Örülünk, mint atom. Hogy minek örülünk? Tudja a franc... Kellett egy bevezető...

Tehát örülünk. Nemcsak annak, hogy reggelre megint esett némi havacska, hanem annak is, hogy Programozás előadáson meg lettünk szólítva. Juhász tanár úr úgy látta, hogy a jelnelévők többsége abszolúte nem ír semmit, csak a jegyzetet veti össze azzal, amit ő elmond a táblánál. Így hát barátilag azt tanácsolta, hogy keressen mindenki egy tollat és kezdjen el írni valamit, különben... Ez rám természetesen nem vonatkozott, mivel én nem a jegyzetet olvasgattam, hanem az angol fordítást :o. Továbbá elhintette, hogy a mai nappal bezárólag mintegy nyolcvan olyan hallgatóról tud, aki elvágta azt az igen vékony és foszladozó kötelet, amely őt a Programozás tárgyhoz kötötte. Találgatás & folyosói pletykák ON.

WarPriesttel rájöttünk arra, hogy mennyire logikátlan az egyetemen a ruhatárak üzemeltetése. Kezdődik azzal, hogy előadás előtt leadom a kabátomat a Kémia épület ruhatárában. Végigülöm az előadást, utána megyek a kabátomért, állok sorban tíz percig - de ne nevezzük sornak, legyen inkább halmaz, hiszen itt sincs az elemeknek sorrendje -, megkapom a kabátomat, azután két perc alatt átérek a könyvtári ruhatárhoz, ahol megint állok tíz percet, hogy beadhassam a kabátomat, majd miután odafent végeztem, ismét várok a sorban, hogy visszakapjam a kabátomat. Ráadásul mindkét ruhatárban egyszerre egyetlen egy szortírozó ember tartózkodik, azaz akár leadsz, akár kiveszel, szívsz a sorban. De ez nem akkora baj, hogyha a többi sorban álló érdekes nézeteinek kifejtését van alkalmad akaratlanul is hallgatni. Így hát mi is érdeklődést tanúsítottunk a mögöttünk álló jónépek eszmefuttatása iránt, amelynek során megbeszélték, hogy a negyvenöt fokos szöget bezáró két kamerának biztosan van holttere, merthogy egyik sem gömboptikás...

Nándoval MSN-en értekeztem arról, hogy hol tartok a 24-ben, és megemlítettem neki, hogy a nyolcadik résznél én kész voltam, mire ő azt mondta, hogy az igazi durvaságok csak a második évadban kezdődnek, nameg megtippelte, hogy az aktuális legújabb epizódhoz képest olyan száz résszel vagyok lemaradva, szerintem meg nem volt annyi, de aztán mégis kiderült, hogy annyi, emiatt tennem kellett egy megjegyzést magamra vonatkozóan a fórumon, miszerint hülye vagyok, kérem iktatni, és mivel hülye vagyok, meg is tettem ezt, vagyis: hülye vagyok. Tessék észrevenni, hogy nem volt pont. Csak itt.

Hazafelé jövet egy fickó éppen szállt befelé az autójába, amikor kiesett a zsebéből az irattárcája, én meg nem voltam rest szólni neki, hogy helló, ő megköszönte és elhajtott. Akkor láttam meg a rendszámtábláján a betűket: IOU-xxx. I owe you. Haha.