Pontosan úgy volt, mint minden hétfőn szeptember óta. Kalkulus előadás, WarPriest, Daróczy prof és a folytonosság. Meg a differenciálhányadosok. Meg azok nagynénje. Nem volt viszont mikroport, biztosan a Duracell-nyúl is unta már a matematikát és mivel az eleme tízszer tovább bírja, elszaladt és addig futott, amígy csak a feszültség el nem veszett. És úgy gondolta ott, hogy neki milyen jó lesz, távol minden undorító tételektől és függvényektől, a puszta közepén, a környéken ólálkodó farkasok társaságában. Jobban belegondolt, és annyira mégsem találta jónak a helyzetét, könnyes szemmel vágyódott a megszokott krétapor-allergiát kiváltó körülmények közé. Hallotta, ahogyan a farkasok vicsorgó fogaikkal egyre kisebb köröket tesznek körülötte, ezért gyorsan nekilátott deriválni, hátha az segít nyomorúságos helyzetén. Hiába. Már-má feladott minden reményt, amikor eszébe jutott tavalyról a L’-Hospital-szabály. Ez elég súlyosnak bizonyult ahhoz, hogy kupán vágja vele a farkasokat, akik a nulla per nulla alakot felismerve hanyatt-homlok menekültek vissza kies vackaikhoz. A nyúl örömében azt sem tudta, mihez kezdjen magával. Nem csoda, hiszen hülye volt.

Daróczy prof elmesélte nekünk, hogy nagyon sokáig abban a tévhitben éltek a matematikusok, hogy a folytonosság és a differenciálhatóság egymással nem összefüggő jellemzők, sőt, a differenciálhatóságot hamarabb felfedezték, mint a folytonosságot. Például Newton, akit mindannyian szeretünk és tisztelünk, hiszen ő az, aki miatt végső soron mindannyian a talajhoz vagyunk tapadva, őmiatta esik az alma a fáról a földre, sőt, őmiatta esnek fentről lefelé a dominók is, szóval még ő is hamarabb differenciált, mint ahogy folytonossággal foglalkozott volna, hiszen a differenciálást ismerte, a folytonosságot meg nem. Ennyiben hasonlítok Newtonra.

Ezen a héten egyébként informatikus hét van nálunk, amit találóan elneveztek kockahétnek. Vannak ugye programok is dögivel, ezek közül a legfontosabb és legnépszerűbb a matek épület mögött felhúzott sörsátor lesz, ezenkívül Mérő László tart majd előadást holnap este hattól, szerdán esélykiegyenlítő tanár-diák focimeccseket tartanak, csütörtökön pedig lan-party szerveződik, a műsorszámok: Counter-Strike 1.6 és Call of Duty: United Offensive. Ezek közül az előadásra tutira nem megyek, mert órám van, a lanra jó lenne bemenni bámészkodni. WarPriest meg közben kiderítette, hogy csütörtökön a főépületben japán-nap lesz vagy mi, kajakóstolóval meg bemutatókkal és erősen invitált engem is, hogy menjek. Ez is esélyes, noha nekem Japánhoz annyi közöm van, hogy ott is rendeznek nagydíjat. De hát sosem tudni, hol akadok valami érdekesre.

Itthon a normális létkörülmények megteremtése végett elkészítettem magamnak a koffein-csomagot, amely a következőkből állt: 3dl kóla, két pogácsa és két óriás túró rudi. A hatás azonnali és garantált, ha nem a pogácsával kezdjük. Jól is jött a hirtelen felindulásból elindított túlélés közben, amelyen a csillagok szerencsés, ám jelen időpontban láthatatlan együttállása okán sikerült valamivel háromszázezer pont fölé keverednem. Az időm viszont még mindig csak 10:26, de ezt háromszor is elértem. Fejlődök, ha lassan is.

