A reggeli tesi után rendhagyó helyen és időben volt megtartva egy korábban elmaradt kalkulus gyakorlatom. Kedden este mondták, hogy itt és ekkor, ebben az épületben találkozunk. A megadott időpont előtt bő tíz perccel kiszálltam a helyszínre, ahol rajtam és a portásom kívül egy árva lélek sem tartózkodott. Első gondolatom az volt, hogy ráb*sztam, mert vagy rossz helyen vagyok, vagy egyedül jöttem el. A következtetés helyességét a portás is igazolta, amikor kedvesen közölte, hogy itt nincsenek termek. Jó, akkor várunk. Sokáig. Kettő óra helyett fél háromkor jött még valaki, így már ketten ültünk ott a lépcsőn. Rövidesen a tanár is megérkezett, a hosszúra nyúló névsorolvasás (két ember már sor?) után kerítettünk termet, és átvettük az egész féléves anyagot mégegyszer, tekintettel a jövő kedden írandó zárthelyire. Közben még négyen befutottak, így összesen heten voltunk bent, ami még soknak is tűnhet, de mivel ez egy kötelező tárgy gyakorlata, ahol kötelező a megjelenés... hát, érdekes, na.