(Evil had, haha, ugye értik, ugye?)

Értem már, mire megy ki az egész! Nem arra kíváncsiak a bácsik, hogy mennyire jól suhintok a kalapácsommal, amit amúgy alig bírok magam után húzni a földön, nevetség tárgyává téve ezzel egész hősi mivoltomat, nem is az érdekli őket, hogy minden faluban magamévá teszem-e az ingó, ingatlan és egyéb, jogilag körülményesen leírható javakat, hogy van-e kereskedő bajszom és pudingos tál frizurám (legújabb bowerstone-i divat, figyeljél!). Nem.

Azt lesik a gazok, hogy mi motivál. Jó vagyok? Jó vagyok. De mennyire? Elég jó vagyok már, vagy még jobb akarok lenni? És még jobb leszek-e, ha adott helyzetben úgy döntök, ahogy? Hajlandó vagyok-e ötször annyit szenvedni a jó döntésemért, vagy elcsábulok a sokkal könnyebb út iránt? Almáspitét tömök magamba vagy ropogós csibét? Akasztok vagy megakasztok?

Aki nem csak úgy hack’n’slash módon zavarja le a küldetéseket, az bizony bele fog futni ezekbe a kérdésekbe. Aki igen, nos, az is belefut, csak neki teljesen mindegy, mit választ, a rohadt nagy kard megszerezhető így is meg úgy is. Viszont egy végigjátszás nem lesz elég, azt már most látom.

Sent from my Albion.