Közel nyolc évvel a 2005. októberi indulás után ma végleg leáll a Google Reader. Az esetnek egy kiskorú sérültje van, néhány szemtanú állapota pedig válságos, rehabilitációjukra máris számos szervezet ajánlkozott.

Én valamikor 2007 végén vagy 2008 elején kezdtem el használni a Readert, ami hamar központi elemévé vált a mindennapi internetezésnek: itt követtem az összes blogot, a szakmai oldalakat, a nagyobb hírportálok bizonyos rovatait, amik amúgy elvesztek volna a saját címlapjukon, az utolsó két évben pedig a podcastokat is a Readerben kezeltem ahelyett, hogy beüzemeltem volna egy rendes podcasting alkalmazást, mint más, normális emberek.

Az régóta érezhető volt, hogy a Google nincs odáig az RSS-kultúráért, hiszen a Chrome böngészőben alapesetben a mai napig nincsen értelmezhető RSS-támogatás, aztán a Readerből kicsempészték a jó kis belső megosztási/követési lehetőségeket a Google+ felfuttatása kedvéért, majd idén márciusban bejelentették, hogy bezárják a játszóteret, köszi, hogy itt játszódtatok, hess. Azóta mindenki feedolvasót fejleszt, alternatíva tehát van bőven, még egész jók is akadnak.

Sopánkodni kár, mert nem az RSS halt meg, csak egy eszköz (jó, az eddigi legjobb eszköz). Azokat is megértem, akik szerint a feedolvasás a Twitter meg a Facebook korában már amúgy is egy túlhaladott módszer az információk begyűjtésére, én azonban nem vágyom arra, hogy egész nap a hírfolyamot elárasztó linkeket sasoljam és kattintgassam ki új lapokra. Nem a frissítések megtörténte érdekel, hanem azok tartalma, rendezett formában elém tárva, amikor akarom.

Erre a Facebook és a Twitter tíznél több feed esetén egyáltalán nem alkalmas.

Az alternatívák közül mindössze kettőt próbáltam (legalábbis a webes megoldások közül, mert desktopon kipróbáltam a nagyüzemi feedfogyasztást Thunderbirddel és az Opera beépített levelezőjével is, de úriember vagyok és ezekről nem mondok többet), a Feedly-t és a The Old Reader-t, utóbbira áprilisban át is költöztem, mert már akkor is saját backendje volt és semmivel sem tudott többet annál, ami nekem kell, azóta pedig sokat fejlődött sebesség és kényelem tekintetében, szóval úgy néz ki, maradok.

Az URL-t azért néha még elvétem.