Reggel tíz, ébredek, kinézek az ablakon, végre péntek... Ja, ez nem is az. Reggel tízkor kezdetét vette a Számítástechnika és informatika anyagtudományi alapjai című agymenés, aminek keretében mindenki meg fogja tanulni, hogy miből van az az alkatrész, amit éppen rugdos, ami éppel elvágja a kezét a sorják miatt, ami ráolvad a környező elemekre, és ami ki van spórolva belőle. Első órán bevezetésképpen szó volt a kémiai alapokról, elemi részecskékről - a prof valami perverzió folytán a neutront nejitronnak ejti, valamint a periódusos táblázat legtöbb eleme is érdekesen hangzik a szájából. Erősen sznob-jellegű.

Utána adatszerk előadás a szokásos világmegváltó gondolatokkal és jótanácsokkal. Megtudtuk például, hogy nem érdemes jogászokkal barátkozni, továbbá, hogy a politikusok is emberek, de ettől még nem kell őket szeretni.

Délután kitöltöttem a jelentkezési lapokat, holnap éjfél a határidő. Kicsit nehézkes felvételi tájékoztató nélkül beírni mindent megfelelően. Mindenesetre ha megint felvesznek, az már talán jelent valamit. Vagy azt, hogy mégiscsak helyem van itt, vagy azt, hogy még mindig sz*r a felvételi rendszer ;). Elkészítettem a dalszöveges oldalt is, egyelőre néhány KoRn dal szövege van fent. Majd a többi is felkerül sorban, amint kész leszek velük.

Eredetileg úgy volt, hogy már kora délelőtt hazaindulok, de tegnap este befutott egy barátném segélykérő sms-e, mivel rejtélyes módon összedőlt a számítógépén a rendszer, ami erős akadályát képezi egy fontosabb dolgozata elkészítésének. Úgyhogy a megbeszélt időpontban és helyen megjelentem. A gép egyébként Windows 98-at operált, már amikor operált. Fel voltam készülve lélekben minden eshetőségre, de az élet mindig ravaszabb. A gépet bekapcsolva hiba nélkül bebootolt, bejelentkezett, és működött is szépen - leszámítva a 640*480-as felbontás és a 16 szín kombinációt. Csodálkoztam rendesen, hát még a tulajdonosa... Megegyeztünk abban, hogy biztos a pozitív aurám miatt van, vagy egyszerűen átvettem a rontást róla egyetlen érintéssel. Még figyelmeztetett is, hogy akkor vigyázzak, nehogy kijöjjön rajtam a rontás :). És röhögni fogsz, mert kijött.

Kezdődött azzal, hogy kifelé menet sikeresen beakasztottam a kabátom cipzárját, és az egyre erősebb havazásban próbáltam rendbe szedni. Végül megoldódott. Aztán a büfében vettem két pogácsát meg egy jegesteát, amivel megint durva sokra mentem, mert nem bírtam lecsavarni róla a kupakot. Oké, van nálam bicska, majd azzal levágom róla. Hát francokat, a kezembe háromszor is beleállítottam a pengét... Aztán hazaérve már előre örültem, hogy az egész heti offlineság után végre fel tudok nézni a fórumra, meg tudom nézni a leveleimet vagy akármi. Na persze, még mit nem. Régóta vágyok arra, hogy ne kelljen mindenféle antivírus és antispy programokat telepítgetnem ahhoz, hogy biztonsággal tudjak netezni itthonról. A megoldást eddig egy Linux-disztribúcióban láttam megvalósulni, és mivel a hét nagyobbik részében használt gépemen is hosszabb ideje működik a Novell SuSE Linux 9.1, úgy döntöttem, hogy felrakom ide is és meglátjuk, mennyire lesz jobb. Hát, megláttam egész hamar. Készítettem neki egy szép 5 GB-os partíciót, erre az egyetlen CD-n lévő verziónak fel kell férnie. Elkezdődik a telepítés, lemegy hiba nélkül, beállítom, hogy a GRUB betöltőt floppyra rakja - így nem kell bootoláskor választani listából, hogy mi induljon, hanem ha nincs benn floppy, akkor win, ha bent van, akkor linux, és kész -, indul is az új rendszer. Csakhogy nem tudok vele kapcsolódni sehogyan sem. Fene megette, akkor vissza a jó öreg XP-hez, legalább netezek valahogy. Hát, majd máskor. Elindulás után egyszercsak fogta magát, kifagyott, újraindult. Aztán a gép nem látta egyik korábbi partíciót sem, a Windows nem indult el. Akkor telepítő lemez előszed, elvileg erre való a javítókonzol. Fixmbr, fixboot, restart: semmi eredmény. Illetve, mostmár a Linux sem indul el. Fájlaltam volna a partíciók eltűnését, mert elég szépen be voltam rendezkedve rajtuk. Úgyhogy ráengedtem a Windowsos telepítést, ami kétszer kifagyott közben, de harmadszorra sikerült feltelepítenem, és közben csak kétszer kaptam idegbajt. Gyorsan felraktam böngészőt meg tűzfalat, hogy tudjak is csinálni valamit még ma. Igazán élvezetes volt, hogy a teljesen alapbeállítású rendszer percenként örvendeztetett meg a felugró buborékaival és a "hasznos" tippjeivel. De legalább jót beszélgettem S@tival, aki küldött nekem naplóbejegyzéseket.

