Kilyukadt a nadrágzsebem.

Ezt abból vettem észre, hogy a beletuszkolt kulcscsomó verdesni kezdte a combomat, mert a kulcsok átfértek a lyukon, a kulcstartó meg nem. A logikus dolgot tettem: benyúltam a zsebembe, megragadtam a kulcstartót és lassan kihúztam az egész kulcscsomót. Aztán, mint aki jól végezte dolgát, eltettem a kulcsaimat.

Ugyanabba a zsebbe.

Később a lakásban észrevettem, hogy az íróasztal alatt egy nagyobb morzsa várakozik orvul arra, hogy óvatlanul rálépve széttapossam, ezért az asztal sarkára támaszkodva lehajoltam érte. A cél előtt öt centivel megcsúszott a támaszkodó kezem; most úgy nézek ki, mint aki eret vágott magán (along the road, not across the river, szóval ahogy kell).

Az IMF a véremet akarja, de én nem engedek.