Ködös, párás, hideg reggelre és vadállatok csörtetésére történő vidám ébredés mindenki vágyálma, így az enyém is. Rövid reggeli önráncbaszedés után irány a buszmegálló, ahol mindenki kabátban vagy vastag pulóverben várja a késő buszt, csak egy legény van barom a vidéken, aki pólóban ácsorog.

A tanulmányi osztály ajtaja előtt az a régi vicc jutott az eszembe, amikor a kis csiga a szüleit kérdezgeti, hogy hogyan lehet átjutni az út túloldalára és az apja azt feleli, hogy oda születni kell. Itt csupán a sor elejére kell születni, azt ugyanis nem hiszem el, hogy a Playstation Portable megjelenésének hajnalán az üzletek előtt hálózsákban fagyoskodó japánokat leutánozva valaki még tegnap este, zárás előtt letáborozott ide, az ajtó elé. 7:50 van, a nyolcas nyitás még odébb van, közben a sor vége tőlem exponenciálisan távolodik. Merthogy én nem a sorban állok, hanem mellette, és javában tárgyalok másokkal az élet szépségeiről. Felinvitálnak a kollégiumba magukhoz, ott van Neptun is meg asztal is, sőt még szék is akad. Tárgyakat veszünk fel egymás után, van, aki akkor ébred a szobában az előző esti "szezonnyitó" után. Miután fél óráig úgy állt a fal mellett, hogy nem lehetett eldönteni, ébren van-e, kijelentette, hogy neki semmi dolga ezen a héten, úgyhogy este megint berúg. Továbbá akadékoskodott, hogy miért bújja mindenki a Neptunt ilyenkor, hiszen tök hülyeség az egész, ő meg nem tudja megnézni a sportoldalakat.

Ekkor már olyan tizenketten voltunk a koliszobában, úgyhogy inkább visszamentem a TO elé, és miután a sor hosszának meghatározásához nem volt szükség távcsőre, beálltam a végére. Az ajtónál egy igencsak értelmes emberke engedte be a rabszo... a hallgatókat az emberev... az emberbarát adminisztrátorok ketr... asztalaihoz, valamiért mindig oda küldött be valakit, ahol a legtöbben álltak éppen. Még nem értem a logikáját, megoldásokat várok!

Aztán sorrakerültem, felhúztak a nyársra és elkérték az indexemet meg a papírokat, amiken a dékánhelyettes főhatósági személy elhelyezte kézjegyét egy aprócska, "de alig látszik" kávéfolttal egyetemben, a derék admin meg önmagát irtó poénosnak vélve benyögte, hogy "Azért nem kellene lekávézni a papírjaidat". Én is kedvellek bazmeg...

Fénymásol, pecsétel, ragaszt, elküld. Már ott sem vagyok, szevasz világ. Innék valamit, mert az arcom belső oldalán már kezdem érezni a Kalahári-sivatagot, a büfében 230 egy fél literes akármi, az automata ideadná 180-ért, ha lenne apróm. De nincs, a papírbankót meg nem tudom úgy összeorigamizni, hogy elfogadja fémpénznek, úgyhogy 230 mínusz.

A Szigligeti utcában egyébként ma lomtalanítás van, ezért már tegnap délután is Kilimandzsáró-mászó csoportok érkeztek a kapu elé gyönyörködni a lomkupacban. Mert akkor még lehetett, de később több hullámban megérkeztek a gyűjtögetők, akik Lajcsi-haknit megszégyenítő hangosítással nekiestek a cuccnak és hamar szétterítették az egész utcában.

Éppen akkor mentem be a kapun, amikor az egyik bagázs megérkezett és a zsebemben megcsörrent a telefonom. Tudni kell, hogy a csengőhang egyfajta kattogással indít, mert a megkurtított mp3-at rosszul effekteztem. Felfigyeltek rá a kotorászók, az egyik odalökte:
- Há mi káttog úgy, kishávír?
- Sugárzásmérő.
Erre eldobta a kezében tartott vegyszeres dobozt és eltekert.

