Megható történet az azonnali üzenetküldés szépségeiről, az árvíztűrő tükörfúrógépről és más állatokról.

MSN-t mindenki használ. Az MSN-nel újabban bajok vannak. Már régen nem zavarnak a színes nevek, a kilométer hosszú idézetek vagy éppenséggel az, hogy valaki a nevét arab betűkből rakja ki. Hétközben úgyis ott a meebo, ami szépen kis körökké alakítja ezeket a jeleket, hétvégén viszont, amikor itthonról folyna a kommunikáció... Nos, olyankor baj szok lenni.

Kicsit úgy érzem, a mai internetet egyszerűen nem 56K-s analóg modemre találták ki azok, akik kitalálták. Pár hete elkezdtem itthon Trilliant használni, mert abban mindenkit átnevezek nekem tetsző névre, nincsen tele a képernyő nyolc ablakkal, nincs itt a láblécében semmilyen hirdetés, szép és kényelmes. Csak néha nem jó. Tíz esetből nyolcszor például csatlakozik az MSN-re, aztán szerencsés esetben online is tud maradni, viszont a partnerlista még öt perc múlva is üres, mindenki offline-nak látszik. Ez pedig nem jó. Szerencsétlen esetben ez alatt az öt perc alatt annyit tesz, hogy alternál az online és offline állapotok között, egészen addig, míg meg nem unom és be nem zárom az egész Trilliant.

Na, ilyenkor szoktam itthonról is meeboval MSN-ezni. Ami megint nem valami lélekmelengető, ugyanis az is gyakran közli, hogy a hálózati összeköttetés megszakadt, nézzem meg, van-e AMÚGY internet. Hát, valami internetféle van, igaz lassú és drága, főleg most, hogy még a T-Online is szinte utánad dobja a megabites ADSL-t. Ha a meebo leszakad, előfordul, hogy már húsz percen belül sikerül is neki visszacsatlakoznia. Olyankor örülünk, Vincent.

Valamelyik este aztán nyakig voltam a ZoneAlarm beállításaiban és gondoltam egy merészet: zöld utat kapott a Trillian. (Eddig induláskor engedélyt kért tőlem.) Láss csodát, véletlenül sem ment át offline-ba magától, megjelent a partnerlista is. Így hát igénybe tudtam venni ShadoW szakértelmét a gonosz kérdőjelek elleni harcban, ami nélkül még tán most sem tudnék nektek egy épkézláb bejegyzést írni erre az új, dinamikus blogra. Mégegyszer ezer köszönet, ShadoW!