Remélem a tegnapi eset óta mindenki felépült már szellemileg, nfol is kiheverte a sokkot, de a lassabban regenerálódók kedvéért ma lazítunk egy csöppet. Kezdve azzal, hogy nem értem a nőket. Pedig csoporttársam, és lassan két éve ismerem, rengeteget dumálunk. Elkér tőlem egy könyvet, ami gyárilag húsz kilós, de benne vannak az évközi jegyzeteim is, így tehát 25 kg. Én reggel belerakom a táskámba, elcipelem magammal az egyetemre, hogy a közös óra előtt odaadjam neki. Megtörténik a transzfer, majd óra végén közli, hogy nem gondolta, hogy ilyen nehéz ez a könyv és hogy most mérges rám, amiért így leterhelem őt. Érted, én teszek szívességet, ő meg teljesen megsértődik egy nyilvánvaló tény miatt. De nem ám poénból, hanem komolyan. Aztán két órával később meg odajön hozzám és elkezd magyarázkodni, hogy ő azt nem úgy gondolta, ne legyek morcos a hülyesége miatt. Mondtam neki, hogy ha többet akar velem beszélgetni, ahhoz nem kell ilyen rafináltan megjátszania a sértődős-kibékülős szerepet, elég ha szól. Még a végén kiderül hogy akar valamit tőlem, és akkor lesz csak igazán gond, ha elindítja a behálózó gépezetet.

Délután megoldottam az angol házit. Apropó angol: írtam néhány postot a fórumra is, csak az volt a probléma, hogy a masina angol billentyűzettel volt szerelve, és ennél csak az volt nagyobb hiányosság, hogy az [ALT] billentyűt valaki leoperálta róla, így esélytelen volt az ékezeteket ASCII-kóddal beírnom. Mellesleg elértem az ötezres hozzászólásszámot, director és S@ti pedig már tízezernél járnak.

Elkezdtem programozni, most megpróbálom megoldani a tavaly kiosztott feladatokat, meg vettem egy C példatár című könyvet is, amit az itteni negytudásúak közül hárman is jegyzenek, azaz valamire csak jó lesz.

...következő műsorszámunkban a hétvége történéseit mutatjuk be. Mindenkinek jó szórakozást kívánunk, kezdődik a Chronicles of nfol: Survivor of the weekend aktuális epizódja... Kizárólag erős idegzetűeknek, nekik is tripla adag Xanax bevétele után.

Sziasztok! Egy jó tanácsot szeretnék adni mindazoknak, akiket a környezete úgy ismer, mint számítógépet gyakran használó embert. Legyen bárki bármilyen jó ismerős, bármilyen közeli rokon, gyermekkori jóbarát, munkatárs, osztálytárs, másodunokatestvér, volt osztályfőnök, biztosítási tanácsadó, fogorvos, házinéni, egyszóval bárki; ha arra kér, hogy segíts neki formába önteni a szakdolgozatát, tagadtasd le magad, törd el a karod, szervezz vizsgát, utazz el, tedd magad elérhetetlenné, vagy egyszerűen hajtsd el a fenébe, de soha, semmilyen körülmények között, semmilyen ellenszolgáltatásért cserébe ne mondj igent a felkérésre. Mindjárt elmondom azt is, miért adom ezt a tanácsot.

Adott ugye nfol bácsi, aki pénteken délben hazautazik vonattal. Már előre tervezgeti a hétvégét, pihen kicsit, olvasgat, megnézi szombat délben a Totalcart, estefelé fellép az internetre, jól kidumálja magát az ismerősökkel, korán lefekszik alukálni. Mivel nfol nem elég előrelátó, valamint Murphy törvényeit sem foglalta eddig aranykeretbe és nem akasztotta az ágya fölé, hogy ébredés után rögtön tudja magát mihez tartani, botor módon még mer terveket szőni. Aztán adott az anyuka kolléganője, aki a munka mellett levelező tagozatosként főiskolára jár, valamint az ő "majdnem kész" szakdolgozata, ami remek érzékkel húzza át a prímán elgondolt terveit az nfolnak. Merthogy nfol ritka betegségben szenved: nem tudja senkinek azt mondani, hogy nem segít, mert nincs hozzá kedve éppen. Tehát nfol szív nagyokat.

