Igazán nem hiszek abban, hogy évfordulók és jeles napok tekintetében eséllyel konkurálhatok az aradi vértanúkkal vagy a Garbanzo-nappal — és e kettő közé sem teszek egyenlőségjelet —, de ha egyszer van ez a blogforduló, akkor akár kezdhetnék is vele valamit.
Úgyhogy ezt találtam ki.
Szerk.: A kommentűrlapba visszakerült az ellenőrző kódot kérő mező, mert a távolléte alatt született néhány igen elmés hozzászólás. A kód továbbra is az aktuális nap sorszáma. Meg újra vannak sütik.
Arcom.jpg, amikor a benzinkúton a számlát kiállító kasszás kislány visszakérdezett, hogy a biztonságtechnikát ugye céhával.
Nagyjából két hete próbálgatom a Windows 8 előzetes kiadását. Most írhatnék arról, hogy milyen az új rendszer, hogy néz ki, milyen gyors meg ilyenek, de ilyen cikkekkel tele van az internet, akit érdekelt valamennyire, az úgyis olvasgatott róla, netán telepítette is, én pedig végképp semmi újat nem tudnék elmesélni róla.
Legfeljebb annyit, hogy egyelőre nem látok a Windows 8-ban semmi olyan újdonságot, ami miatt nekem felhasználóként, a jelenlegi ismereteimmel és a jelenlegi eszközparkommal megérné egyáltalán elgondolkodni az esetleges váltáson, sőt.
Persze objektív érveim nincsenek a Developer Preview ellen, mert amit ígért a Microsoft, azt szerintem teljesíti is. Méréseket nem végeztem, meg olyan megdöbbentő teljesítménybeli különbségeket nem sikerült felfedeznem, de összességében ugyanolyan sebességgel működik az én több, mint három éves, vásárlásakor is a belépőszintet képviselő laptopomon, mint a napi használatú Windows 7 rendszerem, ami szép dolog egy ilyen korai kiadástól még akkor is, ha tele van zsákutcákkal. (Ugye másnál sem működnek a csempés alkalmazások?) Fagyni nem fagy, az Intéző előre utált szalagos menüje is megszelidíthető.
De a Start menü elvesztése jobban fáj, mint bármi.
Desktop felhasználóként rettenetesen zavar az, ahogy a tabletek és más érintésvezérelt eszközök előtérbe helyezése érdekében berúgják a sarokba a klasszikus használatot. Hogy eddig az asztal volt az a felület, ahová megérkeztem, ahonnan elkezdhettem a munkámat, ami egy biztos pontot jelentett az ablakok tengerében, és ezt most felváltja egy dizájnos, könnyen használható, áttekinthető, hasznos információkkal teli Start felület. És hogy ellopja a Start gombot.
A Start gombot ugyanis én elsősorban programindításra használom. Egyrészt elindíthatóak vele a tálcára rögzített programok, másrészt elindíthatóak vele a Start menüre rögzített, gyakran használt alkalmazások, harmadrészt a Start menü keresőjével bármit elérek a név első betűinek a beírásával, és ezt a rendszert éppen azért alakítottam így ki, hogy soha ne kelljen ténylegesen belemásznom a Minden program listába. A jelenlegi Start menü partner abban, hogy egy adott programot egyszerűen és a figyelmem elterelése nélkül el tudjak indítani.
Itt meg megjelenik ugyanaz a roló effektus, amit anno a Gnome Shellnél is szörnyen megkedveltem. Az első néhány alkalommal biztos szórakoztató figyelni, ahogy oldalról becsúsznak a csempék, de ez frusztrálóvá válik abban a pillanatban, amikor rádöbbensz, hogy ez innentől mindig így lesz és nem tudod kikerülni. Persze megpróbálhatnám megszokni (sokkal rosszabb dolgokhoz is hozzászoktunk már), például örülhetnék annak a sok dolognak, amit a csempéken látok az időjárástól kezdve a Facebook-aktivitáson át az RSS csatornákig. Csak nem tudok. Számos módja létezik mindezek megjelenítésének, ezen számos mód közül meg pontosan nullát használok.
Kaptam tahát valami újat, amire speciel nincsen szükségem, cserébe elrontja az évek alatt kialakított és jónak bizonyult metodikámat. Ráadásul nem használok több képernyőt egyszerre, de ha használnék is, valószínűleg találnék mindegyiknek valami értelmesebb funkciót a Start felület nézegetése helyett.
Úgyhogy nagyon remélem, nem lesz erőszak a disznótor és betartják azon ígéretüket, miszerint a szép új felületet az arra vágyók végleg ki tudják iktatni az életükből és visszakapják a Start menüt is. Meg hogy rajzolnak egy értelmes Start gombot a mostani zsírkrétás helyett.
Egyikük sem örült igazán a véletlen találkozásnak. Más-más okból volt számukra kellemetlen a pillanat, az arcukon azonban mindebből semmi sem látszott.
— Szervusz, Lacikám.
— Szevasz Tibor!
