A hétvége igen változatos volt, szombaton esőben sátrat állítottunk, alatta babgulyást főztünk, vasárnap meg ugyanez, csak halászlével és szalonnasütéssel. Koleszterinszegény életmód ennyire biztosan nem rulez, szóval ha a fórummeeten valaki azzal nyit majd, hogy "Hé Nfol, miért nem a hátadon van a hátizsákod?", azt nagyon fogom díjazni. :-)

Ja, meg letisztáztuk InGennel és Chochóval a San Andreasos cikkeket, úgyhogy nagy erőkkel folytatni fogom a végigjátszást is. S@ti meg olyat írt rólam(!) a saját naplójába, hogy én(!) egy géniusz(!) vagyok, mert a #144-en könnyesre nevette magát, de szerintem nem ez az igazi indok, egyszerűen csak kedvel. :-) Főleg mikor előadtam neki a konzervdoboz és az elméleti fizika és a filozófia összeférhetetlenségét... Pedig ő is atomjókat ír, rá is ragasztok egy "jókat ír" cetlit. Leszedtem a San Andreas teljes szövegét netről, így visszaolvasva is olyan, de olyan... Ráadásul a járókelőknek is olyan beszólásai vannak, hogy már azért megéri feltenni a játékot. Idéznék belőle, mégsem teszem, nem akarom párszáz embernek elrontani a szórakozását a spoilerrel; mindenesetre azt hiszem, ebből a játékból is annyit fogunk idézgetni, mint a Vice City-ből annak idején.

A múltkor már írtam, hogy regisztráltam a PC Guru fórumán is. Én nem tudom, miért, de ott sincs meg az a hangulat, mint a GO-n. Talán azért, mert a GO társasága már összeszokott, az úgymond férgese kihullott, újak nem jöttek helyettük, lehet értelmesen fórumozni. A PCG-n meg nagyon sokan vannak már most is, és hiába látok például a SA topikban egy Ninját vagy Airboyt, és hiába vagyunk ott Zsubival, egyszerűen elveszünk a nyúbik között. Azt is megfigyeltem már, hogy amikor ott vagyok és válaszolok egy csomó dologra, akkor hirtelen meghal a topik, senki nem ír semmit - Zsubit kivéve, de vele szinte mindenütt ketten maradunk -, persze ha lelépek, akkor jönnek a hozzászólások dögivel.

Én még mindig szívok az angollal, a fordítási része már készen van, csak definíciókat kell vadászni, meg valahogy megoldani, hogy a fonetikus dolgokat is be tudjam írni. A tanár szerint fent van a neten az a font, még a nevét is megmondta - STP Phonetics -, én rá is kerestem jól, de mindenütt 20 dollárért adják. Akkor inkább ceruzával odaírom. És Hardver 2 eredmény továbbra sincs.

6:57 van, mindjárt indulok a rendelőbe. Csak hogy tudjátok: szerettelek titeket, jó volt veletek.

(telnek az órák... majd egyszercsak...)

Miután elengedtek, hazamentem kocsival, fél óra múlva pedig ismét befelé mentünk. A Takarékszövetkezet után a célunk a nyíregyházi vasútállomás volt, mert az a két rokon érkezett hozzánk, akiknél a fórummeetek idején meg szoktam szállni. Direkt mondtam, hogy várjuk meg, amíg a tömeg lemegy az aluljáróba, ne tolongjunk ott köztük, de nem, sietni kell, mert még a végén kisüt a nap... Ennek meg is lett az eredménye, a lépcső közepe felé arra lettem figyelmes, hogy a vállamra akasztott táskám egyre nehezebb lesz. Hátrafordultam, mire azt láttam, hogy valaki könyökig a táskámban tartózkodik, én pedig ezt azt hiszem, jogosan nehezményeztem, úgyhogy kissé suta, de eredményes mozdulattal kirúgtam a bokáját. Ettől ő elveszítette az egyensúlyát és lezúgott a hátralévő négy lépcsőfokon, majd nagy puffanással elterült az aluljáróban. Nem néztem meg, hogy mi lett vele vagy megsérült-e, és a környéken lévők is meglehetős közönnyel vették tudomásul a történteket. Mindenesetre amilyen gyorsan lehetett, eljöttünk onnan.

Ezzel együtt nem érzem magam jobban attól, hogy elintéztem. Bánt, hogy nem tudtam visszafogni magamat, ugyanakkor nem tudok most sem jobb megoldást kitalálni. Végülis ő kereste magának a bajt, bennem megtalálta, és őbenne találtam meg, kész, nem kell foglalkozni ezzel.

Ma reggel nem voltam bent a suliban, otthon csomagoltam meg játszottam kicsit az SA-val, délután pedig hazamentem vonattal. Rohadt hülye egy időjárásunk van, Blogol panaszkodott is hibaüzenet formájában, hogy ha így megy tovább, akkor ő fagyni fog - nem mintha most nem fagyna eleget. Nyíregyházán át kellett szállnom, a fél órás várakozást némileg ellensúlyozta, hogy összefutottam egy ismerőssel, akivel ebben a félévben párszor együtt rúgtuk a labdát tesiórán. Remek közös témákat találtunk, például szidtuk a Neptunt, dícsértük Végh Lászlót és a higgadtságát, valamint abban is láthatólag megegyeztünk, hogy a fülkébe bekérezkedő lány meglehetősen kellemes adottságokkal rendelkezik, noha nem egy agyontuningolt plázakrúzer. Az otthoniakat megleptem azzal, hogy három órával hamarabb érkeztem haza, mint azt előző este ígértem. Nem is bántam, legalább pár órával több marad evésre, holnap a fogorvos úgyis szétkínozza a képemet, aztán örülhetek, ha beszélni tudok majd valaha is.

