Erre a hétre megint jutott valami exkluzív, torokszorítóan egyedi, mondhatni: junik információ, amit péntek késő este és ma kora este között lehetett itt látni, és szemét leszek, mert nem árulom el, mi volt az; aki látta, tudja miért, aki nem látta, annak meg tökmindegy, hogy mi volt ott. Ezzel sikeresen kimostam a T-*om-ot a magentaszínű mocsokból - merthát elég g3c! dolog, hogy ötpercenként bontja a vonalat a központ, tehát nem a modem szakítja meg a kapcsolatot, hanem a másik végén az automata. Köszönjük, percenként hat forintért mit is lehet elvárni, nemde?

No, elég a bosszankodásból, illetve dehogy elég. Majdnem elfelejtettem megemlíteni, hogy a beadandó programjainkat lehetőségünk van letesztelni egy szerveren kiadott utasítással, amely lefordítja, lefuttatja és tesztadatokkal tömi tele a programot, és ha minden rendben, akkor kiírja, hogy OK, egyébként meg naplót ír a hibákról. Namost, a parancsban szerepelnie kell a parancsszónak, utána a tesztelendő feladat számának, végül pedig a megírt program forrásállományának a neve következik. Első feladat, első feladatra írt program: OK. Második feladat, második feladatra írt program: OK. Második feladat, első feladatra írt program: OK. Hoppá!

Ha nem volna világos, a probléma abban keresendő, hogy egy megadott feladatra írt forráskódból előállított program a tesztelő program szerint egy másik, egyébként teljesen más jellegű feladat esetén is tökéletes megoldás. Márpedig ez nem lehet, teljesen más az algoritmus, mások a feltételek, más az output formátuma is, akkor most kérdem én: MI VAN? Ettől eltekintve én beküldöm a programokat így, a ma délelőttöm ráment ugyan, de kipróbáltam őket más adatokkal is, amiket előzőleg papíron kiszámoltam magam is, és mivel az algoritmus megfelelő, az eredmények is megfelelőek, tehát a program kielégítő eredményt mutat. Aztán ha mégsem lesznek elfogadva, akkor lesz mivel verni az asztalt...

Sosem fogom megérteni, hogy ha egyszer az első két hétben lehet érdemben bármilyen tantárgyfelvételt elintézni, akkor valakinek miért a harmadik hét utolsó napján jut eszébe, hogy tőlem megkérdezze, hogy tudok-e valamit erről meg arról... Valószínűleg nem is érdekli őket a tárgy, egyszerűen van egy olyan kisugárzásom, ami miatt mindenki oda szeretne jönni hozzám beszélgetni valamiről, bármiről, és hát ehhez kell egy indok, ugyebár. Hé, az a repedés még reggel nem volt ott...

A Kalkulus 2 előadás mérsékelt izgalmassága nem igazán volt meglepetés, de legalább normálisan el van minden magyarázva, nyelvtanilag méginkább helyesen: meg van mondva. Másoknak bizonyára sokkal szórakoztatóbbnak tűnt a dolog, a mögöttünk ülők például másfél órán keresztül azzal múlatták drága idejüket, hogy előbb a prof által kiejtett mondatok mindegyikén kuncogni kezdtek, azután ezt logikusan továbbfejlesztették úgy, hogy minden szón, minden szótagon, végül pedig minden hangon találtak valami vicceset. Az tény, hogy Daróczy tanár úr néha annyira belelelkesedik a magyarázatba, hogy kis híján nevet a fondorlatos lépéseknél. Hiszen ő tudja, hogy hol csal. :)

Óra után fénymásoló, majd ISzK, ahol Zsubitól megtudtam, hogy mintegy pár napja ismét ír naplót, ami jó hír, remélhetőleg azóta már a nyelviskolát is megtalálták abban az utcában, ahol van. Mert a keresésnek az a lényege, hogy a keresett dolog ott legyen, ahol keressük. Így baromi könnyű lesz a keresés, legrosszabb esetben is elsőre megvan minden. Az SG fórumon beindult a bbLean topik, most mindenki nagyon bizakodó, záporoznak a kérdések, hirtelen ellepték a Hogy néz ki az asztalodat is a bbLeanes fotók. Ez nekem nagyon jó lesz, mert innentől kezdve mindenki engem akar majd kérdőre vonni mindenért, máris megkaptam például kétszer, hogy én rávettem a többieket erre az egészre, holott nem csináltam mást, mint hogy belinkeltem pár képemet a topikba, meg válaszoltam azoknak, akiket érdekelt, hogy mi is ez az izé, és nem ígértem senkinek tízezer dolcsis jutalmat, sem a DeviantArt szerverét ajándékba. Na jó, egyszer igen...