Estefelé, két pánikszerű bealvás közben beújítottam valamit megint, csak hogy megint alakítsak ezen az oldalon. Tudom, hogy ez már-már betegesnek tűnik, de egyszerűen nem tudok most agyilag leállni, mindig eszembe jut valami, aztán ha még meg is valósítható, akkor főleg nem maradok nyugton. A legújabb gadget rögtön a banner alatt látható; az adott hónap nevére kattintva máris az adott hónap első bejegyzésére ugrik a blog. Ezt a dolgot anchornak nevezik, ami ugyebár horgony magyarul, és jól példázza, hogy van még rengeteg lehetőség számomra a HTML-ben amikről még nem is tudok. S@ti, hogy örülj, elárulom, hogy a Wordpressben gyakorlatilag ugyanezt műveli a blogmotor automatikusan, és egyáltalán nem kell vele vesződni. De kommentelés nem lesz nálam sem. Viszont kijavítottam a linkedet is. :D

Ha már másokat ajánlgatok: látogassátok meg PasTheLod blogját is, eszement jól ír a fazon. Persze aki nem bírja mások napi hisztijét, sőt, egyenesen fáj neki, ha valaki napi hisztit ír a saját weboldalán, az nehogy odaklikkeljen!

Éppen játszott: The Chemical Brothers - The Big Jump.

Nem biztos, hogy azonnal le fog esni mindenkinek, miért írtam a címbe gyógyvizet, de majd jól felfedem a rejtélyt később.

Reggel arra ébredtem, hogy ömlik az eső. Tiszta szerencse, hogy a nagy családi szabadtéri lecsózást már tegnap lezavartuk. Nem mintha az eső elrettentő erővel bírna ebbéli terveink esetén, de mégiscsak jobb, hogyha a szakácsmester a saját belátása szerinti időpontban ázik el belsőleg és nem az időjárás zavarja le a torkán a fröccsöket.

Délelőtt azzal voltam elfoglalva, hogy Osirisra* minden olyat felpakoljak, amire Debrecenben szükségem lehet és aminek a hiánya súlyos elvonási tüneteket eredményezhet nálam.

* Osiris becsületes neve IBM kompatibilis személyi számítógép, jelenleg ismert előnyös és hátrányos tulajdonságait anyai ágon az ATi-tól, apai ágon az AMD-től kapta, felmenői között felfedezhető az Abit és a Samsung is, mint büszke nagyszülők. A rokonság további ágaiban a Logitech és a Fujitsu-Siemens tűnik fel, de a gyerek az eszét a Microsofttól örökölte.

Miután ez megvolt, ismét eltöprengtem azon, hogy mekkora kapacitást jelent manapság egy nyolcvan gigabájtos merevlemez egy túlzottan is paranoiás felhasználónak, aki szereti a gépen tárolni az összes programja telepítőkészletét, mert ugye sosem lehet tudni, az ördög sosem alszik, ezért is karikás a szeme. Az az egy szerencséje, hogy senki nem ellenőrzi a tachográflapjait, különben igencsak megütné a bokáját. Hmm, mintha eltértem volna a fő csapástól...

Azután módszeresen szétszedtem az otthonomban nyaranta felépülő apró erőmű-blokkot, nem is emlékeztem rá, hogy ennyi kábelt dugtam el az asztalok mögé júniusban. Ebéd után pedig megnéztem a Formula-1 aktuális futamát, ami ezúttal a belga pályán, Spa-Francorchamps-ban került lebonyolításra. Ezt a Spa-Francorchamps-ot egyébként tanítani kellene második osztályban az iskolásoknak, olyan szépen nincsen köze a leírásnak a kiejtéshez és még a pedagógus is éreztetheti a gyerekekkel, mennyire rendes, hiszen nála csak hússzor kell leírni holnapra, hogy Spa-Francorchamps, míg a másik osztály szigorú, bábaorrú tanárnénije képes ötvenszer leírattatni a nebulókkal, hogy "Az alma piros." És így tök jó, mert a gyerek írni is megtanul, meg külföldi szavakkal is ismerkedik, lásd spa = gyógyfürdő (rejtélyfeloldó küldetés, egyes szakasz).

A hagyományoknak megfelelően az Ardennek esővel (rejtélyfeloldó küldetés, kettes szakasz) kedveskedett a versenyzőknek a futam előtt, mi nézők meg baromira hálásak lehetünk érte, a futam ugyanis jó volt. Volt előzés, volt nagy kicsúszás, volt buta hiba kettő is, volt bakot ugró Kartikheyan, volt minden, ami kell ahhoz, hogy Palik és Czollner végre ne a saját ökörségeit erőltesse a nézőre, hanem azzal foglalkozzon, ami a pályán történik. Egyébként én már nem hiszem, hogy Raikkönen megnyeri a világbajnokságot. Ahhoz minden versenyen nyernie kellene úgy, hogy Alonso nem szerez négy pontnál többet, összesen. Na ez az, ami nem fog menni. Mondjuk ha Montoya nem dobta volna el kétszer is a második helyét, akkor most nem 25 pont lenne a különbség, hanem... 21. De még akkor is kétséges. Alonso felépített egy biztos alapot azzal az öt győzelemmel, most meg arra szépen ráépít a második-harmadik helyezésekkel és tető alá hozza a bajnoki címét.