Múlt éjszaka után keserves volt az ébredés, de muszáj volt bemennem megtudni a hétfői dolgozatom eredményét. A terem előtti padsoron észrevettem Ernőt - akit a Gamer fórum rendszeres és régebbi tagjai Ernesty Creatorként ismerhetnek -, éppen nagy buzgón másolt valamit. Mint megtudtam, ő reggel programozásból jött vizsgázni, akkor éppen az adatszerk kérdéseket csekkolta. Én is odaadtam neki a hétfői feladatsort, majd bementem a tanárhoz. Leültetett, elővette a dolgozatomat, hallgatagon végiglapozta úgy, hogy én is jól lássam, majd megkérdezte, hogy:
- Maga ezt komolyan gondolta? - majd rámutatott egy aláhúzott sorra, amelyben az állt, hogy a tömb elemei soros elérésűek.
- Nem, ez nem így van.
- Akkor hogy van?
- A tömb elemeit a tömb indexeinek segítségével közvetlenül tudjuk elérni, tehát közvetlen elérésű.
- Ja.
Itt hosszú hallgatás következett, tovább nézegette a lapokat.
- Egyébként jó, amit írt, csak kevés. Többet kellene írnia. Mikor jön legközelebb?
Ahh, el lettem húzva.
- 28-án, ha még van hely.
- Van.
Odaadtam az indexemet, hogy írja be a jegyet, de visszaadta.
- Jön 28-án. viszlát.
- Viszlát.
Azóta is azon tűnődöm, hogy miért nem írta be a karót. Több lehetséges megoldás jutott eszembe, odakint Ernő azzal nyitott, hogy biztos nem volt kedve beírni most, majd később beírja. Igaza van. Valamiért mégis másképpen érzek. A dolgozatomra már nem adott egyest, kettest pedig még nem adott rá. Vagyis nem történt semmi, megyek legközelebb és megírom jobban. Kár, hogy ez az én megoldásom, és nem tudom, hogy az övé is ez-e? Nincs rosszabb a kételynél és a bizonytalanságnál...

Az ISzK-ban összefutottam Gyurival és Julival, mindketten oprendszer vizsgáról jöttek éppen. Megint kifogtam egy problémás gépet, valamelyik csökkentértelmű átállította a billentyűzetet angolra, letiltotta az összes .hu-ra végződő domaint, a böngésző parancsikonja egy keylogger programot indított el kapásból... Ott is hagytam, amikor a mellette lévőtől elment az a lány, aki addig ott ült. És még mindig nincs Hardver 2 eredmény.

Gyönyörűen sütött már a nap, amikor felébredtem. Felkeltem, felöltöztem, megreggeliztem, fél tíz magasságában pedig elindultam a Debrecen Pláza irányába. Az 576 Shopban ezúttal nem a múltkori, rettenetesen hozzáértő srácot találtam, hanem egy másikat, akinek egy szál haja sem volt, viszont ki volt varrva mindkét karja és eléggé vágta a témát. Külön díjaztam, hogy a pult mögött PS2-n éppen a San Andreast nyomta. Elmeséltem neki, hogy előző nap felhívtak, úgyhogy most itt vagyok és lefoglalok egy dobozkát magamnak. Mondta, hogy már itt kellene lennie a cuccnak, de még nincs itt, úgyhogy ha tudok, menjek vissza délután, addigra biztos meglesz. Abban egyeztünk meg, hogy szerdán jövök majd.

Aztán felmentem az egyetemre, hátha ki lett téve a Hardver 2 eredménye, de nem volt, én meg elkezdtem fórumozni. Dél körül hazamentem, folytattam az angolt - előre sejtettem, hogyha meglesz a gém, akkor felé sem fogok nézni az angolnak, lehet, hogy még a parancsikont is eltüntetem az asztalról. Egyszercsak kinéztem az ablakon - éppen akkor ment a Scootertől a No Fate -, és nem tetszett, amit láttam, mert durva sötét fellegek közeledtek, és miután lenémítottam a Winampot, már arra is rájöttem, hogy mi volt az a nagyon mély basszus, amit néha hallottam. Dörgött, zengett, feltámadt a szél, én meg kezdhettem elölről az egész tervezgetést, hiszen addig törtem a fejemet, míg kitaláltam, hogy nem várok meg a szerdát, hanem még ma este elmegyek a cuccért. Erre itt jön ez a k*cs*g vihar... Ennek lőttek.

Fél hat környékén elállt az eső, elállt a szél, én pedig minden bátorságomat összeszedve pólóban indultam útnak ismét, nem kis döbbenetet kiültetve ezzel néhány kabátban és esernyővel a kézben várakozó leendő utastársam arcára. A srác már a bejáratnál megismert, kotorta is elő a dobozt, kiállította a számlát - közben rákukkantottam a képernyőjére, majd megjegyeztem, hogy "Elég jól haladtál a játékban", ő meg vigyorgott -, és anélkül, hogy én bármit is kérdeztem volna, elmondta, hogy őket is meglepte, hogy napokkal a kitűzött megjelenés előtt jött a játék, azt hitték, hogy el is kapkodják hamar azt az 50 darabot, amit ők kaptak ma, de szinte mindenki a normál kiadású, valamivel olcsóbb verziót kereste. Ennyit számít az ár és a magyar kézifüzet.

Hazaérve kivettem a dobozt a táskámból és percekig nézegettem anélkül, hogy kibontottam volna. A szokásos igényes csomagolás, szép borító, ehhez képest a lemez nyomata kicsit sivár, de hát azt úgysem látja senki sokáig. Azt hiszem minden további szó felesleges, fél kettőkör mentem aludni.