Történetünk úgy kezdődik, hogy nfol nincs is magánál teljesen. Fél füllel hallja, hogy szombat reggel nyolc óra tájban csörög a telefon, majd még elkap néhány szófoszlányt: "...még alszik, de ha felkel, megmondom neki, hogy menjen le megnézni..." Ez is jól indul, gondolja nfol, majd felkel és kibotorkál a konyhába, ahol közlik vele, hogy lenne egy kis munka. Fentebb nevezett kolléganő - szokás szerint - utolsó előtti napra halasztotta a szakdolgozata véglegesítését. A telefonbeszélgetés alapján nem nagy meló, csupán a már begépelt, kész szöveget kellene formába önteni, betűtípus, betűméret, margók, bekezdések, oldalszámozás beállítása szükséges. nfol tehát elindul, kisvártatva belép az ajtón, köszön, majd odavezetik a szentély elé, ahol a nagy mű, a dlogozat várja sorsát egy szimpatikus Windows 98 rendszeren futó Word szövegszerkesztőben megnyitva. nfol megkérdezi, hogy akkor mégis mit kérnek tőle. A válasz ugyanaz, mint a telefonban. Lássuk - mondta nfol, és végigfutott a 66 oldalnyi szövegen. Szeme először elszűkült, majd tekintete egyre komorabbá változott, amint az égbekiáltó hibákat sorra vette. Feltette a kézenfekvő kérdést: "Hányan gépelték ezt a szöveget? Mert hogy ez nem egy ember műve, az hétszentség." A válasz azonban elképsztő volt. Kiderült, hogy elkezdte írni a szerzője, de ő nem nagyon ért a géphez - erről majd később még szólok -, ezért megkérte egyik szomszédját, aki titkárnő valahol és mint ilyen, rendelkezik a gyors- és gépírás alapvető tudásanyagával. Tehát ő sokat legépelt belőle, de sajnos a formázás és egy teljesen egyszerű táblázat létrehozása nem része a nagy tudományának. Következésképpen ő is odaadta valakinek, aki szintén "szakember" - ezt ők mondták így -, tehát eddig már három ember babrált vele. Azonban még ő sem tudott mindent megcsinálni rajta, amit kellett volna, a hiányzó részeket otthon próbálták beleügyeskedni, kevés sikerrel. Itt még nem ért véget az alkotók sora, de a többi résztvevőt inkább nem sorolom fel, mert tartok tőle, hogy a fél település keze benne van abban a hatvan oldalban. nfolnak persze általában csak akkor szólnak, amikor már senki nem tud segíteni, azaz: amikor már mindenki belesz*rt a levesbe. Úgy érezte, mielőtt bármit kezdene, inkább elkéri a kéziratot és hazamegy, szépen nyugodtan beírja az egészet ő maga, mert sokkal de sokkal egyszerűbb lenne. Kezdődött azzal, hogy a szöveg körülbelül 60%-a úgy volt megírva, hogy az élelmes író nem bízta a vakszerencsére az új sorok kezdését, hanem minden sor végére ütött egy entert, csak precízen. Emellett kézzel elválasztotta a szavakat, ami két okból érdemel említést: egyrészt iszonyat meló lehetett, másrészt tök felesleges. Ezeket a bónusz karaktereket nfol laza három óra alatt kijavította. A következő kéz nyomait viselő részen a kéz tulajdonosa meg volt győződve arról, hogy az írásjelek után nem szokás szóközt tenni. Külön jó, hogy a Word így minden vessző és pont környékén egynek tekintette a különálló szavakat, emiatt a sorok idióta módon néztek ki. De folytatom. Ha elkezdek írni valamit, akkor azt általában az elején kell kezdenem. Nem pedig a végén. És főleg nem a közepén. Ám ezúttal ez valósult meg. Remek dolog az egyes részeket - akár mondatonként - a kívánt helyre pakolgatni. "Ez a bekezdés ide fog jönni" "Biztos?" "Igen, ide kell." "Jó, odakerült." "Hát, lehet hogy mégis máshová kellene..." F*szom...

