— Kiegyezik egy hármasban? — kérdezte. Én azt sem tudtam, hol vagyok. Mégis, hogyhogy hármas? Hát örülök, hogy eddig nem vágott ki vizsgáról... Azt mondja, jobb is lehetne, ha nem volnék annyira bizonytalan a bizonyításoknál. És én még gondolkoztam azon, hogy két elégtelen írásbeli után bemenjek–e egyáltalán szóban vizsgázni...

Ennyit az Algoritmuselméletről és ennyit erről a félévről. Végeztem, minden tárgyat megcsináltam, de a várt megkönnyebbülést még most sem érzem. A poharam alatti papíron egy Early–algoritmus szerepel. A fiókom tele van jegyzettömbből kitépett fecnikkel, mindegyiken valamilyen függvény vagy struktúra látható, úgy tűnik, ezek még a programozós házik idejéből maradtak itt. Az erősítő tetején újabb kupac papírlapról a komparatív előnyök elve sejlik elő. Rendet kellene rakni idebent és idebent is. És nem kéne nevetgélnem, amikor valaki azt mondja: szakállamtitkár.