Úgy döntöttem, hogy a tegnapi hepajjal kapcsolatban nem kezdek bele semmilyen mélyebb eszmefuttatásba, mert nem voltam ott, nem tudom, mi történt pontosan, amit meg a tévékben láttam hajnali kettőig, az semmiképpen sem lehet objektív, méghozzá azért nem, mert egy percen belül három tévé három helyszíni riportere egymástól tíz méterre álldogálva eltérő dolgokat látott-hallott-érzett éppen. Viszont az említésre méltó, hogy az mtv ezúttal kora hajnalig élőképet adott az Erzsébet-híd pesti hídfőjéről, a rendőrök háta mögül, míg a két kereskedelmi tévé éjfélkor, illetve hajnali egykor bezárta a boltot. Hajnali kettőkor egyébként az addigra odeérkezett sokszáz rendőr a híd két végéről elindulva bekerítette a maradék tüntetők kemény magját, az általuk épített barikádot egy hókotróval(!) áttörték, aztán módszeresen utánaszaladtak mindenkinek. Előtte meg gyakorlatilag könnygázfelhőbe burkolták a belvárost, ami miatt nyilván rengeteget fognak majd kapni innen-onnan, hogy miért ily erőszakos módon avatkoztak be. Szerintem nem volt választásuk: ugyan ki tudná megmondani, hogy mi történt volna, ha hagyják a gonoszokat vergődni? Persze nem kellett volna azonnal összeterelni két, alapvetően különböző összetételű csoportosulást az Astoriánál... Mindenesetre teljesült egy újabb álmunk, egy hónapon belül ismét foglalkozott velünk a CNN meg a BBC, és azt hiszem, az ünnepi hangulathoz nagyban hozzájárult mindez.

Természetesen az egésznek a kiváltó okát másképpen magyarázzák az egyenestől balra, avagy jobbra hajlott erkölcsű politikusok. A FIDESZ szerint egyértelműen az MSZP a hibás, különösen egyik jeles pártember, ugye, aki nem hajlandó meglépni az egyetlen értelmes lépést; az MSZP szerint meg az emberek azért vannak az utcán, mert a FIDESZ hetek óta egyfolytában azzal van elfoglalva, hogy az embereket az utcára szólítsa. Ezennel kijelentem, hogy a továbbiakban politikus szeretnék lenni, méghozzá azért, mert nincsen tudomásom más olyan munkáról, ahol hetek óta semmi újat nem kell mondani, és mint ilyen, számomra kifejezetten vonzónak tűnik ez az állás.

Végezetül annyit még, hogy a nap legkomolyabb érvét egy teljesen hétköznapi jóember mondta ki, amikor megkérdezték tőle, hogy miért másztak fel a kiállított harckocsira és miért próbálták - sikerrel - beindítani:
- Há’ mer’ ott volt.
Azt azért szívesen megkérdezném a szervezőktől, hogy egy, az utcára, az emberek közé kiállított T-34-es szovjet harckocsit vajon milyen indíttatás által vezérelve voltak képesek úgy otthagyni, hogy azt bárkinek reális esélye legyen valamilyen módon beindítani? Jól van, hogy mozgóképes, meg le van szerelve róla a fegyverzet, de könyörgöm, valami akkumulátor vagy generátor vagy akármi, ami szikrát csihol a motorban indításkor, csak van abban a nyomorult szerkezetben, amit ki lehetne szerelni ilyenkor, NEM? Hogy az üzemanyag leszívását nem is említsem... Lakótársam szerint azért nem foglalkoztak a kérdéssel, mert nem lehetett arra számítani, hogy bárki megpróbálja beindítani. Aha, nem számítottak rá... Vazzeg, amikor szeptember közepe óta hangulat van, amikor napok óta készül a rendőrség arra, hogy valami biztosan lesz, akkor ők nem számítanak ilyesmire...

Egyébként meg kimondottan örülök, hogy jó messze vagyok Budapesttől, a hordától, az utcai összecsapásoktól, a hangulattól. Nagyon jó nekem itt a kínai - észak-koreai határvonalon, full béke meg minden...

Nos, mint kiderült: én bizony egy nemlétező albumot hallgatok folytatólagosan, mintegy három napja, azaz kijelenthető, hogy a Saltwater nem létezik, viszont az is kijelenthető, hogy a Saltwater az eddigi legeslegjobb nemlétező album, amit volt szerencsém meghallgatni, talán jobb sok valóban létező albumnál is. Ma reggel egyébként úgy ébredtem fel, hogy rögtön bevettem egy egységnyi paracetamolt a fejem széjjelhasadását megelőzendő, de baromi sokat használt. Ha a valség csak feleennyire fájna, nem tudom, mit csinálnék. Most tehát nem tudom, mit csinálok.

