Reggel bementem Méréstechnikára, félúton jutott eszembe, hogy ezen a héten nem is lesz óra. Ha már ott voltam, neteztem egy keveset, végigolvastam a blogokat, megtaláltam Mózest, meg letöltöttem a Need for Speed Most Wanted demóját, amelyhez nagy reményeket fűzök. Utána gyanús körülmények között gazdát cserélt egy DVD köztem és Warpriest között. Az adatbázisrendszerek gyakorlatot élőhalottként teljesítettem, utána spuri hazáig. A közeli Hélikerben azt tapasztaltam, hogy S@ti nem sokakat tudott eltántorítani a modern kor pángalaktikus gégepukkasztójától, ugyanis a sorban előttem álló munkások három üveg Slice-ot vásároltak. Gondolom azzal keverik a maltert víz helyett. A Most Wanted demóját nem mertem feltelepíteni, akkor ugyanis nem tudtam volna menni Kiadványszerkesztésre. Ehelyett a hátteremre applikáltam egy kis táblázatot, amely nevezetes függvények differenciálhányadosát tartalmazza. Nagyon stílusos, egyben hasznos is.

Este pedig különös élményben lett volna részem, ha történetesen egy bizonyos buszmegállóban várok a 24-esre. Én egy másikban vártam rá, meg is érkezett, megállt abban a bizonyos megállóban is, majd az útkereszteződésben, ahol nekünk balra kellett volna mennünk, élesen jobbra kanyarodott. Ekkor pár utas odalépett a sofőrhöz, hogy most akkor "hanyas vagy te disznó?", mire a sofőr csikorgósat fékezett, majd általam sosem látott mellékutcákon keresztülszáguldva visszajutottunk ahhoz a bizonyos megállóhoz. Gondolj bele: ott állok a megállóban és várok egy másik buszra. Mit látok? Jön a 24-es időben, megáll, felszállnak rá. Elmegy. Várok tovább. Pár perc múlva megint jön a 24-es, ugyanaz a busz, ugyanazok vannak rajta, de most nem áll meg. Kész téboly.

Argót is néztem. Ahhoz képest, hogy magyar film, egészen jó, már abban az értelemben, hogy kellemes másfél órás hülyülés, idióta és feleslegesen trágár szövegekkel, sok pénzből megcsinálva. De ezt csak halkan mondom, nem akarok újat húzni a Tibivel meg a Tejesemberrel.

365. Chemical Brothers - Dream on (6:46) [Surrender]

- Nem írhatod le egyszerűen azt, ami ma történt veled. Vagyis, ami ma nem történt veled. Baromi unalmas lenne.
- Pedig mást nem tudok kitalálni.
- Pedig muszáj lesz. Senkit nem fog érdekelni, hogy reggel elaludtál, aztán a reggelizést is öreguras tempóban végezted el, emiatt kis híján elkéstél Adatbázisrendszerek előadásról.
- De hát én...
- Aztán az sem fog érdekelni sokakat, hogy az előadáson újfent halálra untátok magatokat, mert az előadó annyira sótlan.
- Ezt például nem írnám le ma, ugyanis annyira nem volt unalmas az előadás, és az előadó elmesélte évek óta tartó, motoros mozgatású táblarendszerek ellen vívott mentális küzdelmének részleteit, amelyből mindannyiunk számára világossá vált, hogy az előadó egyszerűen túlságosan professzionálisan akarja megoldani a táblamozgatást, mondhatni érzésből dolgozik gondolkodás helyett.
- Na látod. És még valami? Mi volt például detfoly gyakorlaton?
- Ó, ott is voltak izgalmas dolgok, bár egyik sem kapcsolódott a gyakorlati foglalkozáshoz. Csupán meggyőződtem arról, hogy Shadow még mindig nem rakta ki a Call of Duty 2 cikket, amiért engem szerző rövidesen megtalál egy konyhai malacdaraboló késsel.Megnéztem a leveleimet is, nagyon örültem a sok ajánlatnak, most akciós áron, soha vissz nem térő kedvezmények igénybe vételével juthatnék hozzá állítólag jogtiszta Windows XP-hez mindössze 89.95 dollárért, bontatlan dobozos Viagrához pedig 54.95 dollárért, de ha Windowst és Viagrát is rendelek, akkor a kettőt együtt 119.95-ért hozzámvágják, plusz postaköltség. A hülyének is megéri, főleg ha az iránytű is demagnetizálódott nála.
- Ezt meg hogy érted?
- Ahogy akarom.
- Világos. Azért nyomass néhány képet az asztalodról, csak hogy teljen a hely.