Aztán. Mint más rendes emberek, nfol sem szereti, ha munka közben hárman állnak mögötte, és mindannyian azt lesik, hogy mit csinál és hogyan. Továbbá azt sem szereti, ha sehová sem halad, mégis ötpercenként kínálgatják innivalóval meg ennivalóval, ha már egyszer az egész hétvégéjét ott b*ssza el más dolgozata miatt. Mert a szombati nap ezzel telt. Reggel kilenctől este hatig ott rohadt ugyanis a gép előtt kényszerből - mint már mondtam, gyenge jellem, és nem mondja senkinek a szemébe, hogy mostmár a töke kivan vele -, közben megállás nélkül hallgatnia kellett a dolgozat készítésének addigi körülményeit. A lényeg az, hogy a dlogozaton többen dolgoztak, "szakemberek" mind, meg ők otthon - anyuka és nagyobbik gyerek. Az is kiderült, hogy eredetileg egyetlen személy írta volna le számítógépen a dolgozatot, de ő még vizsgázott és emiatt nem ért rá (Jó kifogás, gondolta magában nfol). Mindegy, este hatkor flopira került a cucc, majd elvitték kinyomtatni, hogy még éjszaka átolvashassák és a hibákat kijavítsák. Vasárnap meg majd jön a rokon, aki már addigra nem fog vizsgázni, és ő már van olyan expert, hogy ki tudja javítani a "piszlicsáré dolgokat", amik még nem jók.

nfol tehát hazament, fél hétkor. Kajált, futott pár kört a Gran Turismo 3-mal, aztán felcsatlakozott az internetre, kicsit beszélgetett a barátaival, de fél tizenegykor már leragadt a szeme.

Vasárnap reggel direkt korábban kelt fel, mert iszonyú sejtése támadt. "Nem tegnap voltam ott utoljára." Nem bizony. Mert pontban kilenckor ismét telefoncsörgés: az expert rokon - akinek az egész balhét a hátán kellett volna vinnie - beteg lett, nem tud menni javítani, menjen nfol megint. Nem túlzottan lelkes hangját hallva még meg is lett kérve, hogy legyen kicsit lelkesebb. Nem írom le, mit gondolt abban a pillanatban nfol...

Ám mégis ment segíteni. Végül is csak néhány helyen kell változtatni, meg újraszámozni az oldalakat - szólt az instrukció. Na persze, csak közben elmesélték, hogy még este ők dolgoztak rajta valamennyit, mert egy-két bekezdést átírtak teljesen, meg van pár új oldal is. nfol az előző nap végén bezárt dokumentumot megnyitva nem talált semmi újdonságot benne. "Pedig mi beleírtuk azt!" Bele bizony, de melyikbe? nfol ugyanis gyakorlatias ember. És pontosan tudja - eddig legalábbis tudni vélte -, hogy a számítástechnikához kevésbé értők számára milyen fontos az egyértelműség. Ezért is nevezte el az előző napi munkákat a k*rva egzakt "szakdolgozat.doc"-ként. Ők viszont gyönyörűen hozzáfűzték a dolgaikat a korábbi fájlhoz, ami a maga nemében egy romhalmazzal egyenértékű. A kérdéses részeket átmásolva természetesen ismét végig kellett menni a balf*sz formázásokon. nfol úgy gondolta, hogy a kinyomtatott dolgozat segíteni fogja a szerzőt abban, hogy végignézze és átlássa a munkáját, ám ebbéli reménykedése is feleslegesnek bizonyult. Ugyanúgy rengeteget variáltak a bekezdések helyével, de annyira ki lett dolgozva a sorrend, hogy még nfolt is megkérdezték, hogy ő ezt hová tenné. Micsoda? Nem elég, hogy egész nap hallgatja a rimánkodást, a hozzá nem értésből fakadó - és éppen ezért elnézhető - hülye kérdéseket, dolgozik a tekintetek kereszttüzében, még a dolgozatot is ő rakja össze? Megintcsak f*szom...

Vasárnap kilenctől délig volt oda. Majdnem lekéste a családi ebédet is. A dolgozat ismét flopira került, a további történések viszont már egyáltalán nem érdeklik nfolt. Nem érdekli, hogy ki tudták-e nyomtatni rendesen (nagy ész kell ahhoz is, de szombat este sem sikerült elsőre...), nem érdekli, hogy ki és legfőképpen hogyan fogja megírni a tartalomjegyzéket és a vázlatot, a borítóról nem is szólva. Tőle mostmár felfordulhat az egész dolgozatot kitűző professzor is a k*cs*g 13 pontos betűméretével, másfeles sorközével és a sorkizárt szövegelrendezésével. nfolt mindez már nem érdekli. Őt már a jövő hét érdekli, amikor jól megsz*patják az egyetemen valamivel, és amikor ismét fórumtalálkozóra megy.