Az este már Debrecenben talál, holnap a TO-n kezdek, aztán szaladok tárgyakat felvenni, mert az nem jó, de kötelező. Van egy tippem, hogy a Neptun már most a sírgödrét ássa, pedig még csak vasárnap 22:10 van.

Éppen játszott: Kasabian - Cutt Off.

Tegnapelőtt este éppen a Neptunt bújtam, amikor kaptam a Neptun saját levelezőrendszerén egy érdekes levelet, ami sajnos nem tudok pontosan elétek tárni, mert nem lehetett vágólapra másolni a szöveget. A levél érdemi része arról szólt, hogy 2002. ősze óta a Debreceni Egyetem Természettudományi Karán összesen 28 alkalommal volt bombariadó, ezek miatt pedig számos előadás, gyakorlati óra és főképpen vizsga maradt el, amiket később kellett bepótolni. Emellett minden egyes vaklárma anyagi kiadásokkal is járt, a szimatoló kutyákat a rendőrségnek etetnie kell valamiből, satöbbi. Ezért a rektori hivatal drasztikus lépésre szánta el magát: a bombariadók mögött álló személy nyomravezetőjének egymillió forintos jutalmat ajánl fel, ugyanakkor rendkívüli módon megszigorítják az egyetem területére történő belépést, például kártyás beléptetőrendszer, fémdetektorok felszerelése, meg ilyenek.

Az ilyen akciók a korábbiakban sem bírtak elrettentő erővel és szerintem ezután sem fognak eredményre vezetni. Azt meg nem tehetik meg, hogy minden épület bejáratainál testüregbe nyúlkáló felügyelők posztolnak és mindenkit megmotoznak, de a dögösen kinéző, különösen gyanús lányokat főleg... Körülbelül két nap alatt megjelenne a helyszínen az ombudsmanó és aggályoskodna az intézkedések ellen.

És az sem fog sosem kiderülni, hogy ki riasztgat állandóan, ugyanis nem egyetlen személy vagy csoport áll a dolog mögött, hanem mindig éppen az, akinek indoka van a zh, vizsga elhalasztására. Ez esetenként olyan 5000 főt jelent, ebből lehet válogatni rendesen...

Felvettem néhány tárgyat is már most, nagy örömömre kilencven százalékuknál nincsen kitöltve az órák időpontja mező, nehogy már a kedves diák tudjon valami hozzávetőleges órarendet kreálni unalmas óráiban. Néhány gyakorlatnál meg a gyakorlatvezetők neve is hiányzik, szóval hétfőn és kedden biztosan lesz futkározás az oktatók után. Persze hiába, mert ilyenkor minden irodára kikerül egy "X.Y. nincs bent és ezen a héten nem is lesz" cédula, csak azt nem értem, hogy ki rakja ki a cédulákat, hogyha senki nincs ott.

Tegnap este megnéztem a LOST - Eltűntek harmadik részét, szerintem nagyon frankó sorozat, csak ezen rész alatt annyi kérdés vetődött fel bennem, mint mondjuk a Memento végignézése után. Úgyhogy rendesen bezsongtam tőle, ezért kaptok is négy LOST háttérképet, amiken ugyan eléggé látszik a német Pro 7 logója és műsorkalauza, de attól még egész jók:

Evangeline Lilly pedig nagyon ott van a szeren. Mondjuk a tegnapi részben Lock "ezredes" jelenete tetszett nagyon, amikor az irodájában nagy titkolózva készülnek a kávészünetben lejátszandó táblás játékra. De az is jó volt, amikor a sötétben valami nagy dög a gép roncsainál motoszkált, Lock meg rávágta, hogy biztosan vaddisznó.

A mai napon gyakorlatilag nem csináltam semmit. Délelőtt kicsit szórakoztam a MotoGP 3 demójával, ami egészen jó lehetne, ha nem lenne agyonpakolva idegesítő, kikapcsolhatatlan grafikai giccsekkel, mint a 230 km/h felett lelassuló és elmosódó táj, miközben a motort lehetetlen irányítani, annyira belassul a játék. És ez nem hardverkorlát, ez így van programozva, direkt!