Végül egy plakátfelirat az Idegennyelvi Központ faláról: "Ha füstölni látunk, azt fogjuk hinni, hogy kigyulladtál és ennek megfelelően fogunk cselekedni!" :D

Többen mondták, hogy a fekete alapon fehér betűk dizájnilag jól néznek ki, csak nehezen olvasható emiatt a szöveg. Mélyreható kutatásokat végeztem a témában, de akárhogy alakítottam a színeket, mind közül a régebbi, vajszínű (#EDE6D6) alapon fekete betűs megoldás tűnt legkellemesebbnek. Viszont a képeket éppen ezért kellett leszednem mindenhonnan, amíg ki nem találok valami értelmes megoldást. Kipróbáltam persze így is, de elég béna volt. És nem, nem lesz fehér a lap, mert az olyan nyomasztó, mintha tanulni kellene :).

Bementem prog1 gyakra, fél óra alatt elmondtak mindent, aztán szevasz. Utána mégegy angol megbeszélés következett, mondjuk sok újdonságot nem tudtam meg ma sem. Viszont végre találkoztam kedvenc egyetemi hallgatótársammal, aki remek droid. Már korábban is alkotott órákon, matlogon például háromszor kérdezte meg ugyanazt a tanártól, és miután mindháromszor ugyanazt a választ kapta, a biztonság kedvéért mégegyszer megkérdezte. Onnantól kezdve mindenkiben meghűlt a vér, ha jelentkezni látta. És ma, angol megbeszélésen ismét összefutunk. Komolyan, én drukkoltam neki, hogy kibírja stikli nélkül, de úgy látszik, kevés vagyok ehhez (is). Kezdődött azzal, hogy a prog.matosokat külön lapra írta a tanár - aki egyébként haláli pofa, olyanokat szól néha, hogy asztal alá esek tőle -, külön az infósoktól és matek szakosoktól. Kábé negyed órája írja a neveket, mindenki elmondja a szakját (mat-inf, alk.mat, satöbbi), erre barátunk megkérdezi, hogy most még nem a prog.matosokat írja, igaz? Nem. Megnyugszik. Aztán sorra kerülünk mi, prog.matosok is. A név mellett kell az e-mail címünk is. Aszongya, az ővé progmatiksz. A tanár visszakérdez, hogy ezt hogy a tökbe írja?
- "Ix-szel vagy csak simán x-szel?"
- "X-szel."
- "Tehát nincs az x előtt i betű?"
- "Nincs."
- "Jó, maga tudja..."
Írja tovább a neveket, megszólal a srác:
- "Tényleg van benne i betű."
Tanár a homlokára csap.
- "Elnézést kérek, de nem értettem a kérdést, azért mondtam rosszul."
- "Jó, menjünk tovább."
Írkálja a levélcímeket is, megjegyzi, hogy a Freemail azért olyan rossz, mert mindenkinek ott van postaládája. Srác:
- "Hát elég lassú."
- "Micsoda? Nem értem, mit mond?"
- "Elég lassú a Freemail a többihez képest."
- "Megint maga az?"
Ezek után nem meglepő, hogy ki volt meglepődve, amikor kiderült, hogy hetente két alkalommal is van óra, és mindkettőre be kell járni, nem csak az egyikre.