Ma valamiért különösen fogékony vagyok a hülyeségre, úgyhogy kaptok néhány érdekes megnyilvánulást a világ minden táján (tehát főleg Amerikában) élő személyektől. Amúgy érdekes dologra figyeltem fel. Ha egy angol anyanyelvű turista külföldre utazik, és ott nem tudnak vele angolul kommunikálni, akkor az ő szemében az az ország tahó. Ha egy nem angol anyanyelvű angol nyelvű területre utazik, és ott nem tudja megértetni magát normálisan, akkor ő a tahó. Érdekes, nem?

Egy egyetemista az egyetem ebédlőjében le szeretett volna ülni egy üres helyre egy pedagógusa mellé, de az így válaszolt:
- Egy hattyú nem lehet barátja egy disznónak.
- Jó, akkor továbbrepülök! - így a diák. A tanár ezen vérig sértődött és elhatározta, hogy a vizsgán elbuktatja, így a legnehezebb kérdéseket adta fel neki. A diák azonban a dolgozatában parádés válaszokat adott, ezért a tanár - hátha mégis megbuktathatja az áldozatát - mindent eldöntő kérdést ad:
- Mész az úton és találsz két zsákot, az egyikben arany, a másikban pedig ész van. Melyiket választod?
- Az aranyat.
- Én sajnos a másikat választanám, az értelemmel teli zsákot.
- Mindenki azt, ami neki hiányzik - vágja ki magát a diák.
A tanár majd megőrül, és azt írja a dolgozatra: "szamár". A diák anélkül, hogy belenézzen, fogja a dolgozatát és kimegy a teremből. Rövid idő múlva azonban visszatér, visszateszi a dolgozatát és így szól:
- Elnézést tanár úr, aláírta, de nem írt rá jegyet!

Bush elnök nem nyilatkozik Schwarzeneggerrel kapcsolatban. Természetesen azért, mert nem tudja kimondani a nevét. (David Letterman)

Ahogy azt már hallhatták, az USA segít az iraki alkotmány megalkotásában. Miért nem adjuk nekik a miénket? Gondolják csak el: nagyon okos emberek írták, az USA-t több, mint 200 éven át szolgálta, és mi már úgysem használjuk. (Jay Leno)

Valaki tényleg elhiszi, hogy az egészség fontosabb, mint a pénz? Nem túl sok jó nőt láttam, aki azon töprengett volna: "Hé, a porschés Billel feküdjek le inkább, vagy az alacsony koleszterinszintű Dave-vel?" (Nick Diapolo)

Kiadtak egy könyvet, amely felsorolja azokat a külföldi államokat, amelyek gyűlölik az Egyesült Államokat, vagy neheztelnek rá. A könyv címe: Világatlasz. (Jay Leno)

A valóság olyan illúzió, amelyet az alkohol tartós megvonása idéz elő.

Az optimista azt hirdeti, hogy a lehetséges világok legjobbikában élünk; a pesszimista tart attól, hogy ez tényleg így van. (James Branch Cabell)

A NASA tudósai befejezték a próbálkozást. Úgy tűnik, a Marsjáró nem akar többé kommunikálni velünk. Percekkel később Bush elnök bejelentette, ez azt bizonyítja, hogy a Mars nem működik együtt a kutatásban és ez háborút jelent. (Bill Maher)

Könnyű dolog bölcsnek lenni. Csak gondolj valami butaságra, aztán ne mondd ki. (Sam Levenson)

Múlt éjszaka közepén arra ébredtem, hogy hülyeségeket álmodok és rohadtul fáj a fejem. A hülye álmokkal még nem lett volna gond, bármikor felidézhetem magamnak a Kalkulusból tanultakat és rögtön elszáll minden más baromság, hogy ennek helye legyen. Viszont a fejfájás, azt muszáj volt kezelnem. Általában nem szeretek gyógyszereket benyelni minden apróság miatt, de most komolyan akadályozva voltam az alvás nyugodalmas és pihentető állapotának elérésében. A sötétben kibotorkáltam a konyhába és kerestem a dobozkámban egy fájdalomcsillapítót - painkiller, milyen találó -, azért sem írom le, hogy Nurofen volt. Ettől olyan fél hat felé már tudtam is szundítani egy kicsit.

Valakit viszont perelni fogok. Habár nem tudom, életképes lépés-e egy jogilag nem létező entitás ellen pert kezdeményezni, de ha amerikaországban a bíróság kártérítésre kötelezi azt a céget, amely nem írja rá a mikrohullámú sütőre, hogy ne tegyünk bele élő állatot, akkor talán én is adhatok egy esélyt a beadványomnak. Lássuk:

"Tisztelt Főigazgató!