1998. Nickelback - Figured you out (3:48) [The long road]

Rájöttem, hogy a kalkulus a legjobb tudatmódosító szer, hiszen még nem is kapsz belőle, máris módosul a tudatod. Kicsit olyan a szituáció, mintha az utcán közelednél egy fagylaltárushoz, és azonnal arra gondolsz, hogy milyen disznó módon fogod magadat lecsöpögtetni a fagylalttal. Így talán érthető, hogy a kalkulus előadásra hatalmas lelkesedéssel érkeztem meg, valamint hogy egész végig ásítottam az előadás alatt. Néhány apró mozzanat még így is hiányzik, bár határozottan emlékszem arra, hogy láttam magamat kívülről, amint csöndesen elszunnyadok pár másodpercre; lehet hogy ezt is csak álmodtam... Daróczy professzor úr próbálta a tisztelt hallgatóság érdeklődését egy szint fölött tartani, ezért gyönyörűszép bizonyításokkal örvendeztetett meg minket, amelyektől azonnal éreztük, hogy jobb a napunk és kevésbé fogunk odakint az aszfalthoz fagyni. Ráadásul hozzátette, hogy ezek mind triviális dolgok. Ekkor örültünk csak igazán!

Óra után a lassan megszokottá váló információtőzsde következett, amelyen előbb a három hete kölcsönadott detfoly-jegyzetemet kaptam vissza, majd Warpriesttel egyeztettünk egy szigorúan bizalmas és titokzatos ügymenet kapcsán, illetve egy újabban alig látott ismerőssel (khmmm... vele...) botránkoztunk meg azon, hogy egy másik közös ismerősnek egyetemi létezése során megszületett az első sikertelen zárthelyije. A további menetrend: templomépület előtt kisgyerekkel kéregető, másodperc alatt könnyzáporban kitörő asszony, buszmegálló, ellenőrgyanús alakok, felszállás, gyanús ellenőralakok, leszállás, szomjoltó és óriás túrórudi, mindjárt kettő, hazatérés, kiolvadás, bendőtömés nagyban, képmanipulációk sorozata és blogírás, bendőtömés kicsiben, Crimsonland menetek.

Délután négytől detfoly előadás, előtte és utána újbóli megfagyás a buszon és a buszon kívül, előadáson érdekes dolgok tömkelege, hazatérvén Picasa kipróbálása. A Picasa egy Google-közeli, ingyenes képeket katalogizáló és alapműveletekkel szerkesztő, illetve pofás vetítést realizáló program, amely mellesleg kizavar a világból. Ugyanis első indításkor fogja magát és végignyálazza az összes könyvtárat a merevlemezen képek után kutatva, de úgy, hogy lelőni sem lehet. Namost, nekem ott van az az öt-hatezer képem számos mappában: tíz percig mehetek akármit csinálni. Amikor végez, az első teendő az, hogy a megtalált képeket szépen eltávolítjuk belőle, mert van azok között a letöltött webdokumentumokban szereplő pici menügombtól kezdve a CD-borítóig minden, cserébe a legnagyobb képes mappát nem találta meg. Nem gond, kézzel megadom neki a kívánt helyeket, megint dolgozik egy darab ideig. Még nem döntöttem további sorsa felől, biztos helye lehetne, ha nem volna a gépen egy eredeti ACDSee 5.0, de van, ráadásul a Picasa mindenová elhelyez egy csinos Picasa.ini-t, amit a program eltüntetése után szintén manuálisan kell eltakarítani. Aki akarja, próbálja ki, hátha számára ez a megváltó segédprogram.

