Nyugodt léptekkel közeledett a buszmegálló felé, ahol jónéhányan várakoztak. Felfigyelt egy alacsonyabb emberre, akitől mindenki elhúzódott. Amint jobban szemügyre vette, rájött az elhúzódás okára is: a férfi hajléktalan volt, bár ezt csak a viselkedése és csapzott ruházata jelezte. Nem kéregetett, csak magában morgolódott. Jöttek-mentek a buszjáratok, a férfi pedig egyre hangosabban mormogott az orra alatt, kezével egyre hevesebben gesztikulálva. Egyszercsak, mintegy valakihez odavetve, kifakadt:
- Jó a mobiltelefon. Mer’ odateszem a fülemhez és úgy teszek, mintha itt se lennék. Szólok valakinek magyarul és úgy tesz, mint aki nem érti.
Pár leendő utas hallgatta csöndben, amit magyaráz.
- Ha valakivel beszélni akarok, csak felhívom, akárhol van. De én, ha valakivel beszélni akarok, odamegyek hozzá és beszélek vele. Azér’ nem is használok mobiltelefont.
Jött a következő busz, a férfi pedig fogta szakadt táskáját és az első ajtóhoz lépett, majd kombinált bérletét felmutatva felszállt a buszra, néhány pillanat múlva pedig már nem is látszott a megállóból sem ő, sem a busz.