Jó lenne beszerezni egy példatárat a programozáshoz, lehet is kedvezményesen venni belőle. Odajárulok a kérdéses ajtóhoz, illedelmesen kopogtatok, benyitok. Még ki sem mondom, mit akarok, már az orrom alá nyomnak egy papírlapot, hogy ha a könyv kellene, akkor iratkozzak fel, majd szólnak, ha lesz belőle. Erről ennyit. Átruccantam még a tesi tanszékre, hogy jelentkezzek valami órára, mert kezdem unni, hogy mindenki azzal macerál, hogy meghíztam. Mondjuk nem értem az összefüggést, mert eddig is jártam tesire minden félévben. Különben is, ha otthon vagyok, és nem eszek sokat, akkor azért piszkálgatnak. Mellesleg az is kiderült, hogy a lakótársam szerint én idióta vagyok. Pedig én ki tudok nyitni egy konzervet vele ellentétben. Újabb elismerés. Gyűlnek.

Ráadásul azért is beszólt, mert a Prince of Persia Warrior Withinben huszadszorra is kicsinált a Shahdee nevezetű maca, és hogy milyen béna vagyok ezért. Megkérdeztem, hogy ő meddig jutott a játékban - merthogy ő adta kölcsön -, erre kiderült, hogy az első pályán nem jutott túl. Aztán elkezdtünk nézni egy filmet, a címe az, hogy A kelet az kelet. Szóval elkezdődik a film, a második perc után megkérdezi, hogy ezek most akkor indiaiak? Mégis honnan a fenéből tudnám, mikor én is akkor láttam először a DVD-t. Egyébként pakisztániak. A blogot is olyankor szoktam írni, amikor nincs itthon, mert biztos kétpercenként idejönne megnézni, hogy mit csinálok éppen. És mindenbe beleszól, olyanba is, amibe rohadtul nem kéne. Asszem megegyezhetünk abban, hogy én geek vagyok, tökéletes kocka, és mint ilyen, eléggé érzékeny vagyok arra, ha valaki arról kezd el magyarázni valamit, amihez nem ért. És ő ezt gyakran elköveti ellenem.