Illetve, hogyne tudnám. Például írok nektek egy hibridről. Akarom mondani, a hibridről. A Hybridről, aki éppen 1.6-os verziójú, béta, de már magától jár. Történt ugyanis, hogy egy naaagy kishazánkban tevékenykedő jómunkásember, bizonyos des nevezetű, úgy gondolta jó régóta, hogy a Windowsban lévő Active Desktop featúra bőven nem csak arra lehet jó, hogy egy adott weboldalt tudjál nézni az asztalodon munka helyett, hanem sok egyéb okosságra is. Erre mondjuk sokan mások is gondoltak, de des elég makacs volt ahhoz, hogy valóban értelmes dolog jöjjön létre. Amellett, hogy a rendszerből száműzött minden ikont, ezzel egy csapásra végtelenül minimalista kinézetet elérve, az Active Desktophoz elkészített egy teljesen egyéni weblapot, amin VBScripttel meg JavaScripttel meg hasonlókkal sikerült megoldania mindazt, amit mindenki más különböző widgetekkel meg pluginokkal meg ezer plusz egy újabb program segítségével tudott megoldani.

De mindez nem volt elég, úgyhogy most nagyban készíti a Hybridet, aminek az alapelve ugyanaz, mint a fentieknek, csak éppen sokkal több mindenre képes, úgymint: egyediesíthető asztali ikonok, megjeleníthető jegyzetek, események, színlopó, idő, dátum, mappatartalmak megmutatása direktben és hasonló dolgok. Mindezt egy helyi weboldalon, mozgatható panelekkel és mozgatható objektumokkal. Nekem tetszik a dolog, főleg, hogy körülbelül tudom, még mennyi mindent tervez des ebben a projektben. Majd ha rájövök, hogy hogyan tudom összelőni a Hybridet a bbLeannel: na, akkor lesz itten Kánaán! Kedvcsinálónak kép:

Itt éppen Logoson működik a dolog, bbLean nélkül (megklikkeled megnő!)

dest egyébként megtaláljátok ezen a címen, ahol az eddigi munkái is láthatóak és körülrajonghatóak. Komolyan. És azt is komolyan mondom, hogy holnap vagy lesz valami, vagy semmi sem lesz; mindenesetre kikölcsönzök egy motoros fűrészt, hátha elburjánzik a gonoszság vagy ilyesmi, amikor az a nemtudnihonnanvett darab tüntető valóban a téren lesz, mintegy tíz méterre pár állam felsővezetőitől. Ha nem esne le, az Index térnépszámlálójáról van szó, amivel kapcsolatban S@ti nem értette, hogy hogyan számol és hogyan frissül három másodpercenként, de én mondtam neki este, hogy biztos súly alapján működik, elvégre mérlegen a valóság...

Este pedig Brazil Nagydíj lesz, már készítem a helyet a Palik-kivonatnak. Addig is hallgatok kis Chicane-t a változatosság kedvéért, ezúttal a Far From the Maddening Crowds című albumot, ami garantáltan létező, viszont a crowd szóról eszembe jut a tömeg, a tömegről eszembe jut a csorda, a csordáról eszembe jut a döglött tehén, és a döglött tehénről eszembe jut, hogy meg kell kérdeznem: "Melyik a kedvenc állatotok és miért éppen a döglött tehén?" Perdöntő bizonyítékok és magyarázat majd akkor, amikor éppen, de semmivel sem korábban, mint.

Later that day...

Újabb adag pirula után vagyok már, és azt hiszem valami hatása mégiscsak van a cuccnak, mert bár a fejem ugyanúgy hasogat, a külvilág ingereiből egyre kevesebb bír érdekelni. Lehet, hogy emiatt találtam olyan szellemesnek Palikékat is... Ja, igen, a futamnak vége, szerintem 160%-os volt ahhoz képest, amit vártam tőle. Schumacher méltó módon búcsúzott a szurkolóktól, Massa nagyon örült, Alonso meg mégnagyobban. Raikkönen megelőzéséről fotósorozatot kérek a falra A3-as méretben, húsz másodpercenkénti felvételekkel.

