A péntek estém fénypontja egyértelműen az a tíz perc volt, amikor magamban puffogva elküldtem melegebb éghajlatra Babbage-től Ballmerig lényegében mindenkit, akinek valaha is köze volt a számítástechnikához. A péntek estém abszolút mélypontja pedig az a tíz perc volt, amikor arcomat az asztallapra illesztve csukott szemmel, hevesen mea culpázva próbáltam megbékélni a ténnyel, miszerint mégiscsak én nem vagyok eléggé nagyherceg ebben az egész programozósdiban.

Annak a két embernek a kedvéért, akit érdekelnek a részletek: nem bírtam napirendre térni afelett, hogy ha egy asszociatív tömböt print_r-rel kiíratva megkapom a tömb elemeit, akkor a következő utasításban ugyanezen tömb elemeire hivatkozva miért kapok mindenre undefined index hibaüzenetet. Gimnáziumi osztályfőnököm egyik kedvenc frázisa volt az addig nézzük, míg be nem látjuk, ezen a vonalon elindulva addig néztem, míg be nem láttam, hogy a print_r kimenetének a legelején szerénykedik egy 0, ebből két facepalm között már azonnal levettem, hogy a tömb, amit a hívási láncon két fájllal visszább egy fetchAll tölt fel, nullánál több rekord esetén (tehát már egyetlen egynél is) kétdimenziós, ami teljesen logikus, csak nem este tizenegykor.

Szerencsére nem jutottam el a héten a fodrászig, ezért volt miből tépkedni, hogy azért maradjon is. A tanulságok levonása fakultatív, máshol meg a futball nem világszínvonalú.

Patkányügyben...

Rágcsálót — igazit, de virtuálisat se — én még annyira nem utáltam, mint ezt a kispajtást. Az utálatomat 90%-ban az fűti, hogy harmadik napja csak ő van műsoron, nem lehet úgy elhagyni vagy megközelíteni a lakást, hogy ne hallanék másokat a patkányról beszélgetni a lépcsőházban vagy ami még rosszabb, ne próbálnának engem is bevonni egy ilyen roppant tartalmas beszélgetésbe, melyhez én egyre tompább tekintettel díszített enyhe bólogatáson kívül egyébbel nem tudok hozzájárulni, pedig tényleg mindennél jobban érdekel, hogy két utcával arrébb a kisboltos hölgy is mekkorát látott szaladni, meg hogy mi az, hogy két napja szóltak és még csak egy nyamvadt honvédségi hídverő század sem érkezett. A laposkúszásban közlekedés sem megoldás, mert van olyan, aki annyira ráér egész nap ezzel foglalkozni, hogy tetszőleges, neki megfelelő időpontban képes becsengetni csak azért, hogy elpanaszolja, hogy még mindig semmi változás a tényállásban.

Emiatt erősen fontolgatom, hogy a következő pár napban máshol leszek sokat csak azért, hogy ne legyek itthon, vagy csak simán nem leszek itthon. A fejemre szigszalagozom a fejhallgatót, hogy a hirtelen kialakult feltételes reflexeknek — csoszogó hang az ajtó előtt, gyomorgörcs, mindjárt becsenget — se legyen esélye.

...már ott tartunk egyébként, hogy íródik a panaszlevél a közös képviselőnek, azzal a kitétellel, hogy ha x napon belül nem lép, akkor megy a levél az önkormányzatnak, azzal a kitétellel, hogy ha y napon belül nem lépnek, akkor megy a levél a sajtónak, akik vezető megyei kiadványként másnap nyilván egészoldalas krízisriportban számolnak majd be az ügyről (Hány kiló patkánymérget ér egy emberélet?), hacsak be nem esik egy csúnyán összegraffitizett trolibusz vagy egy szenior kuglibajnokság.

S@ti: milyen aktivitást végeztél fél ötig?

Nfol: Fotosopban húzgáltam vonalakat.
Nfol: Közben időnként lehet el fogok tűnni, mert megjelent Basil.
Nfol: Is hamster.

S@ti: szibériai, tudom

Nfol: De bazmeg, hogy én is akkor tudok itthon lenni, amikor a fél lépcsőház égnek álló hajjal sikítozik, hogy menjek azonnal és fényképezzem le a patkányt, mert már fényes nappal is előjön a lyukból.
Nfol: Ebben a mondatban több kulcsszót elrejtettem.

S@ti: és azért neked kell lefényképezned, mert te amúgyis számítógépekkel foglalkozol, és a fényképezés már majdnem ugyanaz?
S@ti: vagy az egér-patkány áthallás miatt?

