt a csengő, azaz: bombariadó megint.

Én tényleg nem tudom, miért jó ez valakinek. Nekem biztosan nem jó, mert egyrészt sehová nem haladunk az anyaggal már egy hónapja, másrészt meg be lesz pótoltatva velünk a múltkori, elmaradt előadás - és ez is be lesz valószínűleg, egy "mindenki számára megfelelő" időpontban (értsd: csütörtök este). Már _alig_ várom...

Kíváncsi vagyok, mikor unják meg a hatóságok ezt a viselkedést. Egyszercsak úgy döntenek majd, hogy ha annyira akar valaki robbantani, akkor robbantson nyugodtan, legalább egy ideig biztosan nem kell majd kiszállni a helyszínen. Aki komolyan akar valamit, az meg úgysem jelenti be előre... Vagy csak azt mondják, hogy öt riasztás után kimennek egyszer körülnézni. Persze ezt nem tehetik meg, mert sosem lehet tudni ugyebár.

Végre-valhallára lecsurgott a FlatOut demója. Igazi felüdülés volt az újabban szokásos többszáz megabájtos, ötperces demók mellett ez a 130 MB méretű, elég sok lehetőséget tartalmazó kiadás.

Ha nem lenne világos, a FlatOut a finn BugBear Entertainment játéka, és egyfajta Destruction Derby-klón volna, ha nem lenne megtámogatva olyan szintű fizikával, mint amilyennel megvan :-). Roncsderbis játéknál ugye elvárható, hogy a járgányok szépen törjenek, deformálódjanak, itt azonban a kocsik mellett a környezetünkben lévő tárgyak is áldozatok lehetnek. A szétlökdösött hordók és elsodorható táblák mellett már nem pattanunk le a falépcsőről, fakerítésről, beton elterelő kordonról és a többi autóról sem. Persze vannak játékmódok, amikben nem cél a rombolás, de valahogy mindig úgy sül el :-).

Ami nagyon megfogott, az a hangulata. Régen éreztem ilyet arcade stílusú játéknál. Az irányítás, a törések mind-mind úgy vannak megoldva, hogy egyszerre lesz tőlük a játék élvezetes, könnyen kezelhető és mégis fantasztikusan reális. Leírhatatlan, amikor a hajtűkanyarban keresztbe bródszájdolva éppenhogy el tudjuk húzni a kocsink farát a külső íven lévő akadályok mellett, vagy amikor az előttünk haladóval a lökhárítókat összeakasztva szórakozunk. Multiban mekkora lehet!

A reggeli tesi után rendhagyó helyen és időben volt megtartva egy korábban elmaradt kalkulus gyakorlatom. Kedden este mondták, hogy itt és ekkor, ebben az épületben találkozunk. A megadott időpont előtt bő tíz perccel kiszálltam a helyszínre, ahol rajtam és a portásom kívül egy árva lélek sem tartózkodott. Első gondolatom az volt, hogy ráb*sztam, mert vagy rossz helyen vagyok, vagy egyedül jöttem el. A következtetés helyességét a portás is igazolta, amikor kedvesen közölte, hogy itt nincsenek termek. Jó, akkor várunk. Sokáig. Kettő óra helyett fél háromkor jött még valaki, így már ketten ültünk ott a lépcsőn. Rövidesen a tanár is megérkezett, a hosszúra nyúló névsorolvasás (két ember már sor?) után kerítettünk termet, és átvettük az egész féléves anyagot mégegyszer, tekintettel a jövő kedden írandó zárthelyire. Közben még négyen befutottak, így összesen heten voltunk bent, ami még soknak is tűnhet, de mivel ez egy kötelező tárgy gyakorlata, ahol kötelező a megjelenés... hát, érdekes, na.

Hmmm... Ha azt mondom, GTA San Andreas, mit mondasz te? Azt, hogy már tűkön ülve várod? Vagy azt, hogy már megvan PS2-re warezban? Netán azt, hogy magasról teszel rá, mert Diablo / Quake / DoomIII / Half-Life 2 rajongó vagy?

A program megjelent PlayStation 2-re, és a jelenlegi adatok szerint csak Angliában elkelt belőle pár millió darab, minden idők legjobb hétvégi eladási mutatóját produkálva, ami azt jelenti, hogy eddig egyetlen mozifilm vagy más játékprogram nem hozott annyi bevételt három nap alatt, mint a San Andreas. És akkor még nem ismerjük az USA-beli eladási adatokat, valamint azt sem, hogy ezek mellett hányan szedték le a netről "barátilag". Nem is tudom, hogy kinek a bőrébe bújnék szívesebben, a Rockstar North és / vagy a Sony pénzügyi osztályán valószínűleg buli van folyamatban a lávafolyamként csordogáló súlyos bevételek ürügyén. Kíváncsi vagyok, a Microsoft mikor kezd bele a tárgyalásokba a R*-ral az Xbox-exkluzivitás problémaköréről, mert ekkora forrást nem szoktak ők csak úgy bámulni a messzeségből.

