Nem elég, hogy saját magammal kapcsolatban is elég setét gondolatok repkednek a fejemben, most sikerült melléjük néhány valódi problémát is beújítani, úgyhogy nem vallanám magamat kimondottan elégedettnek, ha volna a népszámlálási űrlapon ilyen kérdés. Mondjuk ezek nélkül sem. Szerencsére a konkrét gondjaim közül egyik sem olyan, amit ne lehetne pénzzel megoldani.

Egy ideje például döglődött a laptopban a telep. Jó, hazudtam, első perctől kezdve döglődött, mert ilyen a technológia; tulajdonképpen annak is örülhetek, hogy a hasonló korú Toshibákkal ellentétben az enyémben több, mint három évig húzta a gyári akkumulátor értelmezhető teljesítménnyel, most viszont elérkeztünk oda, hogy az eredeti kapacitásának csak a harmadát tudja már leadni, amit a Windows 7 vidáman animálódó tálcaikonnal igyekszik minden bekapcsoláskor tudatosítani bennem, illetve a fennmaradó üzemidőt már meg sem próbálja megbecsülni.

A gépet egyelőre nem szándékozom lecserélni, viszont új akksit addig kellene bele venni, amíg egyáltalán kapható. A keresgélést különösen szórakoztatóvá teszi, hogy a netes akkumulátor-specialisták mindegyike valami elb*szottul kezelhetetlen és átláthatatlan termékkatalógussal dolgozik, plusz a gépből kivett telepről leolvasott modellszámnak megfelelő cseredaraboknak nem stimmel a teljesítménye (legyen az gyári vagy utángyártott), a megfelelő teljesítményűek pedig teljesen más modellszámmal bírnak és az alakjuk sem ugyanolyan — már amennyire az utóbbit a hangyakoton méretű termékfotók alapján meg lehet állapítani. 25 rugóért azért jó lenne olyat kapni, ami jó.

Múlt héten megérkezett a jó kis ősz, estére be kellett fűteni. Arcomon földöntúli örömmel hallgattam egész éjjel, hogy a hőszabályzó hibája miatt múltkor javított kazán most ugyanúgy nem kapcsolja le magát, mint a javítás előtt, és csak egészen kicsit aggaszt, hogy akkor garanciálisan volt tizenhatezer a műsor, most viszont már nem garanciális a készülék, tehát.

Abban is kezdek egyre biztosabb lenni, hogy az elektronikai cuccok számára semmi sem károsabb, mint az állás. Például itt van az asztali gépem esete, amit mostanában ritkán használtam, az elmúlt két hetet konkrétan a konnektorból kihúzva töltötte az egész konfiguráció, ezt a kis kényszerszünetet pedig a monitorom arra használta fel, hogy csendben kimúljon, mert most egykedvűen világít az állapotjelző led a homlokán: ha nincs bemenő jel, akkor nem megy le standby-ba, ha van D-Sub bemenő jel, azt nem jeleníti meg, nem lehet előcsalni az OSD menüt sem, csak a fránya kék fénypászma vetül rám, ami annyiszor égette ki a retinámat hosszú estéken.

Aztán lehet, hogy az első szervizben megcsinálják kétórányi munkadíjért és még évekig jól fog szolgálni, egyelőre kézrátétellel próbálom szóra bírni. Ha meg nem jönne be, még mindig dönthetek úgy, hogy fogom magam és nyerek a lottón.