Nincs is ezzel baj, mert szívesen segítek, meg osztom az észt is, ha kell, mégha nekem sincsen belőle sok, a bbLean meg tényleg hasznos program. Volt. Merthogy jelenlegi állás szerint a projekt halott. A grischka nevű programozó, aki a program alapjait és legjobb pluginjait készítette, saját bevallása szerint nem foglalkozik most sem a jelenlegi kiadással, sem a következő verzióval, ehelyett inkább a Blackbox-vonal másik végét jelentő Xoblite jobbításán fáradozik qwilkkel együtt, és úgy néz ki, hogy az Xoblite lesz az a program, ami néhány verziószámemelés után átveszi a bbLeanben oly jól működő apró funkciókat (rögzíthető menük, mappák megnyitása a menüben, stb.). Azután meg mindenki eldöntheti, hogy jó-e neki egy hosszú ideje változatlan, jól megszokott, jól működő shell árnyékolt betűk nélkül (bbLean 1.16.), vagy áttér a némileg más szellemben készült Xoblite-ra, amiben van árnyékolt betű, van szép elmosódásáseffekt, viszont kevésbé lehet Windows-szerűvé tenni mondjuk a tálca használatát. Nekem ezek nem hiányoznak, a bbLean meg valószínűleg két év múlva is éppilyen jól fog működni, mint ma, feltéve, hogy nem váltunk közben Windows Vistára, feltéve, hogy addig megjelenik a Windows Vista és feltéve, hogy nem rajzolom le Mohamed prófétát. Mert akkor nagy bajba kerül Mexikó és Olaszország.

A csütörtöki nap az olyan, hogy reggel sokáig nem kelek fel, egész délelőtt a The Movies-szal játszom, ebéd közben eszembe jut, hogy meg kellene tanulni a határozatlan integrálás feladatmegoldásához használatos módszereket, meg még valami homályos képet is kellene alkotnom magamnak a félév első Algoritmuselmélet gyakorlatáról, amihez tudom majd hasonlítani a tapasztaltakat. A The Moviesban már sokat haladtam előre, Pointer Array nevű stúdiómmal az ötévente megtartott díjátadó gálákon sorra nyertem el azt a díjat, amellyel bónuszként a tudósaim gyorsabban fejlesztenek a technológián. A gond ott kezdődött, hogy a negyedik ilyen bónusz után egyszerűen nem volt mit fejleszteniük a tudósoknak a laborban, annyira előrehaladtak a korhoz képest, és az ezután elnyert két ugyanilyen bónusszal semmire nem mentem, más díjat meg sosem nyertem. :(

Közben eszembe jut, hogy a beadandó feladatok között, a számológépesnél van egy elég komoly elírás, hiszen úgy hangzik a feladat, hogy amennyiben az osztás műveletnél a második operandus nulla, akkor eredményül nullát kell kiírnia a programunknak, mert nullával nem lehet osztani. A leírás majdnem tökéletes, azt hiszem WarPriest vette észre előbb; a kódba ugyanis bele kell építeni a következő feltételt:

if ( username == "cnorris" && op2 == 0 ) printf("1 CNRK\n");

azaz ha a programot Chuck Norris futtatja, akkor a nullával való osztás eredménye 1 Roundhouse kick legyen.

Algoritmuselmélet gyakorlatra tartván a 24-es buszon ellenőrzést tartottak a kalauzbácsik, egyik útitársunk pedig előbb ügyes időhúzással, a megállóba beérvén pedig halált megvető bátorsággal a buszból szinte kiesve próbált büntetlen maradni, de az ellenőr nemcsak magasabb és erősebb volt, de még utazótáska sem nyomta a vállát, így hát a nyitott ajtóban állva próbálták eldönteni, hogy kinek van igaza. A gyakorlat nem volt valami izgalmas azt leszámítva, hogy a névsor összeállítása során nettó tíz percet vigyorgott mindenki, hiszen sikerült olyan csoportot összrakni, ahol majdnem mindenkinek érdekes vezetékneve van.

Ezután egy nagyon várt Kalkulus 2 gyakorlat következett, amelyen egyrészt határozatlanul integráltunk, másrészt határozottan integráltunk, harmadrészt meg bebizonyosodott, hogy nem én vagyok a csoportból a leglassabb felfogású egyén, eképpen történt, hogy nem én lettem szúrós nézés által halálra ítélve, hanem mások ketten. ők tehát ketten lettek egy halálra ítélve, vagyis félholtak lesznek. Zh-n. Jaj.