Körülbelül nyár eleje óta pihen az oldalsó ikonsávon a Psychonauts demójának ikonja, hát most rákattant az egérgomb. Ezt látnia kell mindenkinek, akkora szövegek vannak már a demóban is, hogy alig győztem kapkodni a fejemet:
"Those who succeed will be a psychic soldier, a psychonaut. The others will die."
"They told me this was a summer camp."
"Please don’t kill us, Lake Monster!"

"- When my parents come for me, they will look for a boy, Raz. But what they will find is Raz, the psychonaut!
- And then you’ll blow their head off?
- Would you do that?
- Well, maybe once."

Ebből is látszik, hogy ez a platform ugrabugrának tűnő játék igencsak elvont és beteg mind a küllem, mind a játéktervezés szempontjából, de talán éppen ez benne a nagyszerű.

S@tit meg hókon kell csapni jól, annyit emleget a blogjában az utóbbi időben - hehe, de hiszen csak az utóbbi időben van blogja* :) -, hogy még a végén népszerűbb leszek, mint a Sithek a Tarison.

* Blog alatt a weben megjelenő entry-ket kell érteni, még mielőtt rámesne egy 16 TONS feliratú habszivacs.

F1, spa-i időmérő: Czollner nagyot alkot. Schumacher kijön, öt tizeddel lenyomja Webbert, Czollner nagyon örül. Ralf Schumacher kijön, pár századdal lenyomja a bátyját, Czollner őrjöng. Trulli kijön, nyolc tizeddel veri Ralfot, Czollnert elviszik a biztonságiak a liftből. Legalább kiderült, hogy a Renault is elromlik néha, hogy a McLarennél nincsen sorrend és hogy Barrichello már csak lobbiból kormányozza a Ferrarit idén.

Közérdekű közlemény: mivel vasárnap este Debrecenbe távozom az egyetemi kurblizás miatt és így meglehetősen változatos időpontokban fogok megjelenni a magyar éterben, ezért a blog frissítése is eléggé esetleges lesz. Értelmező kéziszótár kinyit: lehet, hogy naponta lesz egy friss bejegyzés, lehet, hogy ritkábban, de akkor az addig írtakat is felrakom. Merthogy - régi olvasók vágják már - ez a blog egyáltalán nem dinamikus, kizárólag FTP-s feltöltés útján tudom frissíteni, és az egyetem meg van annyira pofátlan és kiszámíthatatlan, hogy ne lehessen semmit biztosra ígérni, azaz vagy tudok frissíteni, vagy nem. De blog lesz, legfeljebb egyszerre több bejegyzést kaptok meg itt, ugyanúgy, mint régen.

Éppen játszott: Evanescence - Wake Me Up Inside, manus rap nélkül.

Ma temetésre voltam hivatalos... Ööö, már a kezdéskor is hazudok. Nem voltam hivatalos, mégis úgy éreztem, hogy muszáj mennem annak ellenére, hogy az elhunytat nem ismertem. A nővérét viszont igen, hiszen volt osztálytársam, és úgy gondoltam, vele voltunk annyira baráti viszonyban, hogy ez magától értetődővé tegye számomra a megjelenést.

A ceremónia 11-kor kezdődött, én meg olyan háromnegyed tíz környékén el is indultam itthonról, hogy jó hamar ott legyen, ugyanis utálok valahová az utolsók között megérkezni. Mégis csak fél 11-kor értem oda, amiért elsősorban egy traktoros jóember és az általa felduzzasztott öt kilométer hossz sor okolható. Főútvonalon negyvennel mentünk időtlen időkig...

Mindegy, odaértem, találkoztam néhány volt osztálytársammal, akikkel tulajdonképpen egész végig meghúzódtunk a háttérben; úgy gondoltuk, vannak ott annyian, sokkal közelebbi ismerősök és rokonok, hogy nekünk nem kellene még tetézni a tömeget. A ravatalozóba meg akkor sem mentem volna be, hogyha a közeli tujafa rejtekében álcázva fekvő mesterlövész kilövi a lábam előtt másfél óráig ide-oda pattogó szöcskét, ez nálam egyfajta rigolya. Még a saját rokonok vagy ismerősök temetésén sem mentem be, egyszerűen nem akarok senkit sem magatehetetlenül, élettelenül fekve látni, mert nem, és kész.