510. Darude - Music (3:47) [Rush]

"Aki valaha is versenyzett, abból a profizmus mindig is áradni fog, ha versenyautóba ül: akkor is, ha évekig nem vezetett, akkor is, ha már koros üzletemberré lett." Milyen jó mondat, tökéletesen leírja, milyen véleménnyel vagyok a ma látott Grand Prix Masters promóciós futamról. Egyvalamiben már most biztos vagyok: ezt a sorozatot bizony nem a nevek fogják eladni, hanem a tettek és a küzdelmek. A Forma-1-ben idén a Japán Nagydíjat leszámítva hány igazán izgalmas futamot láthattunk? Olyant, amelyen senki nem lehetett egy percig sem nyugodtan a helyén, olyant, amelyen mindenkiben buzgott az akarás? Hát, nem sokat, még a korábban említett ügyetlen ácsmester is meg tudná számolni egy kezén az összeset. Erre tessék, jönnek a nagy öregek, mindenféle különösebb rákészülés nélkül beülnek egy a mostani F1-es autóknál műszakilag gyengébb, viszont harmadannyi kábelt és mikrochipet használó versenyautókba és olyat mennek, hogy leszakad az ég. Mert itt verseny volt, izgalom volt, hangulat volt! Mikor láttunk az F1-ben olyan fantasztikus bródszájdokat meg ellenkormányzásokat, mint itt? A technika nem engedi meg az ilyesmit. Mikor láttunk ilyen szabályos, sérülésmentes, test-test elleni küzdelmet? A technika nem engedi meg az ilyesmit. Nagyon remélem, hogy Alonsóék is nézték a műsort és levonták a megfelelő következtetéseket. És remélem, hogy azok a bizonyos fejesek, döntéshozók, szabályalkotók is látták, amit kellett látniuk, amit már korábban látniuk kellett volna...

Kicsit körbenéztem az otthoni gépen (Logoson, just to be exact), és arra jutottam, hogy nem ártana takarítani rajta. Úgyhogy nekiláttam kiüríteni az összes temp könyvtárat, letöröltem azokat a programokat, amiket az elmúlt egy hónapban egyszer sem használtam, rendet raktam a képgyűjteményemben is, hogy minden abban az alkönyvtárban legyen, ahová való. Ezután életre kelt az AVG Free vírusbuzerátor a friss adatbázisával, majd sorban jött a többi köztisztaságis: Ad-Aware, CWShredder, Microsoft Malicious Software Removal Tool, Microsoft RegClean, végül a CCleaner nevű program, amelyet mindenki figyelmébe ajánlok, és amely általam elérhetetlen helyekről is eltávolítja a makacs foltokat, a szóda erejével természetesen. Még egy rövid túra az msconfigban, majd újraindítás, és csak úgy ragyog minden, hála az új, csillogást adó gyöngyöknek. Igazából még egy töredezettségmentesítést is illett volna lezavarni, de arra már nem volt most ingerenciám, meg különben is pakolhattam fel a fontos dolgokat a pendrive-ra indulás előtt.

S@ti belinkelt nekünk egy felháborítóan részletes leírást a Crimsonlandhez, mondhatjuk úgy, ez egy komplett stratégiai útmutató a polgárpukkasztóan magas pontszámok eléréséhez. S@ti még olyat is üzent, hogy ha használnám a perkeket, akkor hamar meglenne a nyolc perc survivalban. Jelentem, perkekkel eddig 7:49 a legjobb időm, a pontszámom pedig 105 ezer pontocska, ami nem tűnik soknak ahhoz képest, ami a leírásban szerepel, hogyaszondja "a duplázó tesz különbséget a hatmillió és a tizenkétmillió pont között"... Azért konvergálok ehhez a határértékhez, na.