Kedvenc géptermünknek ebben a félévben sikerült olyan terheltséget összeszednie, mint még sohasem. Egész héten délután négyig órák vannak benne. Ez azt jelenti, hogy kommersz felhasználásra csak ezután van nyitva. Tehát negyed ötkor szépen felmegyek a lépcsőn, megközelítem a fordulót, és akkor leteszem a hajamat. Legalább huszan dekkolnak már ott, de nem azért, mert nem férnek be, hanem azért, mert zárva van a terem. Rendben, lenni türelmes, nyugodni meg. Várni. Sokáig várni. Nagyon sokáig várni. Háromnegyed ötkor hazajönni.

Jó lenne beszerezni egy példatárat a programozáshoz, lehet is kedvezményesen venni belőle. Odajárulok a kérdéses ajtóhoz, illedelmesen kopogtatok, benyitok. Még ki sem mondom, mit akarok, már az orrom alá nyomnak egy papírlapot, hogy ha a könyv kellene, akkor iratkozzak fel, majd szólnak, ha lesz belőle. Erről ennyit. Átruccantam még a tesi tanszékre, hogy jelentkezzek valami órára, mert kezdem unni, hogy mindenki azzal macerál, hogy meghíztam. Mondjuk nem értem az összefüggést, mert eddig is jártam tesire minden félévben. Különben is, ha otthon vagyok, és nem eszek sokat, akkor azért piszkálgatnak. Mellesleg az is kiderült, hogy a lakótársam szerint én idióta vagyok. Pedig én ki tudok nyitni egy konzervet vele ellentétben. Újabb elismerés. Gyűlnek.

Ráadásul azért is beszólt, mert a Prince of Persia Warrior Withinben huszadszorra is kicsinált a Shahdee nevezetű maca, és hogy milyen béna vagyok ezért. Megkérdeztem, hogy ő meddig jutott a játékban - merthogy ő adta kölcsön -, erre kiderült, hogy az első pályán nem jutott túl. Aztán elkezdtünk nézni egy filmet, a címe az, hogy A kelet az kelet. Szóval elkezdődik a film, a második perc után megkérdezi, hogy ezek most akkor indiaiak? Mégis honnan a fenéből tudnám, mikor én is akkor láttam először a DVD-t. Egyébként pakisztániak. A blogot is olyankor szoktam írni, amikor nincs itthon, mert biztos kétpercenként idejönne megnézni, hogy mit csinálok éppen. És mindenbe beleszól, olyanba is, amibe rohadtul nem kéne. Asszem megegyezhetünk abban, hogy én geek vagyok, tökéletes kocka, és mint ilyen, eléggé érzékeny vagyok arra, ha valaki arról kezd el magyarázni valamit, amihez nem ért. És ő ezt gyakran elköveti ellenem.

A félév eleji nagy fejvesztett rohangálást szerencsére sikerült elkerülni, úgyhogy ráértem tizenegykor elindulni Prog 1 előadásra. Az előadás jellegzetes velejárója a helyhiány, ezért aki csak tudja, úgy állítja össze az órarendjét, hogy ne legyen ezelőtt más órája, mert kezdés előtt negyven perccel már nincs hely a nagyelőadóban. Én is úgy tudtam a többieknek három helyet megmenteni, hogy a cuccaimat szépen végigpakoltam a sorban, mintha ott már ülne valaki. Tudom, pokolra jutok ezért.