Mélyen felháborít minket, hogy az Ön cége, a World Weather Company Inc. és leányvállalata, az Időjárás- és Gaia-tevékenység Szolgáltató Közhasznú Társaság(a továbbiakban cég) sorozatosan megszegi az Első Napon megkötött, a világ minden pontjára érvényes megállapodást. A szerződés szövege pontosan meghatározza az egyes üzleti évek folyamán kívánatosnak tartandó hőmérsékleti tényezőket, csapadékmennyiségeket és a csapadék milyenségét. Így nem értjük, miért nem volt múlt évben Karácsonykor - ami ráadásul az Ön gyermekének születésnapja - hó. Továbbá nehezményezzük azt is, hogy a tervekben sehol nem esett szó szökőárról, földrengésekről, ónos esőkről, El Nino-jelenségről sem. Ezúton kérjük, adjon magyarázatot a történtekre. Komoly szándékunkat jelzendő ezen levélhez csatoltuk a Föld mind a 6342151025 (azaz hatmilliárd-háromszáznegyvenkétmillió-százötvenegyezer-huszonöt) lakosának aláírását, és ebben nem akadélyozott meg minket az aláírás közben elhalók és a kiskorú, írásképtelen lakók problémája sem. Nem áll módunkban elfogadni olyan kitérő válaszokat sem, mint a globális termosztát meghibásodása vagy a főmérnök pimaszul hosszúra nyúló szabadságolása."

A beadvány szövege még változhat. Aztán kiderült, hogy mit is akar az RTL Klub azzal az idióta bejátszással, amiben Horn Gyula, Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc meglehetősen debilre sikeredett hangalámondással arra buzdítanak, hogy nézzük meg velük a Szellemvasutat. A Szellemvasút nem más, mint egy politikai jellegű műsor Váncsa István vezetésével, szóval az észrevétlen, húgyhólyag-nyomorgató szóhasználat ismétcsak várható. Remélem nem lesz rövid időn belül a Heti Heteshez hasonlóan hatóságilag elk*rvítva. Jut eszembe, a múlt szombati Heti Hetesben is mondtak valamit, amivel k*rvára egyet tudok érteni. Volt ugyebár a négypárti egyeztetés a Nemzeti Fejlesztési Tervvel kapcsolatban, aminek végeztével minden pártvezér értékelte a sajtó képviselői előtt a tárgyalást. Gyurcsány azt nyilatkozta, hogy az országnak az lenne a jó, ha nem pártérdekek hangoztak volna el, hanem jó ötletek, javaslatok. Ez végül is jogos. Orbán szerint "...nem az a baj, hogy rövid a takaró, hanem az, hogy keresztben van az ágyon..." Erre Hajós írt pár másik remek dakota közmondást, például:

"Nem az a baj, hogy rövid a takaró, hanem az, hogy az ágynak nincsenek lábai"

"Nem az a baj, hogy rövid a takaró, hanem az, hogy túl sokan takaróznak vele"

"Nem az a baj, hogy rövid a takaró, hanem az, hogy sokaknak lassan takarója sem lesz"

Ezzel annyi volt a célja, hogy megmutassa, ilyen ökörségeket bárki ki tud találni seperc alatt, de van, akit emiatt mégis géniusznak tartanak. Végül Kuncze Gábor véleménye: "A szerelmesek már összeültek, de kevés bennük a hajlandóság az együtthálásra." Ezt is jól megaszonta. Hajós szerint sokkal jobb lett volna, ha a virágnyelv vérlázító használata helyett egyszerűen elismerték volna: "Ez sz*r volt, mert elbeszéltünk egymás mellett." Sokkal tisztességesebbnek tűnt volna az egész. Ugyanakkor sokkal megalázóbbnak is a résztvevők számára. Mert azt senki nem szereti elismerni, hogy eredménytelenül feszít a drága öltönyben, fogyasztja a tárgyalóterembe berámolt kaját-piát, viteti magát mindenhová a szolgálati autóval - az állam, a közemberek pénzén. A nép nem szereti az ilyeneket. De semmit nem tehet, mert nincs alternatíva. Hogy az ismert komikust, Jack Mayberry-t idézzem: "A demokratákra szavaztam, mert nem tetszett, ahogy a republikánusok irányítják az országot. Úgy néz ki, ez olyan volt, mintha fejbe lőnéd magad, hogy elmúljon a fejfájásod." Viszont a köznép adókkal történő folyamatos inzultálása helyett találtam egy sokkal jobb bevételi forrást az államkassza számára. Nem úgy néz ki, hogy kontrollálni tudnánk a bűnözést. Miért nem legalizáljuk, aztán agyonadóztatással elintézhetnénk örökre...