Azért akárhogyan is, jó látni, hogy vannak még a szórakoztatóiparban olyan fejlesztőcsapatok, akik már régen nem kispályások, mégsem vakítja el őket a népszerűség és a dagadó bankszámla, hanem igenis rengeteget és jól dolgoznak. Ha nekiállnak valaminek, akkor nem érdekli őket semmilyen határidő, nem mondják el havonta, hogy "when it’s done", hanem megcsinálják, aztán olyan diszkrétnek látszó kampányt indítanak, hogy végül az is be lesz zsongva a cuccért, aki elvből utálja az ilyesmit. És amit kiadnak a kezeik közül, az valóban tökéletes, vagy legalábbis nagyon közel áll ahhoz.

Amiért most róluk szól a blog, annak csupán egyetlen oka van. A GTA Gaming oldalára a hivatalos screenshotok mellé most felkerült 120 darab, játékosok által beküldött kép is, amelyeken az egész játék immár kendőzetlenül, a maga teljes valójában mutatkozik meg előttünk. Vannak képek a bandázásról, az autók átalakításáról, a különféle edzésekről, szóval mindenről, ami fontos. Egyesek szerint a San Andreas éppen történelmet ír - játéktörténelmet. És jövő májusban mindez PC-n is élvezhető lesz, amikor aztán totálisan tarolni fog. Mellette fel sem fog tűnni különösebben a Half-Life 2 (ha egyáltalán megjelenik valaha) a másfél évvel ezelőtt csúcsnak nevezett grafikájával és a fizikai motorjával, mivel szerintem sztori terén nem fogják azt hozni, ami várható lenne. Az ukrán csoda-FPS, a S.T.A.L.K.E.R. meg szintén csak ugyanezen jellemzőkkel riogat, meg a folyamatos halasztgatással, pedig még a Doom III előtt ki akarták adni - ne jött össze.

Szóval legkésőbb tavasszal / nyár elején a San Andreas bankot fog robbantani, és ebben talán relatíve kevesen akarják megakadályozni.

Mivel tegnap mi bejártuk a temetőket, a hétfő délelőttöt otthon töltöttem. Délután már vissza kellett jönnöm Debrecenbe, mivel kedden reggeltől órám volt. Fél négykor el is indultunk, háromnegyed óra alatt kiértünk Nyíregyházáról, aztán végig a négyes főútnak nevezett dűlőn. Ez külön jó egyébként, az ötven kilométeres szakaszon folyton azokat a részeket javítják ki, amik még viszonylag jó állapotúak; ahol meg szétrázza a kocsit az út, azt b****nak lefedni.

Ilyenkor már elég korán sötétedik, ez viszont nem hiszem, hogy komoly mentség lenne arra, ahogyan a nagy többség viselkedett az úton. A szemből jövők simán benézték az előzéseket, ilyenkor persze nekem kell fékezni, lehúzódni, eltűnni onnan. Pedig nehéz dolog észrevenni két fényszórót a sötétben... De ez semmi ahhoz képest, amit a mögöttünk érkezők alkottak folyamatosan. Megelőznek, de mivel jönnek szemből, hiába hagyok nekik helyet magam előtt, ha nem figyelek oda, könnyen letarolják a mi kocsink elejét. Volt, aki még integetett is, hogy húzzam már arrébb a belemet. Hát, engem igazán nem zavar, ha ő meg akar halni, csak engem hagyjon békén addig. Nem jó ez a hozzáállás, tudom, de akkor is. Sokan meg beelőzik az egész sort, amivel egészen két perccel hamarabb érnek Debrecenbe, mint mi, természetesen a legritkább esetben képesek visszafogi magukat, és a biztos pozíciót feláldozzák a bizonytalanért, ami kettővel előrébb van. Hát, ők tudják. Csak az autóvezetésben mindez azért gáz, mert ha valaki elcsesz valamit, akkor egyáltalán nem garantált, hogy csak neki származik belőle baja. Mert egy ilyen előzési szituációnál például, ha az illető nem fér be oda, ahova szeretne, akkor egyrészt rommá törik az ő és a szembe jövő autója, ami nem csoda, tekintve, hogy az ütközés egyenértékű azzal, ha egy falnak megy neki 180 km/h-val (hamindketten 90-nel haladnak, de ilyen nem nagyon van). Aztán ott van a megelőzött jármű, az is kap bőven a szórásból, ha esetleg a riadalom miatt nem rántja egyből bele az árokba a vezető. És Halottak Napján jobban észreveszi az ember, hogy mennyi útmenti fánál égnek a mécsesek.

Amikor jogosítványt szereztem, sokat gondolkodtam azon, hogy hatalmas felelősséget vesz a nyakába az, aki autót vezet. Eleinte tartottam is attól, hogy miként fog rám hatni a dolog, de nem éreztem semmi furcsát. Csupán minden elindulásnál, minden manővernél bevillan az agyamban, hogy ha nem is magamért, legalább a többi utas biztonságáért tegyek meg mindent. Nem hiszem, hogy el tudnám viselni, ha valakit elgázolnék a zebrán, még akkor sem, ha nem én hibázok. Akik már tapasztasztalták, azok mind állítják, hogy a karosszérián csattanó test hangjánál nincsen borzasztóbb - én meg minél később szeretném érezni ezt az érzést, illetve, ha van rá mód, akkor a minél később legyen egyenlő a sohával. Ennek ellenére szerintem rengeteg a felelőtlen vezető, akik szerint a KRESZ nem kötelezően betartandó, csak egy nagy tippgyűjtemény az egész, mert a kocsi sem jogsival megy, hanem üzemanyaggal. És az ilyenek miatt is ég annyi gyertya az út mentén...