Kicsit ködösítenem kell, de a lényeg ettől függetlenül át fog jönni.

Egy ismerősöm jóvoltából jutottam el egy... kerti bútorok gyártásával foglalkozó családi vállalkozáshoz és egy igazi agyvízforraló esethez, amely a maga nemében igazi kuriózum, gyönyörűsége megkérdőjelezhetetlen és fájdalmasabb is, mint plagizált bolgár sportkutatónak lenni.

A cégnek egy tárhelyszolgáltatónál van elhelyezve a honlapja, de sokallják az éves díjat, ezért szeretnének szolgáltatót váltani. Idáig sima az ügy, a közös ismerős a költöztetéssel járó papírmunkát megcsinálta, illetve a jelenlegi helyről kinyerték a komplett honlapot (az ügyfélszolgálat segített), hogy amíg ott lejár az előfizetés, addig az új helyen mindent elő tudjanak készíteni. Az oldal eredeti készítője nem vett részt a műveletben, mert ő dobbantott és jelenleg Finnországban hentes.

Nyilvánvalóan ez az a pont, amikor M. Night Shyamalan előveszi a jegyzetfüzetét.

Én úgy kerültem a képbe, hogy az ismerősöm szerint már több alkalommal is láttak számítógép közelében és talán nekem sikerülne feltöltenem az oldalt az új helyre, mert nekik nem ment, illetve ha már ott vagyok, megpróbálhatnám kicsit felgyorsítani az oldalt, az ismerősöm ugyanis egy érzékszervi csalódás következtében azt látja rajtam, hogy képes vagyok bizonyos dolgok működését felgyorsítani, ha a közelükbe megyek, ami időnként valóban előfordul, de sohasem hagyja, hogy elmagyarázzam neki a tömegvonzás hatásmechanizmusát, szerencsére, mert én sem értem.

A tárhely elérését nagyban megkönnyítette, hogy sikerült felfedeznünk az O és a 0 karakterek közötti sajnálatos eltéréseket, aztán importáltam az adatbázist. Az oldal betöltése azonban annyi időt vett igénybe, hogy azalatt az ügyesebbek másfél fejezetnyit összeollóznak a kisdoktorijukhoz. Ez már csak azért is különös, mert az egyedüli oldalon a cég elérhetőségén kívül csupán a nagyjából 50 féle termék fotója és jellemzői szerepelnek katalógusszerűen. Nincsen mögötte webáruház, nincsen megrendelési lehetőség, csak lassúság van.

A kódot megnézve egyértelművé vált, hogy valaki valahol, valamikor nagyon félreértett valamit.

Az oldalt tartalommal feltöltő PHP-szkript mintegy száz sor, aminek a fele — tada.wav — adatbázis-lekérdezés. Nem egy nagy, hanem ötven kicsi. A Teremtő Elme ugyanis — helyesen — úgy gondolta, hasznos lenne, ha a termékeket könnyen meg lehetne egymástól különböztetni az adatbázisban, ugyanakkor azt is gondolta — kevésbé helyesen —, hogy ennek a legjobb módja az, ha több táblára osztja szét őket, és annyira biztosra ment, hogy mindegyik táblában egy jó pohár tej egyetlen termék van.

Tehát az oldal generálásakor szépen végignézi az összes táblát, mindegyikből lekérdezi a benne lévő összes rekord (1 darab) összes mezőjét — értsd: benne van a kódban az ötven tábla ötven lekérdezése és az eredmény fetch-elése —, ezek értékeit bevágja egy táblázatba és helló. Cso-dá-la-tos.

A tetthelyen nem mertem se sírni, se nevetni, mindenesetre tovább tartott ilyen mennyiségű zsenialitás fölött napirendre térnem, mint megírnom azt a szkriptet, ami összefésüli a táblák tartalmát egyetlen táblába, meg átírni a kódot, hogy ezentúl ezzel a táblával dolgozzon.

Pedig nem siettem különösebben.