A főépület előtt megvártuk WarPriest nővérét, aztán ki erre, ki arra, de mindenki hazafelé. Esti program: a százötvenedik Fábry második része, ami egy idő után annyira ellaposodott, hogy én inkább megírtam a negyedik beadandó programot, ami valami érthetetlen módon rögtön elsőre sikeresen lefordult és lefutott, igaz nem Linux alatt, mert ott a gép szerint nincs engedélyem arra, hogy a home könyvtáramban programot futtassak. Nahát!

Múlt héten leleplezett játékomat ma reggel elrontottam: időben indultam el órára. Ennek megfelelően időben értem oda Programozás 1 gyakorlatra, amelyen ismét sokan voltak, ismét érdekeseket hallottunk-láttunk és egyesek érdekeseket kérdeztek, lásd a kiemelt példát:

- Linuxot használva a scp forras.c neptun@it.in*******b.hu paranccsal tudtok állományt felmásolni a könyvtáratokba, a neptun helyére a Neptun-kódotokat kell írni.
- És a neptun az micsoda...?

- Behúznád a függönyt? Nem látszik a tábla...
- Akkor nem látom, hogy fociznak...

Én nem nagyon vettem részt az óra lefolyásában, mivel lekötött az elkészített programkák ismételt begépelése, felmásolása és letesztelése. Azért ismételt, mert lusta voltam előszedni a pendrive-ot és arról felmásolni a gépre a forráskódokat. Közben segítettem másnak is, meg örültem, amikor a tesztkörnyezet kiírta, hogy a programjaim elfogadható eredménnyel futottak le.

Mondjam tovább? ISzK, szabad gép, Debian, amellyel nem bírom működésre a pendive-ot. Bedugásakor felvillan a led, a gép csipog kettőt, de a rendszerben sehol nem látszik, se a /mnt-ben, sem máshol, kézzel nem tudok mountolni, hát megszívom. Kettő előtt lemegyek WarPriesttel a ruhatárhoz, hogy odaadjak neki valamit a táskámból, és persze a sorban állva jutott eszembe megkérdezni tőle, hogy nem adtam-e már oda neki azt a valamit, és kiderült, hogy de, már odaadtam. Úgy tűnik, máshol járok ma agyilag...

No, a plugin működni látszik, fagyás és egyéb kellemetlenségek nem tapasztalhatóak immáron jó ideje, ami mindenképpen örömteli számomra. A déli Programozás 1 előadás előtt emlékeim szerint a The Moviesban menedzseltem a kis stúdiómat, a remek téma és a megfelelő, kellő tudású szereplők kiválogatása után elkészített első filmemmel sikerült megpingelni a stúdiók ranglistáján az utolsó helyet. Ez azért már valami.

Programozás 1 előadáson az adattípusokról volt bőven szó, előre készültem erre, úgyhogy vittem magammal az angol fordítanivalót is, elővenni persze nem volt kedvem, az egyszerű buta nézés tökéletesen megfelelt nekem ott, akkor. Nálam sokkal kreatívabb volt az előttünk ülő polgártárs, aki nemcsak Sudokut játszott, de még sodort egy cigarettát is a nagy izgalmak közepette. Óra után az ISzK-ban tobzódtunk WarPriesttel két szomszédos gépnél, amelyek nem helyezték úgy szintre a felhasználói élményt, mint olyat: az övé lassú volt, az enyém meg suta. TeX 2-n meg matematikai formulák szedését vettük, hát, volt már ennél izgalmasabb téma is ezen az órán...

Ezekből tökéletesen tévesen az jön le a kedves olvasó számára, hogy a mai nap teljességgel eseménytelen, blogba nem illő, értéktelen szemét volt. Téves. Az igazi akció csak este fél tizenegykor kezdődött, egyfajta logikus következményeként a délelőtti és délutáni nagy semminek. Nem kell megijedni, a tizennyolcas karika elmarad, ott van helyette az R-es karika, amiről most talán lerántanám a leplet mindenki előtt; aki meg eddig is tudta, hogy mit jelent az R, az is örüljön. Szóval: Rated R for Retarded. Ennyi, nem több.

Tehát 22:40-et mutat az óra, amikor Nfol leül kicsiny erőműve elé, hogy mutasson valamit talajon a programozás beadandó feladatok kapcsán. Tudni kell, hogy Nfol egész múlt héten gondolkozott a feladatok lehetséges megoldásain, viszont megírásukra nem kerített sort. Eddig. Most viszont leült a monitor elé komoly arccal, és nekilátott. Nem bonyolult programok, főleg ennyi rágcsálás után. Éjfélre három program lett készen az ötből, mára talán elég is belőle(m).