Nyugodt léptekkel közeledett a buszmegálló felé, ahol jónéhányan várakoztak. Felfigyelt egy alacsonyabb emberre, akitől mindenki elhúzódott. Amint jobban szemügyre vette, rájött az elhúzódás okára is: a férfi hajléktalan volt, bár ezt csak a viselkedése és csapzott ruházata jelezte. Nem kéregetett, csak magában morgolódott. Jöttek-mentek a buszjáratok, a férfi pedig egyre hangosabban mormogott az orra alatt, kezével egyre hevesebben gesztikulálva. Egyszercsak, mintegy valakihez odavetve, kifakadt:
- Jó a mobiltelefon. Mer’ odateszem a fülemhez és úgy teszek, mintha itt se lennék. Szólok valakinek magyarul és úgy tesz, mint aki nem érti.
Pár leendő utas hallgatta csöndben, amit magyaráz.
- Ha valakivel beszélni akarok, csak felhívom, akárhol van. De én, ha valakivel beszélni akarok, odamegyek hozzá és beszélek vele. Azér’ nem is használok mobiltelefont.
Jött a következő busz, a férfi pedig fogta szakadt táskáját és az első ajtóhoz lépett, majd kombinált bérletét felmutatva felszállt a buszra, néhány pillanat múlva pedig már nem is látszott a megállóból sem ő, sem a busz.

Ha én lennék Tomcat, vagy netán Tornado a Cloneshitről, akkor valami olyat írnék kezdőmondatnak, hogy jelenleg sokadik hatványú fa******ás van folyamatban, méghozzá azért, mert. De itt ugye csak indokolt esetben szokás csúnya szavakat használni, ez pedig egyáltalán nem indokolt eset, illetve lehet hogy az, de nem égetem le magamat a nyájas, mások alázásához szokott olvasók előtt azzal, hogy leírom a saját aktuális bajaimat, nem forog veszélyben a hosszú hónapokon át felépített übergizda bloggerimázs.

Szóval alaposan rámtelepedtek a problémák így csütörtök délután, ezt sem gondoltam volna a mai valség gyakorlaton, miközben a táblánál alakítottam szoborgyanús szerepemet egy nem egészen hozzáértő diákról, aki valójában ért hozzá, csak valahogy mégsem. Már reggel gyanús volt, hogy nem találom a bögrémet a szokásos x_i hely egyikén sem (i = 1, 2, ..., n), azóta meg főleg gyanús, hogy szintén nem találom sehol, viszont valami félig száradt folt van a konyha padlóján és a felmosóvödör, a szemeteslapát és a kisseprű máshová költözött a szekrényben. Lehet kombinálni, hogy mi történhetett vele. Mondjuk nagyon kedves a lakótárstól, hogy már tegnap lelépett anélkül, hogy említett volna bármilyen apró konyhai balesetet. Megjegyezném: ez már a második bögrém, amit mosogatás közben darabokra tört, ha igaz... Kezdek félni.

Aztán itt van a másik érdekesség, méghozzá az, hogy ezt a bejegyzést Windows Vista alatt írom éppen, amiben az a legjobb, hogy az eredeti indexet nem tudom szerkeszteni, azaz most lemásoltam és az újba írom bele ezeket a betűket, és majd később ezt az újat bemásolom oda, ahol az eredeti index van. Történt ugyanis, hogy megjelent a Firefox 2.0 RC3 jelölésű verziója, amit lelkes Firefox-használóként letöltöttem és telepítettem XP-re, úgy, hogy a meglévő 1.5.0.7.-es Firefoxom az összes pluginjával együtt megmaradjon. Ez hiba volt, mert azóta XP-n nem működik egyik Firefox sem, a localhoston lévő kezdőlapot nem tudják megnyitni például, pedig megy az Apache szerver meg a PHP is. Meg persze elég gyakran kapok az arcom elé egy x, y, z program hibát észlelt és blablabla hibaüzenetet, ami azért jó eséllyel zökkent ki a nyugodt létezésből. Mindjárt visszatolom azért a képemet XP-re, hátha rendet lehet tenni, hátha el lehet odázni azt a három hónapja tervezgetett XP újratelepítést.

De előtte itt egy link egy cikkhez, amit ez előző gondolatmenethez most zseniálisan hozzákapcsolok, ugyanis abban is a Vistáról van szó valamelyest, méghozzá nem éppen a napos oldaláról. Jófajta Microsoft bunkósbot-osztogatás lesz itt kéremszépen, ha ennek a fele igaz... Bár szerintem nem valami tiszta az egész, a dobozos Windowsokat eddig sem kötötte a hardverhez a licenc, csak az OEM-eket. Talán arra megy ki az egész, hogy ha kijön a Vista, mindenki rohanjon aktuális csúcsgépet venni, amihez nem kell évekig nyúlnia hardverileg. A crackerek meg örülnek nagyon, az Ms elintézte, hogy a következő öt évben is legyen munkájuk.