Nfol: Mondtam ugyan, hogy szerintem a vakuzástól nem fog felfordulni, és hogy szerencsésebb lenne egy éles lapát bevetése.
Nfol: Nem, a probléma továbbra is az, hogy nem tudok senkit elküldeni a jómesszire, ha nettó hülyeséget vagy értelmetlenséget akar rámtukmálni.

S@ti: de valahogy hétszentség, hogy mindig téged találnak meg az ilyenekkel
S@ti: amúgy meg én kérek bocsánatot, hogy logikát mertem keresni mögötte

Nfol: Most azért kellett lefotóznom és a képet elküldenem a közös képviselőnek, mert valami múlt havi gyűlésen már felvetődött, hogy gazdagodott a kolónia egy patkánnyal és hogy kellene tenni ez ügyben valamit, de a dolog odáig jutott, hogy nappal még senki sem látta, tehát nem is biztos, hogy létezik és majd jelezzük, ha nappal is előjön, mert az már gondot jelent (túlszaporulat miatt nem lelnek éjjel elég kaját vagy fasz tudja).
Nfol: Ne röhögj.

S@ti: én átnyújtanék a közös képviselőnek egy kekszesdobozt

Nfol: Akarod látni a bizonyító erejű képet?
Nfol: Most szerkesztettem rá egyértelműsítő segédábrát.
Nfol: Egész jó fotó lett amúgy ahhoz képest, hogy egy ablakon félig kihajolva, három ember feje fölött nyújtózkodva lőttem remegő kézből, telefonnal.
Nfol: Ezek után biztos szeretnéd látni. Nagyon jó kis kép lett.
Nfol: (Ha kialvatlan vagyok, előjön belőlem a marketinges.)
Nfol: Amúgy a társasházban ha nincs 20 öleb, akkor egy se.
Nfol: Namost, tapasztalatból tudjuk, hogy némelyik képes egész éjjel a falat kaparni meg vergődni odabent, esetleg meg lehetne próbálni találni nekik valami vicces feladatot.

S@ti: igen, természetesen látni akarom

Nfol: De nem akarok ötleteket adni, mert a végén patkánylyukba szorult fejű csivavákat is le kell majd fotóznom.

S@ti: ajánlott olvasmány: H. P. Lovecraft Patkányok a falban című novellája
S@ti: vagy éppenhogy nem ajánlott

Nfol: Hold on to your hat, sir.

S@ti: nem adom a sapijaimat!!

Nfol: Ha a patkányoknak lenne fészbukjuk, mekkora jó borítókép lenne már ebből!

S@ti: ez díjnyertes
S@ti: csak még nem tudom, milyen díjra, de nevezni kellene

Nfol: A közös képviselőnek freemailes címe van.
Nfol: Milyen szöveget mellékeljek a kép mellé?
Nfol: Tisztelt Hölgyem! Ma délelőtt ezt láttam. Nem szeretém többé ezt látni. Üdvözlettel, satöbbi.
Nfol: Megfigyelésünk ideje alatt több alkalommal is előbújt az állat.

S@ti: próbáld meg a Steven Seagal-féle műsor stílusában

Nfol: Elaboráld a felvetésedet.

S@ti: sajnos, mivel a műsort te láttad, és nem én, nem tudom
S@ti: de valahogy beugrott, ahogy Seagal figyeli az autóban (felkapcsolt utastéri lámpával) a patkányt
S@ti: talán lehetne rá építeni valamit

Nfol: A kövektező részben a patkány mindent bevall.
Nfol: Földalatti mozgalom folytatólagos szervezése.
Nfol: A nyugalom többrendbeli megzavarása, magán- és közterület rongálása.
Nfol: És persze a kilónyi C4.

S@ti: what did I give the wife?

Nfol: Certain substances of an illicit nature.
Nfol: Kvót ankvót.
Nfol: (mutatja a levegőben)
Nfol: Azért megnézem, hogy lehet patkányt irtani, hátha nekem kell.
Nfol: Rattus rattus.
Nfol: Szőre selymes fényű, tiszta. Doubt it.

S@ti: csak Manuelt kell megkérdezni

Nfol: Kedvező körülmények között mozgási körzete, akciórádiusza 300 méter.
Nfol: Akciórádiusza!
Nfol: A leírás alapján ez nem is rattus rattus, hanem rattus norvegicus, azaz vándorpatkány.
Nfol: Mindjárt írok még egy mélt, hogy a kihívandó szakember a megfelelő nukleáris töltettel érkezhessen.