A huszonhármas busz viszonylag hamar elvitt az AtomKI-ig, útközben elsodortunk egy közlekedési táblát, de a sofőrt annyira lekötötte a mellette álló szemrevaló hölggyel történő beszélgetés, hogy ezt sem nagyon vette észre. Vagy észrevette, és direkt rongyolt át a villamossíneken hatvannal. Van, akinek ez imponál. Determinisztikus előadáson felvetettünk érdekes problémákat, mint például azt, hogy mi lenne, ha a Föld forogna a tengelyes körül, ráadásul még a Nap körül is leírna egy ellipszis alakú pályát. Érdekes felvetés, mindazonáltal teljességgel elvont, valóságtól elrugaszkodó. Sátáni gondolatok. Méghogy mozog! Még ilyet...

1442. Marilyn Manson - Lamb of God (4:39) [Holy wood]

Hmm... Valamiért furcsa volt, hogy ma naptár szerint huszadika van, a blog szerint meg huszonegyedike, ezért megnéztem már, hogy hol számoltam el magamat. Kiderült, hogy a #286-os bejegyzés nem tizennyolcadikai, hanem tizenhetedikei, tehát nem lehet pénteki, csak csütörtöki, akkor viszont pénteken nem is írtam blogot, csütörtökön viszont kettőt is. Úgyhogy szépen elsimítottam a dolgokat, visszadátumoztam meg összevontam. Nem mintha baj lenne, ha egy napon több bejegyzés is íródna, de ha egyszer kitaláltam, hogy egy nap-egy bejegyzés, legalább tartsam magamat hozzá.

Délelőtt felhívott valaki, akinek párszor már segítettem megérteni a számítógép mibenlétét, most viszont a házi feladatában kellett segítenem. Az illető egyébként már nyugdíjas, és mivel ráér, beiratkozott egy négyszáz órás ECDL-tanfolyamra, ahol kapott házi feladatot. Te jó isten - gondoltam, miközben az utcán döngő léptekkel haladtam a célobjektum felé -, ha itt nekem valami szöveget kell szerkesztenem, akkor kirohanok a világból. De nem kellett, ugyanis még csak a könyvtárstruktúrák kialakításánál tartanak. Így el kellett magyaráznom, hogy a gyökér, mint olyan, mindig valamihez képest gyökér, megmutattam, hogy a Fájl menü helyzetérzékeny és lebeszéltem a Shift + Delete kombinációról, amelyet amúgy a tanfolyamon nekik ajánlanak. Igaz, hogy ott is flopira dolgoznak, és a flopiról törölt dolgok nem kerülnek Delete után sem a Lomtárba. Gondolom a tanár maszekban adatmentéssel foglalkozik...

Este megnéztem a Heti hetest. Sok mindenre ugyan nem emlékszem, de Hajós megint olyanokat alakított... "Apámnak gyerekkorában eladtak egy darab drótot, hogy abban még van áram..."

319. Bon Jovi - Queen of New Orleans (4:30) [Destination anywhere]

Az elmúlt pár napban több olyan cikk került értő szemeim elé, amelyben a jelenlegi internetszolgáltatásnál jóval gyorsabb, de mindenképpen olcsóbb és szélesebb körben elérhető technológiákkal kísérletező cégekről esett szó. Ezek egy részét Nándo mutatja meg nekem, aki valamiért szívén viseli internetelérésileg elmaradott szerénységemet.

Az egyik vállalat azzal kísérletez, hogy a televíziós és rádiós átjátszótornyokra szerelt kiegészítő antennákkal fedjen le vezeték nélküli internettel szép nagy területeket. Állításuk szerint - amelyet eddig nem bizonyítottak sosem - akár 3-4 Mbit/s sebességű Wi-Fi internetelérés valósítható meg az adótorony néhány tíz kilométeres körzetében. Érdekes, mindazonáltal nem hiszem, hogy a távközlésben érdekelt csoportok nagyon díjaznák az ötletet, mikor nekik súlyos pénzük fekszik a vezetékes távközlésben.