— Hát hogy vagyunk? Jó, hogy kijöttél.
A szüreti rendezvény forgataga teljesen zavartalanul fulladt körülöttük unalomba.
— Tudod, évekig segítettem itt a szervezésben, aztán vigyázni kellett, hogy hogy viselkedek. Mos’meg ugye, tán emlékszel rá, két hete kirúgtál a tanácstól, de azért eljöttem, így széjjelnézni, mint egy ember, meg ha már itt vagyok, legalább végre beb*szok eccer.
Észre kellett volna vennie. Annak a k*rva zenekarnak is pont most kell hangolnia, elszárad a fejében a gondolat ettől a recsegéstől. Állítólag a koncert is ugyanígy fog szólni, de falura jó az, főleg ennyiből. Gondolatban végigsimította a fellépőkre szánt keretből megmaradt összeget, amelyet a biztonság kedvéért a saját számláján helyezett el.
— Jól van Lacikám, csak nyugodtan. Érezd jól magad!
És Laci beb*szott, ahogy mondta. Egyet a bal orcára, egyet állcsúcsra. A zenészek elmondása szerint ez volt a mulatság programpontjai közül a legüdítőbb, de legalábbis sokkal szórakoztatóbb volt, mint a feldühödött közönség elől menekülni, amire a múltban többször is volt már példa.
De itt szerencsére nyugodt a tömeg. Még van fél óra a koncert kezdetéig.
A tegnapelőtti launch óta — ami igazából már múlt pénteken megtörtént — felmerült néhány probléma, amik a figyelmetlenségemből vagy a megfelelő tesztelés hiányából fakadtak. Ezekről lesz most szó, mert egyéb témákról nincs kedvem írni.
Edboy jelezte, hogy Androidon nem vált át az oldal a mobilos elrendezésre. Kibővítettem a media query-ket a megfelelő device-width feltételekkel — okom volt a kihagyásukra, de kikerültem máshogy —, reményeim szerint ennyi volt a gond. Androidos és iOS-es eszköz híján nem tudok erről megbizonyosodni, úgyhogy szóljatok, ha így sem jó.
A böngészőprogramok valamilyen megfontolásból az űrlapok gombjai esetében nem a klasszikus dobozmodellt alkalmazzák (hogy ti. a doboz tényleges magassága a doboz definiált magasságának, az alsó és felső eltartásnak, valamint az alsó és felső szegély vastagságának az összegével egyenlő), hanem olyat, amelyben, ha konkrét értékkel definiálod a gomb magasságát, akkor az onnantól kőbe van vésve.
Továbbá bármennyire jó ötletnek tűnik, véletlenül se helyezzetek el a gomb value attribútumában az alfanumerikusokon kívül eső HTML-entitást (soremelés-jel és társai) díszítés végett, mert attól az Opera egyből kiénekel pár magas hangot — ami még a kisebbik baj, de a gomb feliratát elegánsan ki is tolja a gombon kívülre.
Amikor S@ti felvetette, hogy szokatlan a teljes képernyőt elfoglaló kenyérszöveg, még nem gyanítottam semmit (pedig 640 képpont ezzel a betűmérettel nem a világ), aztán küldött egy screenshotot a szöveget kitakaró zöld logóról, ami azért volt furcsa, mert az elképzeléseim szerint a logó csak akkor ragad meg a bal felső sarokban, ha elég nagy az ablak szélessége ahhoz, hogy elférjen a tartalom mellett, egyébként meg együtt mozog a fejléccel.
Ezt a jelenséget végül a 3.6-os Firefoxszal sikerült reprodukálnom. Az rögtön látszott, hogy az összes doboz úgy jelenik meg, ahogy kell, a bejegyzést tartalmazó article elemet kivéve, azt ugyanis a neki megadott 640px helyett 880px szélesre renderelte ki a Firefox.
Nem mennék bele abba, hogy hányszor javítottam bele szentségelve a CSS-be, meg hogy hány szál hajam hullott ki attól, hogy az article elemre alkalmazott tulajdonságok közül mindnek megvolt a maga elvárt hatása, csak a szélességre, margóra, eltartásra vonatkozó beállításoknak nem (pedig utólag végiggondolva ez a kulcs), meg hogy milyen kacifántos keresőkifejezésekkel illettem mindannyiunk közös barátját.
Aztán szöget ütött a fejembe, hogy talán a Firefox ezen verziója még nem támogatja ezt az új, HTML5-ös elemet, de a kompatibilitási táblázat szerint igenis támogatja, csak a stíluslap elején nem árt megadni, hogy blokkszintű elemként legyen kezelve, ezt meg amúgy is megtettem még a kezdet kezdetén.
Azért odagörgettem, végignéztem a szabályhoz tartozó szelektoron, majd szolid, ámde határozott facepalmot követően beírtam a hiányzó vesszőt az abbr és az article közé és bumm, így lett a...
Ezeket csupán azért meséltem el, mert nehogy már csak nekem fájjon, meg hátha tanulságos, meg hogy sajnáljatok.