Egyébiránt ugyanaz a kedves jóember tartja, aki a hétfői adatszerket is. Kezdek rájönni, hogy valójában ezen az órán tanítanak valamit, a többin meg semmit. Legalábbis ilyenkor folyamatosan okulunk a politikai helyzetről, az egyetem működésének hiányosságairól és úgy általában a világról. És ez tök jó. Ma például megtudtuk, hogy a számítógép hülye. Ha hülye, akkor vagy nem csinál semmit - ez a jobbik eset -, vagy valamit rosszul csinál - ez a rosszabbik eset, lásd Neptun. Aztán, a programozó is lehet hülye. Szintén lásd Neptun. Pici szerint a Neptun önmagával sem kompatibilis igazán. Egy első sorban ülő elsős megkérdezte tőle, hogy akkor miért ezt használják, miért nem készítenek jobbat ennél? Maga a kérdés is hallatlan pimaszságról tett tanúbizonyságot, lélekben minden felsőbb éves felkészült a fehér iskolaköpeny takarásából elővillanó, a gyanútlan hallgatóra elemi erővel lecsapó, C és Java kódsorokkal gravírozott szablya színrelépésére, ám ehelyett egy sokkal megdöbbentőbb dolog történt: a mester válaszolt! Kifejtette, hogy a negyedéves hallgatók közül legalább nyolc olyat tudna most felsorolni, aki egy hónapon belül jobb rendszert írna ennél, nem beszélve az intézmény PhD-s tanulóiról és az oktatókról. Csakhogy az Oktatási Minisztériumban erről hallani sem akarnak, szerintük a rendszer használható, működik, és különben is. Ők nem használják ugye. És ha probléma van, azt a készítők felé kell jelezni, akik jönnek és megoldják, lévén ebből az egy termékükből élnek. Na igen, jönnek és megoldják... Néha tartanak a TO-soknak továbbképzést, amire illik felkészülten érkezni egy magát komolyan vevő cégnek. Esetünkben az illetőnél semmi nincsen, úgy kell neki laptopot, projektort kölcsönözni az egyetemtől, hogy el tudja olvasni ugyanazt a Powerpointos diabemutatót, amit két hónappal azelőtt ugyanitt ugyanezeknek elolvasott, és ez akkor karbantartás és képzés.

Délután háromra összetrombitálták azokat, akik akarnak jelentkezni angolból a negyedik, D félévre. Odaírták, hogy nyelvvizsgázottaknak. Szépen meg is jelenek a célterületen, már vannak páran. Jön a tanár, kábé ötven körüli, nehezen lélegző, túlsúlyos és ráadásul rossz a szeme is. Beültet minket egy terembe, végigkérdez, hogy kinek mije van, mikori, hanyadéves, milyen szakos. Amikor a harmadik mondja azt, hogy a nyelvvizsgája folyamatban van, akkor megkérdezi, hogy mi a bánatot jelent az, hogy folyamatban van? Már levizsgázott, de még nincs papírja? Nem, márciusban fog menni vizsgára, hátha sikerül. Szóval nyelvvizsgázottaknak. Majd meglátjuk, mi lesz így.

A húszperces megbeszélés amúgy negyvenöt percig tartott, utána három perc alatt sprinteltem át a világ másik végére, a matek épületbe, mert jó lenne végre bejutni arra az órára is, ami nekem kötelező szakmai tárgyam lenne, és amiről múlt félévben a második előadás elején küldtek ki mindenkit, aki nem elsős. Most is kiírtak egy szép, 100 fős létszámlimitet, ami egy dolog, mert ezt lehet bővíteni. Csakhogy, az órát a tanár egy remek kis 40 fős teremben akarja tartani, és még ő csodálkozik, hogy mennyien akarnak jönni. Mire én odaértem, még a folyosó is tele volt emberrel, nagy nehezen odafurakodtam az ajtóhoz, és azt láttam, hogy beszél valamit a lehetetlen helyzetről és esetleges megoldásáról, de szájról nem tudok olvasni, a mögöttem állók meg ordibáltak kifelé a folyosóra a többieknek, hogy éppen beszél valamit, de nem hallják ők sem. Meg én sem. De abban sem vagyok biztos, hogy a harmadik sorban ülők hallották. Állítólag jövő hétre kitalál valamit. Hálistennek idegbeteg csoporttársunk nem jött el, különben nekünk kellett volna lefognunk, nehogy a tanárt szétszaggassa óra után.