A másik elképzelés eléggé meghökkentő, és nem csupán azért, mert az adatátviteli sebességet akár 100 Mbit-re is feltornázhatják vele, hanem azért, mert az adatok egyszerűen a gázvezetékeken keresztül, rádióhullámokként közlekednének. Vagyis ahol van vezetékes gáz, ott van internet. Erre mondtam azt Nándonak, hogy új értelmet nyer a "gáz van a nettel" kifejezés.

Ezek persze igen kezdetleges fázisban vannak még, az Unióban viszont már javában tesztelik az áramhálózaton keresztüli adatátvitelt, sikerrel. Ha ezt bevezetik, akkor például nekem sem kell kilincselnem a T-Online-nál, hogy vazzeg, fél éve meg van kötve a szerződés az ADSL-re és még mindig nincsen semmi fejlemény az ügyben, holott a településünk a hivatalos lefedetségi térképen régen rajta van, hanem egyszerűen vásárolok egy megfelelő adaptert, bedugom a konnektorba, meg a gépbe, és éjjel-nappal mehet a letö... a fórumozás meg az MSN. Már amikor van áram, ugye. És hogy ezt mikor vezetik be mifelénk? Szeretném én is tudni, tényleg...

Ma egyébként nagymamám névnapját ültük, ennek megfelelően gigantikus családi ebéd generálódott, amelyet sikeresen elpusztítottunk estére, amikor is aki akarta, megnézhette a Sziklát, amelyből állítólag undorító módon kihagytak nettó húsz percet. Én pedig értesültem róla, hogy lúzer vagyok, mert a legutóbbi Kész átverést nem néztem. Azt mondják, Jáksó biztatta fel a nézőket arra, hogy aki nem nézi a műsort, azt nevezzék lúzernek és meséljék el neki a látottakat. Lúzer... Csalódtam Önben, állampolgár.

2573. Static-X - Skinnyman (3:40) [Start a war]

Bár a mai kalkulus gyakorlat nyolc helyett hét ötvenkor kezdődött és kilenc negyven helyett kilenckor véget is ért, ez nem tartotta vissza a gyakorlatvezetőnekt attól, hogy óra végén egy ötperces élménybeszámolót firkáltasson velünk. Velünk, akik a legutóbbi zárthelyi óta hárommal kevesebben vagyunk érthetetlen okok miatt. Egész órán prímán deriváltam, de amikor kitette elém az üres papírlapot, akkor ott hirtelen eldurrant az SD-RAM és totál sötét lettem belülről. Két perces agyműködési zavarom után megpróbáltam valamit kezdeni a három függvénnyel, és az öt perc végére másfelet meg is csináltam, ami nem túl jó az összképet nézve, viszont a dolgozat nem számít olyan nagyon, csupán a következő zárthelyihez lehet vele pluszpontokat szerezni, amelyet nyilván ezek nélkül is maximális pontszámmal fogok megoldani, már ha az egóm nem kezd el kidudorodni a fejemből addigra.

A 24-es buszra felszállva meglepődve konstatáltam, hogy bár volna rengeteg ülőhely a busz végében, mégis mindenki inkább középtájon nyomorog. Az ok is hamar kiderült: a hátsó rész egyik ülésén egy idősnek látszó fazon aludt, nyilvánvalóan hajlékony, mert a kezében tartott szakadt nejlonszatyorból hasonlóan szakadt papírba csomagolt ételmaradékok potyogtak le az ülés alá minden fékezéskor. Illetve egyszer nem, de akkor ételmaradék helyett egy félig teli (vagy félig üres) sörösüveg bucskázott le a padlóra, útközben minden irányban habos folyadékot csurgatva a busz amúgy is szegényes berendezésére. Következő fékezéskor a padlón összegyűlt tócsa elkezdett előrefelé folyni, az útjába kerülő utasok pedig rémülten próbálták kikerülni az árvizet. Jobban menekültek előle, mint Noé a nagy zuhé elől, habár nemhogy bárkát, még csónakot sem építettek.