Elég furcsa volt az is, hogy a régi ismerősökkel éppen ilyen szörnyű apropóból találkoztunk; biztosan lett volna néhány érdekes beszélgetésünk, csak hát akkor, ott valahogy ez senkinek nem jutott eszébe sem, mert nem illik. És az is új felfedezés volt számomra, hogy egy bizonyos személy, akit a lassan 13 éves ismeretségünk alatt sosem láttam mégcsak megszeppenni sem, most keservesen sírt. Kicsit megdöbbentő volt számomra, de teljesen érthető.

Aztán elkezdett a pap beszélni. Én, mint kereszteletlen, templomba nem járó személy, valahogy nem tudtam átérezni mindazt, amiről beszélt. Mert mondott olyanokat, hogy "fiatalon elhunyt testvérünk elnyerte lelki üdvét, hiszen a teljes élet nem függ az évek számától", meg "az Úrnak bizonyára célja volt vele, ezért ragadta el közülünk", valamint "az egyház nem próbál meg semmit megmagyarázni, az egyház kétezer éve azt tanítja, hogy hogyan viseljük el a fájdalmat, gyászt méltóságteljesen, emelt fővel". Ez nekem kicsit meredek volt. "Ez nem valaminek a vége, hanem valaminek a kezdete." Igen, kezdet nélkül nincs vég, vég nélkül nincs kezdet, valami nélkül semmi nicsen, valami nélkül a semmi sincsen. Kivéve a hipp-hopp (virtuális) részecskéket, amik képesek a természettudomány által semminek nevezett semmiből hirtelen kipattanni, hogy még a manák számára is hihetetlenül rövidke idő múlva ismét eltűnjenek a semmibe.

Egyébként a srác 18 éves volt nyáron és autóbalesetben veszítette életét. Az autóban ketten ültek rajta kívül, a vezető ittas volt és megtalált egy masszívabb kerítést: a sofőrnek nem lett komoly baja, a másik srác azóta is életveszélyes állapotban fekszik a kórházban, ez a srác meg azonnal meghalt. Nyugodjék békében, a többihez meg no comment.

Hazaindultunk, Petit hazavittem a város másik végére. Útközben magyarázta, hogy ez a nagy üzletház a jobb oldalon a kínaiaké, a bal oldali bérház a kínaiaké, arrébb az a nagy, elegáns szálloda a kínaikaé és az előtte parkoló bálnamerci és X5-ös BMW is a kínaiaké. Mondtam neki, hogy majd akkor aggódjon, ha a Nyíregyháza táblát kiegészítik egy mandarin táblával is, például Shanghaj-alsó vagy ilyesmi. Egész nap dög meleg, a városban alig haladunk, ablakok csontig letekerve, klíma nincs, vannak viszont szép nagy, kormánykerék mögött feszítő haszonállatok (barmok marhák, ökrök és disznók), díszpéldány mindegyik, mégis nagyobb autójuk van, mint a többségnek. Meg ropogósra szoláriumkezelt csajuk, kihajthatós mobillal a kézben, megállás nélkül csacsogva. Meg a Kraz vontatóláncából kiszedett szemekből álló láncuk. Gondolom gyúrni is azért járnak, hogy a nyakukkal el bírják egész nap tartani azt a láncot.

Reggel a Bumerángban Boros és Bocskor azon fáradoztak, hogy megmentsék Lothar Matthäus szövetségi kapitányi állását. Ezért felhívták az összes létező hivatalt és fontos személyt, stratégiákat dolgoztak ki (Tankolj te is Lotharért!). És közben volt Apa kocsit hajt is párszor. :)

Ilyen ellentmondásos mérkőzést, mint a tegnap esti, igen ritkán látni a magyar válogatottól. Mert a FIFA világranglistáján a tizenhatodik helyen tanyázó svédek és a hatvanhetedik magyarok között olyan különbségnek kellett volna lennie, amilyen a mérkőzésen nem volt. Sőt azt kell mondanom, hogy a magyar válogatott önmagához képest nagyon is jó teljesítményt mutatott, a svédek meg csak elvoltak maguknak a pályán, amiben az eleinte bizonyára lámpalázas, ezért kissé megkérdőjelezhetően ítélkező bíró is partnerük volt. Komolyan mondom, a magyar csapat talán most játszott a legjobban, ehhez képest a Málta elleni 4-0-ás győzelem is csak piskóta volt. És mégsem sikerült legalább a döntetlennel kibírni a meccset.