1585. Massive Attack - Polaroid girl (2:59) [Danny the dog]

Ma nem írok olyan hosszút, mint tegnap és tegnapelőtt, ugyanis a délelőtt és a fél délután elment kabátvásárlással és céltalan mászkálással, valamint eközben azt is megfigyeltem, hogy a nők képesek egy alapvetően elektronikai szaküzletben is megtalálni és a kosárba halmozni a karácsonyfára aggatható kis díszmütyüröket, már ilyenkor, november közepén. Az már csak hab a tortán, hogy sehol, azaz sehol nem lehet kapni Logitech Pilot Mouse Optical típusú vezetékes egeret még fehér-kékben sem, nemhogy feketében.

A másik dolog, amit nem érek föl ésszel még most sem, a lánc. Igen, a lánc. Az a lánc, amivel valaki az ötbetűs hipermarket parkolójában egy egész tárolónyi kosarat tett mozdíthatatlanná, ezzel a potenciális vásárlóközönség háromnegyedét hosszas kosár utáni kutakodásra, netán annak másoktól való elkuncsorgására kényszerítve. Legközelebb viszont viszünk erővágót. Vagy kosarat. Megint összeszedtem egy valag hírt a GamerOnline-ra, meg átfésültem a Call of Duty 2 cikket, meg írtam bele másvéleményt, meg belepofáztam egy helyütt, ennek következtében mindenütt betűket vélek látni. De azért jól vagyok, kösz a kérdést.

Végezetül felhívnám minden kedves egybegyűlt megtisztelő figyelmét egy kollégám oldalára, amely itt található meg egészen pontosan és tök jó hely. És még mindig nem hagy békén Mos Def.

I-ya, I against I,
flesh of my flesh and mind of my mind,
two of a kind but one won’t survive,
my images reflect in the enemies eye,
and his images reflect in mine the same time,
I-ya, I-ya, I against I,
flesh of my flesh and mind of my mind,
two of a kind but one won’t survive,

Right here is where the end gon’ start at,
conflict, contact ’n’ combat,
fighters stand where the land is marked at,
settle the dispute about who the livest,
3 word answer, Whoever survive this,
only one of us can ride forever,
so you and I cant ride together,
can’t live or cant die together,
all we can do is collide together,
so I skillfully apply the pressure,
won’t stop until I’m forever... one!
A door step where death never come,
spread across time til my time never done,
and I’m never done, walk tall, why ever run?
when they move if I ever come?
bad man never fret the war, tell’em come
general we have the stock, the mad fire burn

I-ya, I against I,
flesh of my flesh and mind of my mind,
two of a kind but one won’t survive,
my images reflect in the enemies eye,
and his images reflect in mine the same time,
I-ya, I-ya, I against I,
flesh of my flesh and mind of my mind,
two of a kind but one won’t survive,
survive

Reign supreme in your U-N-I,
V-E-R-S-E with the sharpness,
narrow row building no space for partners,
no space for drivers, no space for walkers,
no space regardless,
your on my path then get off it,
hardheaded and unresponsive,
get they lives put on target with harshness,
come with the canons sparkin’ they darken,
who am i? one man squadron,
Ma stir the fire this time that’d snatch your tomorrow,
the thousand yard spear that’ll pierce through your armor,
you can get it on right now if you want to,
but when ya front 9 get marched through,
I warned you, You know who forever belong to,

I-ya, I-ya, I against I,
flesh of my flesh and mind of my mind,
two of a kind but one won’t survive,
my images reflect in the enemies eye,
and his images reflect in mine the same time,
I-ya, I-ya, I against I,
flesh of my flesh and mind of my mind,
two of a kind but one won’t survive,
my images reflect in the enemies eye,
and his images reflect in mine, survive
survive

1536. Mark Oh vs John Davis - The sparrows and the night (3:17)