Most leírnám, hogy otthon Crimsonlandeztem egy keveset, de nem írom, mert nyilván mindenki sejti előre, hogy ez volt, anélkül, hogy külön megemlíteném. Aki az előző mondatban az időre vonatkozó anomáliákat fedez fel, annak üzenem, hogy buzgómócsing, és különben is próbáljon meg ő minden apróságra ügyelni, hogyha rájön az írhatnék. Vagy látogasson el WarPriest komámhoz, aki nemcsak élvezetes módon írja le a dolgait, de még harci varázslatokat is bevet az ellen, aki be talál szólni valamiért. Ellenem persze nem, hiszen én vagyok az egyik szponzor, mégha nem is gyémántfokozatú.

Miután a vonattal sikeresen hazateleportáltam magamat, valamint útközben szétfagytam egyszer magán a vonaton, másszor pedig a vasútállomásnak csúfolt téglakupactól a házunkig, illetve megcsodálhattam a múlt századi magyar vasútikocsi-gyártás precizitását azáltal, hogy adott ajtót pontosan akkor nem lehet bezárni, amikor kéne, és pontosan akkor nem nyílik, amikor kéne, végre családi körben találtam magamat. Talán ez az oka, talán nem, mindenesetre sikerült végre életre kelteni a többször említett hangkártyát, amely így hat különböző, univerzálisnak mondott driver után - univerzálisak voltak valóban, mert semmivel nem működtek - egy totál noname driverrel egyszercsak megszólalt a Windows béna kijelentkező hangja. Ez akkor úgy hatott rám, mintha a Beautiful Thingset hallgattam volna meg hatszor egymás után.

Ezután pedig következett az est csúcspontja, a Lost. Pontosabban következett volna, ha a nép megelégedésére nem lett volna helyette a szerintem eszméletlenül idiótaságszámba menő, totálisan értelmetlen és áltudományos, valamint még vérlázítóan hype-olt dominó-nap, amelytől igazság szerint már lassan egy hónapja nem tudok aludni, annyira izgulok ugyanis, hogy megdől-e a tavalyi, legalább ennyire értelmes rekord, illetve hogy a Guinness-felügyelőknek kell-e dolgozniuk is, vagy csak megtömik a bendőjüket aztán hazamennek. Mivel a műsor kellően debilnek ígérkezett, online kapcsolatba léptem S@tival, akivel nemegyszer néztünk már így közösen magyar válogatott focimeccseket és egyéb jeles eseményeket is. S@ti utólagos emgedelmével a legjobb (?) részeket közlöm:

(a mennyezetre szerelt kamera vertikálisan megfordul)
Szujó Zoltán: Ez érdekes, mindent fejjel lefelé látunk, biztosan megfordult a kamera...
Lilu: Nyilván nem a stadion, Zoli...
Szujó Zoltán: Fentről lefelé esnek a dominók...

(egy táncosnő tűnik fel a dominók között, egy pódiumon)
Szujó: Ez nagyon veszélyes dolog, vigyáznia kellett, hogy ne döntsön fel semmit, amikor bemegy.
Nfol: Amikor bemegy? Hát nem ott született?
S@ti: A végén még ledönti a dominókat! :-o

Szujó: Bolondok fesztiválját látjuk éppen.

Lilu: Szétnyílnak a dominók!!!
Nfol: Maghasadás, vazze...