Hét óra ötvenöt perckor nyitottam be a K/2 előadóba, és odabent sötét volt. Ami érdekes, mert nyolctól - akarom mondani, negyed kilenctől - ott előadásunk van. Igaz, múlt héten mondta a tanárunk, hogy jövő héten, azaz ma elmondja, hogy mikor marad el az előadás, biztosan csak jó sokan félreértették és azt hiszik, ma nem lesz előadás. Bolondok. Leteszem a táskámat, kimegyek a folyosóra az automatához, ritka élénk mozdulatokkal beledobálom azt a 220 forintot, amit egy félliteres teáért el bírnak kérni; a pénz csörög, a gomb kattan, a gép belsejéből mechanikus zajok közepette a nyíláshoz érkezik egy palack, amit elveszek onnan és hátrébb lépek a géptől. És akkor megint zörög valami, majd a nyíláshoz újabb palack érkezik. Körülnézek, hogy hol van Jáksó, de nincs sehol, úgyhogy elveszem a második palackot és visszamenekülök az előadóba, hátha mégis van Jáksó valahol: francnak se kell pezsgő!

Háromnegyed kilenc tájt összepakolok és úgy döntök, hogy az előadásnak részemről vége. Mások részéről régen vége, egy srác már negyed kilenc előtt bekiabált haverjainak a terembe, hogy "hülyék, nem olvastátok a Neptunon az üzenetet, hogy elmarad ma is...?", de én akkor még nem voltam készen a távozásra, ugyanis éppen egy érdekesebb dialógus közepén tartottam a Gépzongora című könyvben - igen, még mindig olvasom, mindig van mit csinálni otthon, olyan előadásom meg egyetlen egy van, amin lehet észrevétlenül olvasgatni. De még ekkor sem szabadultam egészen, ugyanis észrevettem, hogy Ákos is ott ücsörög még egy Metro újság felett, amiben rég kitöltötte a sudokut. így hát elkezdtünk beszélgetni mindenféléről, de leginkább sorozatokról: ő a Lostban tart előrébb, én meg a Prison Breakben, alig bírtuk nem elszólni magunkat spoilerügyileg.

Végül mégis a szokásos helyen kötöttem ki, ahol WarPriesttel mintegy fél méterrel távolabb ültünk annál, hogy élőszóban lehessen kommunikálni, úgyhogy MSN-en meséltük az élet dolgait egymásnak. A rutinszerű blogfrissítés után ráereszkedtem szépen a Sourceforge-ra, ahonnan számtalan hasznosnak látszó programot töltöttem le, amiknek valószínűleg a negyedét sem fogom tíz percnél tovább használni. GTR2-ügyileg semmivel sem vagyok beljebb, a levelemre még nem érkezett válasz, de bízok benne, hogy van a vonal végén valaki. Kaptam viszont egy levelet, ami arról tájékoztat, hogy nekem hajdejó lesz, ha feliratkozom a TESCO hírlevelére. Mondjuk el nem tudom képzelni, hogy vajon mit fognak abban a hírlevélben írni, olyat nyilván nem, ami engem speciel érdekelne - például biztosan nem lesz benne olyan, hogy az óriás Túró Rudi 30 forintba kerül. És az internet sötét bugyraiban kutatva végre megtaláltam azt, amit ki tudja, mióta kerestem égen-földön: Chicane Saltwater című albumát. Ha már ott voltam, leszedtem a Behind the Sunt is. Mást nem, mert nagyjából erre elég manapság egy 256 megás pendrive. Nevezett két album meglehetősen érdekes így első-második hallgatás után, ugyanis a rajtuk szereplő dalok között erős átfedés van (összesen 18 szám a két album, ebből három-három nagyjából megegyezik, picit más csak a hangzás), mégis teljesen más hangulatúak és egyik sem rosszabb a másiknál. Stílusában mindkettő a szokásos Chicane-féle chill-out/álmodozós dance keverék néhol király női vokállal, néhol anélkül, de a Behind the Sun jóval nyugisabb, lassabb tempójú dalokból áll, mint a Saltwater. Azt talán mondanom sem kell, hogy más nem is szólt egész délután.