Pedig, ahogyan azt a végén Lothar Matthäus is elmondta, mindenben jobbak voltak a mieink, több helyzetük volt, több kidolgozott, taktikusan felépített helyzetük, a hiba csak a befejezésben adódott, mert valamelyik láb mindig odaért a favágó alkatú svéd hátvédek részéről. Ők pedig úgy nyertek, hogy arra senki nem számított: a kilencvenegyedik percben, több magyar akció után hirtelen villant egyet Ibrahimovics - akiről már a meccs közben is az volt a véleményünk, hogy rúgják fel, verjék meg, tolassanak rá a sérültszállító kisautóval, mindegy, csak takarodjon el a pályáról - és egy igen szerencsés mozdulattal megtalálta a kapunak azt a húsz centiméterét, ahová százból egyszer talál be valaki olyan szögből, mint ő.

Úgyhogy baromira sajnálatos a végeredmény, derült égből a villám, csak más, mert ez nem lecsapott, hanem lesújtott, és nem egyetlen embert vágott földhöz, hanem egy egész országot. És most, hogy ezt leírtam, most érzem át igazán a jogosságát annak, amit Matthäus az interjúban mondott, élő, egyenes adásban, bele a kamerába:

"They killed us with this fucking goal."

Gondolom ezt mindenki tudja értelmezni, még a szinkrontolmács is tudta, éppen ezért fordította így:

"Megöltek minket ezzel a borzalmas góllal."

És igaza van mindkettőnek. Ez a mérkőzés gyakorlatilag tökéletesen érdektelenné tette a további világbajnoki selejtezőket, a szakkommentátor megint elmondhatja majd, hogy "majdnem félig van a stadion", az RTL-en kényelenek lesznek idióta játékokkal meg beszélgetésekkel felvezetni a meccseket. És megint egy VB, ahol nincs piros-fehér-zöld zászló az olaszokén meg az írekén kívül. De lehet, hogy az íreké inkább narancssárgás és nem piros.

Újabb két érdekes dolgot fedeztem fel a Nokia 6230i-vel kapcsolatban, mindkettő olyan jelenség, amit nem tartott volna tíz percnél tovább kijavítani.

Az első az, hogy szövegbevitelkor a korábban megszokott karakterrendet átalakították. Ha korábban egy sms-be á betűt szerettem volna írni, akkor a kettes gombot kétszer megnyomva lett is á betűm; most viszont hiába van magyar nyelvűre állítva a telefon, a betűk így jönnek egymás után: a, b, c, 2, ä, ae, fordított vesszős á, á. És ez gáz.

A másik probléma is a magyar nyelvvel kapcsolatos. Tudvalevő, hogy ugyanaz a szó magyarul általában 30%-kal hosszabb, mint angol megfelelője, szenvednek is ezzel a játék- és szoftverhonosítók, hogyha a program karakterlimites. Namost, a készüléken is ugyanez tapasztalható, ám nem lettek a parancsok lerövidítve, inkább a hosszabbakat kisebb betűvel írják ki a képernyőre. Gagyi.

Éppen a fentiek miatt használom a telefont angol nyelvű beállításokkal. Így minden felirat a helyén van, az sms-ek többségében úgyis elvesznek az ékezetek - sokat sms-ezek, de az á betűk helyén szinte mindig a van -, hihetetlen, hogy a videotelefonálás küszöbén egy egyszerű karakterkonverzió ennyire megoldatlan.

Ezek mellett végrehajtottam megint egy kis fejlesztést a menün. Zsubi segített feltaláni a spanyolviaszt a kétoldalas menü javaslatával, amit meg is alkottam, csak hát... eléggé idiótán nézett ki a végén. Úgyhogy Bé Tervre ugrott a problémamegoldó áramkör, lenyíló menük lettek, amik nem is lenyíló menük, csak annak látszanak és ez éppen elég egyelőre. Hogy minden világos legyen, itt egy elég fárasztó vicc is:

Két amerikai turista Walesben kirándulgat kocsival. Megállnak ebédelni Llanfacwyrnirbwlantyslioggichban és egyikük azt kéri a pincérlánytól:
- Mielőtt rendelünk, segítene eldönteni a vitánkat? Megtenné, hogy lassan, tagoltan kimondaná a hely nevét, ahol vagyunk?
A lány odahajol, és szótagolva elmondja:
- Bööör-ger-kiiing.

Éppen játszott: Asian Dub Foundation - Tank - 04 Round Up