Tizenegykor betámadtam a postát, ajánlott szelvényt is töltöttem ki, hátha így csak a boríték tartalmának a fele tűnik el azon a húsz méteren, amennyit az intézményi lap utazni fog. Azt hittem én leszek az egyetlen, aki utolsó nap adja fel a dolgait, de megföbbenve tapasztaltam, hogy egyesek a postán kezdik el kitölteni a jelentkezési lapjukat is.

Prog 1 előadáson nem volt semmi érdekes, folyt a magas színvonalú oktatás. Aztán angol, az első komoly óra. Namost, a terem - nem akarom lebecsülni, de az albérletünkben a fürdőszoba majdnem nagyobb ennél. Eleve késett negyed órát a tanár. Mikor megérkezett - a szokásosnak mondható kigombolt kockás ingében és a derekán lógó övtáskával -, nagy buzgalommal nekilátott a nála lévő öt darab névsorból összerakni, hogy most kit is hajítson ki óráról és ki maradjon bent. Röpke fél óra alatt sikerült is eldöntenie, aztán lapot osztott és elkezdődött a póker-ját... izé, az első felmérő. Különböző nehézségű magyar mondatokat kellett lefordítanunk és beadnunk. Őszintén szólva rájöttem, hogy fordíthatok én hetente híreket a GO-ra, meg olvashatok akármit is angolul, ha nem jutnak eszembe olyan kifejezések, mint a végülis vagy a tárgyalás, a solve igéről nem is beszélve. Egészen láma mondatoktól kezdte és voltak komolyabbak is a végére. Néhány példamondat, meg ami eszembe jutott róluk:

Péter akkor lépett be a szobába, amikor Jóska a tévét nézte. (komoly szocialista megfogalmazású mondat)

Mari még sosem volt a Szovjetunióban. (már nem is nagyon lesz erre esélye)

Jó lett volna, ha hamarabb találkozunk. (első randevún)

Bárcsak ne történt volna meg! (nem jött össze a randi)

A döntés már azelőtt megszületett, mielőtt tegnap reggel összeült a bizottság. (közbeszerzés, naná)

2007-ben lesz négy éve, hogy elkezdték építeni a koncerttermet. (és 2009-re kész is lesz a koncertterem helyén a mélygarázs)

Jövő héten melyik napra lehet elhalasztani a tárgyalást? (tökmindegy, úgyis hamarabb lesz meg az eredmény)

Láttam, amikor a rendőrök letartóztatták a motorkerékpárost. (a gázolás sértettje a helyszínen)

Végül is nem kellett elolvasnom azt a könyvet. (hülye aki könyvet kényszerből olvas)

Zsuzsi tudta, hogyan kell megoldani a bonyolult feladatokat. (ő volt a tanár)

Szóval ilyenek voltak. Este hattól még befigyelt egy Hardver 2 előadás. Előtte, szokásomtól eltérően, elcsábultam a kávéautomata előtt. Vettem is egy kakaó fedőnevű löttyöt. Először is, nem kértem rá habot. Volt rajta. Másodszor, a kakaó melegen finomabb. Hideg volt. Harmadszor, kakaót kértem. Ez olyan volt, mint az egyszeri román csokoládé: nyomokban kakaót tartalmaz. Hogy könnyebb legyen vizualizálni a műanyag pohár tartalmát, képzelj el egy pohár tejet. Rázd fel, és szórj a tetejére két csipet borsot. Nevezd el kakaónak és áruld 90 forintért automatából egyetemeken, pályaudvarokon, közterületen bárhol. Legyél belőle gazdag. Legyen ilyen a te kakaód is.

Visszatérve a Hardverre, az előadás eléggé unalmas volt. Vagy inkább monoton. A pofa azt hiszi, minden egyetemista gyors- és gépíró képzettségű a papíralapú technológiák területén. Elkezdem írni, hogy mit mond, mire az első mondat végére kiteszem az írásjelet, addigra ő már a negyediknek ér a végére. De megérte bent lenni, ugyanis hallhattam a hét mondását a saját füleimmel: "Operációs rendszert írni nem triviális." Ezek után sokkal boldogabb lett mindenki, ilyen fontos tényeket nem közölnek velünk minden nap.