Szujó: Megint egy fríz legendát látunk.
Nfol: Holsten-fríz, büszke tehénnép :)

Nfol: Szerinted gáz, ha valakit ebben a műsorban Dominikának hívnak? :)

(az A-Ha előad egy számot) Lilu: A szobám falán még A-Ha poszterek voltak a frontemberrel együtt.
Nfol: Jól nézhet ki az a fal...
S@ti: Remélem néha kapott enni a frontember.
Nfol: Egy pár falat :)

Emellett még Zsubinak is okoztam néhány nehéz légzésű pillanatot, amikor is megbeszéltük, hogy én és a kondizás azért nem férünk össze, mert hirtelen nagy izmokat növesztenék, aminek hatására elámgurulna egy X5-ös típus a bajor motorgyártó üzemtől, amelyből tekintélyes méretei ellenére is kilógna az ablakon a bicepszem, ezt pedig egyszerűen nem vállalhatom. És ezek az emberek mégis kedvelnek engem. Hihetetlen a tűrőképességük... :)

2788. The Crystal Method - Roll it up (6:01) [Tweekend]

Kifejezetten örültem annak a levélnek, amelynek írója politikai hovatartozásom felől érdeklődött élénken, legalább lesz kire ugatnom ma is. Az illető meglátása szerint én sem a szocialistákat, sem a polgári köröket nem kedvelem különösképpen - ettől még lehetek igaz magyar, nem? -, tehát nyilvánvalóan kisgazda vagyok vagy pedig MIÉP-es. Tévedés. Nagy tévedés. Én őket sem kedvelem.

Úgy gondolom ugyanis, hogy teljesen értelmetlen bármelyik oldal iránt is kitüntetett figyelemmel viseltetni, noha a tisztelt vezérürük egyre inkább próbálnak sztárrá válni a támogatóik körében, lásd a két párt közelmúltban rendezett gyűléseit, ahol mint Gyurcsány "balegyenes" Ferenc lépett a színre a miniszterelnök. Valószínűleg a fideszesek is készültek egy hasonlóan frappáns beszólással (például: a felcsút-dobozi futballgárda oszlopos tagja és edzője, aki sosem kap piros lapot) Orbán Viktor bejövetelére a Kárpát-meden... a színpadra. A szomorú az, hogy nagyon sokan elhiszik az adott személyről, hogy bizony ő az, aki majd rendet rak ebben a nyomorult országban, minden család évente kétszer megy majd üdülni, a korrupciót kitörlik a magyar szavak közül (majd máshogy nevezik, pl. lobbitevékenységnek, ahogyan azt Fábry Sándor is elmesélte tegnap), a parlament gonosz manóit pedig lobogó tűz fölött fogják nyárson forgatni, míg meg nem javulnak, a jövő évi költségvetést rendesen elkészítik, és ha megint trükközni akarnak vele az autópályák miatt, azt legalább nem verik nagy dobra.

Én ezekben már nem tudok hinni. Amíg tudtam volna, addig baromira nem érdekelt az egész; most már én is választópolgár vagyok, hát győzzenek meg. Nem fog menni, előre szólok. Szerintem ugyanis a disznóság az disznóság, függetlenül attól, hogy azt egy baloldali vagy egy jobboldali beállítottságú képviselő követi el. Más szóval: ha a kurta farkú malac ott túr, ahol nem kéne túrnia, akkor mindenképpen s*ggbe kell rúgni először, aztán ráérünk megvizsgálni, hogy tényleg kurta farkú-e vagy sem, különben másik malac folytatja a túrást. Ennek következtében nem bírnak meghatni a már elkezdett kampány szlogenjei, úgymint:

Biztonság. Igazságosság. (nekik lehet...)
Vannak hibák, amelyeket nem akarunk többször elkövetni. (majd elkövetünk újabbakat...)
A magyar liberális párt (hé k*cs*g, kell egy dzsoja...?)

