Kedves Programozó, aki a világra szabadítottad a Brontok.C–t!

Nagyon megtetszett a munkád, egészen jól működik, ám néhány dologgal kapcsolatban szeretnék veled mindkettőnk számára hasznos, konstruktív vitába szállni; te jönnél az észérveiddel, én meg egy kurva nagy feszítővassal és jól elbeszélgetnénk.

(Mert értem én a tréfát, tényleg vicces, hogy megnézegeted a merevlemez tartalmát és minden alkönyvtárhoz készítesz egy ugyanolyan nevű, futtatható állományt, amit elindítva megnyílik a Dokumentumok mappa, mondjuk a harmincadik megtalált szarkupac után már nem tudtam szívből kacagni. Még az is belefér, hogy beleírsz a registry–be és minden bejelentkezéskor lefuttatod a két szarkavaró szkriptedet, amiket bemásoltál a Windows könyvtárába legalább öt különböző helyre. Belefér, mert egyrészt megtalálta mindet az ingyenes AVG az elavult adatbázisával is, másrészt én msconfig–gal kelek és fekszek, ott meg ott volt, hogy, harmadrészt pedig a registry–ben mindent meg lehet találni, csak sokáig kell keresni. Azt viszont, hogy rávetted a rendszert, hogy elrejtse a rejtett mappákat és fájlokat, az ismert kiterjesztéseket, eltüntesd az ezek visszakapcsolására szolgáló panelt előhívó menüparancsot és a Mappa beállításai modult a Vezérlőpultból, soha nem fogom neked megbocsátani, én ugyanis napi szinten használom a rejtett mappákat, tehát bekaphatod. Továbbá életed főműve miatt gyakorlatilag kukázhattam az összes SQL–táblámat blogostól, mindenestől, mert az egész localhostos Apache+MySQL felépítmény jóízűen maga alá csinált. Ha nincsen a Csoportházirend–szerkesztő és nem kutakodok benne elég ideig, még talán most is szívok. De van, és elég ideig kutakodtam benne. Mindezek után azt hiszem, nem fogsz rám különösebben neheztelni, amiért azt kívánom, bárcsak gyöngéden megsimogatná az arcodat a napszél egy korai hajnalon!)

Egyébként mire hazaértem, hazaért az elromlott komputer is, méghozzá megjavítva. Az utóbbi időben felmerült összes probléma gyakorlatilag megszűnt, mindehhez pedig az kellett, hogy kapjon az alaplap egy szép új gombelemet. A szervizben azt mondták, hogy semmi más problémát nem találtak a gépben, csak a lemerült gombelemet, de mire erre rájöttek, már háromszor bontották szét az egész szerkezetet. Itthon persze a legilletékesebb embertől megkaptam, hogy „máskor majd úgy szedd szét, hogy össze is tudd rakni”, meg hogy „többe került szervizbe vinni és érte menni, mint a javítás”, én erre kapásból azt bírtam válaszolni, hogy „legközelebb majd odafigyelek, hogy nagyobb kárt okozzak”, aminek értelemszerűen sértődés lett az eredménye, nem mintha a takarításnak bármi köze lett volna a hibához. Mindegy, megszoktam már, hogy bizonyos dolgaimnak csakis a rosszabbik oldalát látják egyesek; bezzeg mikor valamit hamar meg kell csinálni, akkor olyan jó, hogy vagyok meg értek hozzá valamennyire...