S@ti: van a Szíriusz Kapitány és Csillaglány című ifjúsági könyv, ami a Szíriusz-sorozat második kötete, na, abban olvastam először az akciórádiusz szót
S@ti: ott röviden arról volt szó, hogy idegenek küldtek egy hologramot, ami csak kb 10 méteres sugarú körben tudott mozogni

Nfol: És a kör közepén volt Pataki At... izé, a kupolagenerátor?
Nfol: A házi patkány a vándorpatkánynál okosabb, de ösztönei kevésbé védik. Rendkívül ügyes, remekül mászik, de rosszul úszik. Kíváncsi és játékos természetű.
Nfol: Nem tudom, miért röhögök.
Nfol: Majd nem fogok, ha vizesárkot kell ásni a társasház köré.
Nfol: Lejön egyébként a kommunikációmból némi frusztráltság?

S@ti: jó könyv egyébként, egy olyan jövőképet festett le, ahol Világállam van, illetve videotelefonoK (valamiért videfonnak nevezve), és az ominózus Szíriusz Kapitány (aki természetesen szovjet volt valaha) százakárhányéves házvezetőnőjének mondja ezt a mondatot a hologram, amit a többi szereplőnek úgy ad tovább, hogy mert csak tíz méteres az akácrádiója
S@ti: röhögtem
S@ti: lejön
S@ti: de ha a felmosásból nem is, a vizesárok-ásásból feltétlenül rendezz világkiállítást!
S@ti: és YouTube-videót is kérünk, valamint egy külön blogot a munkálatok haladásáról
S@ti: addig pedig kiválóan el lehet játszogatni vele
S@ti: kár, hogy nincs ott, hogy természetes ellensége a kék norvég fajtájú papagáj

Nfol: TIL Patkánycselétek-kihelyező szerelvény
Nfol: Amennyiben szomszédaink rendelkeznek kedvenc háziállatokkal, akkor célszerű tájékoztatni őket arról, hogy milyen lépéseket teszünk és biztosítani kell őket arról, hogy hagyományos patkánycsali állomásokat fogunk alkalmazni patkányirtó programunk keretében.
Nfol: De hogyan tájékoztatok egy macskát?
Nfol: Ebből a threadből legszívesebben bejegyzést írnék.
Nfol: Hogyér’ adod a jogokat?

S@ti: várom!

Nfol: Úgy értettem, hogy az egészet bemásolom és kész, de látom, hogy tényleges munkavégzést képzelsz mögé.

(Lett sok link a n00boknak, hogy kevésbé legyen meta az egész. Az eredeti csevejben ezek nem szerepeltek. — a szerk.)

Kevés dologgal lehet engem igazán felidegelni, de azok között feltétlenül dobogós a kéretlen pakolászás, közismertebb nevén a rendrakás. A rend ugyanis a szűkebb környezetünket alkotó dolgoknak egy olyan állapota, mely kizárólag a szemnek kedves.

— Hová lett minden?
— Minden ott van, ahol volt, csak most rend van.
— (eredménytelenül kutat) Jó, akkor hol van például az izé?
— Beletettem a hogyishívjákba.
— (eredménytelenül kutat) És hol van a hogyishívják?
— Hát a fiókban!
— (eredménytelenül kutat)
— A másikban!

Mér’ vagyok mérges, ahelyett, hogy örülnék a rendnek.

Báj dö véj, egészen biztos vagyok benne, hogy a vonaton José Mourinho ült két sorral előttem. Onnan tudom, hogy 1) tök úgy nézett ki, 2) ugyanannyira nem beszélt magyarul. (Mondjuk máshogy se.) Kicsi a világ, ami nagy szerencse, máskülönben nem tudom, mennyi időt venne igénye a mostani 1 óra 45 perc helyett ez a 70 kilométeres utazás.

Valamelyik boltban elém került egy Parmalat dobozos tej. Úgy emlékeztem, hogy ez az olasz vállalat pár éve pénzügyi büvészkedés következtében tőgybe csődbe ment, szóval kissé meglepett a dolog.

Egy ideális világban persze lenne idő ilyen lelkiismereti problémák előkerülésekor alaposan utánajárni a dolgoknak, de ez nem egy ideális világ, valószínűleg emiatt fejeltem le reggel a konyhaszekrény önnön kezem által nyitva felejtett ajtaját és ezért markoltam rá a négyig nyitva tartó posta kilincsére négy óra egy perckor és ezért nem vigasztalt az sem, hogy a posta keddenként igazából már háromkor bezár.