Ezek persze erős sarkítások. De hát, én csak egy vagyok a sok közül, egy, aki nemhogy nem visz mindent, hanem semmit nem visz. Ez esetben én hiába gondolok valamit úgy, ahogy, a demokráciában állítólag az a szép, hogy a többség akarata érvényesül. De mi garantálja azt, hogy a többség nem bolond...? A világon semmi. És ott vagyunk, ahol a part szakad: az a nyerő, aki több embert állít maga mellé, vagy inkább a másik ellen. Remélem, kedves B.Z., elég részletes és politikailag korrekt választ adtam neked, azért ha egy mód van rá, ne küldd el azt a műanyag karkötőt vagy mit, felesleges. Akinek meg még ezzel is sikerült megsértenem valamilyét, az meg is érdemli.

Azt hiszem, új képességre tettem szert. Biztosan lenyeltem egy sugárfertőzött pókot álmomban; más magyarázatot nem találok az egészre. Egyszerűen kiszúrom az ellenőröket a buszon, trolin, villamoson. Még nem is látom őket, de már érzem a jelenlétüket és az általuk gerjesztett fenyegető hullámrezonanciát. Olyan az egész, mint a Crimsonlandben a Monster Vision nevű perk...

Más nem jut nektek, kalkulust tanultam, meg demókat nézegettem. Ennyi. Ja, meg írtam egy cikket a Need for Speed Most Wanted demójáról. Utólag vettem észre, hogy beleírtam, hogy haladjunk sorjában, pedig sorjában haladni különösen kellemetlen, ugyanis szúrkálja a talpunkat.

Frászt! Mégiscsak írok valami velőset a végére. Megnéztem ugyanis este a Házon kívült, amelyben volt egy riport az államhivatalok járműveiről. Ebből szépen kiderült mindaz, amit eddig is tudni lehetett, vagyishogy a politikusoknak elsősorban azért kell luxuskategóriájú autó, hogy legyen mivel reprezentálni az akármilyen külföldiek érkezésekor. Magyarul: meg kell mutatni, hogy egy sz*rban lévő országban is jut A6-os meg A8-as Audikra, nameg 7-es BMW-kre azoknak, akik ezt "megérdemlik". Csöndben megjegyezném, hogy meglátásom szerint ilyesmi autókkal ma Magyarországon a következő típusú emberek járnak: öltönyösök, kopaszok, öltönyös kopaszok, kopasz öltönyösök, újgazdag yuppie-k. Beszélt valami szóvivő is arról, hogy miért kell például egy államtitkárnak Audi A6 3.0FSI vagy éppen Audi A8 4.2TDI quattro. Szerinte ugyanis egy államtitkárnak munkája miatt sokat kell autóznia vidékre is, fontos neki, hogy kényelmes, gyors és biztonságos autóval közlekedjen. Jött a kérdés, hogy ez akkor is túl erőteljes jármű. Mire a válasz: egy államtitkárnak gyakran kell vidékre utaznia, különbözőek a terepviszonyok, ezért kell erős turbómotor bele. Különbözőek a terepviszonyok! Vazzeg, az autópálya mindenütt egyformán sík, ahová meg nem vezet autópálya, oda úgysem mennek soha... Emlékeim szerint nyár elején, a mátrakeresztesi lokális árvíz megszemlélésére sem az állami A8-assal érkezett a farmeres-kötött pulóveres Gyurcsány miniszterelnök úr, pedig a quattro oda is elment volna simán - nyilván az túlságosan luxusbaloldani lett volna... A műsor után komolyat vizionáltam, a kissé homályos felvételen a Parlament épülete látszott, előtte a Kossuth tér, ahol mindenféle külföldi autók helyett százötven darab 1,3-as Suzuki Swift parkolt katonás rendben, pártszínekben pompázva (egy sor piros, egy sor narancssárga, egy sor kék meg egy sor zöld). Ezt nevezném én a magyar ipar támogatásának! Azért, hogy ne tudjanak beleolvadni a főváros autós tömegébe, mindegyikre ragasztanának egy szép matricát, ilyet:

1373. lostprophets - I don’t know (3:57) [Start something]