Ma temetésre voltam hivatalos... Ööö, már a kezdéskor is hazudok. Nem voltam hivatalos, mégis úgy éreztem, hogy muszáj mennem annak ellenére, hogy az elhunytat nem ismertem. A nővérét viszont igen, hiszen volt osztálytársam, és úgy gondoltam, vele voltunk annyira baráti viszonyban, hogy ez magától értetődővé tegye számomra a megjelenést.

A ceremónia 11-kor kezdődött, én meg olyan háromnegyed tíz környékén el is indultam itthonról, hogy jó hamar ott legyen, ugyanis utálok valahová az utolsók között megérkezni. Mégis csak fél 11-kor értem oda, amiért elsősorban egy traktoros jóember és az általa felduzzasztott öt kilométer hossz sor okolható. Főútvonalon negyvennel mentünk időtlen időkig...

Mindegy, odaértem, találkoztam néhány volt osztálytársammal, akikkel tulajdonképpen egész végig meghúzódtunk a háttérben; úgy gondoltuk, vannak ott annyian, sokkal közelebbi ismerősök és rokonok, hogy nekünk nem kellene még tetézni a tömeget. A ravatalozóba meg akkor sem mentem volna be, hogyha a közeli tujafa rejtekében álcázva fekvő mesterlövész kilövi a lábam előtt másfél óráig ide-oda pattogó szöcskét, ez nálam egyfajta rigolya. Még a saját rokonok vagy ismerősök temetésén sem mentem be, egyszerűen nem akarok senkit sem magatehetetlenül, élettelenül fekve látni, mert nem, és kész.

Elég furcsa volt az is, hogy a régi ismerősökkel éppen ilyen szörnyű apropóból találkoztunk; biztosan lett volna néhány érdekes beszélgetésünk, csak hát akkor, ott valahogy ez senkinek nem jutott eszébe sem, mert nem illik. És az is új felfedezés volt számomra, hogy egy bizonyos személy, akit a lassan 13 éves ismeretségünk alatt sosem láttam mégcsak megszeppenni sem, most keservesen sírt. Kicsit megdöbbentő volt számomra, de teljesen érthető.

Aztán elkezdett a pap beszélni. Én, mint kereszteletlen, templomba nem járó személy, valahogy nem tudtam átérezni mindazt, amiről beszélt. Mert mondott olyanokat, hogy "fiatalon elhunyt testvérünk elnyerte lelki üdvét, hiszen a teljes élet nem függ az évek számától", meg "az Úrnak bizonyára célja volt vele, ezért ragadta el közülünk", valamint "az egyház nem próbál meg semmit megmagyarázni, az egyház kétezer éve azt tanítja, hogy hogyan viseljük el a fájdalmat, gyászt méltóságteljesen, emelt fővel". Ez nekem kicsit meredek volt. "Ez nem valaminek a vége, hanem valaminek a kezdete." Igen, kezdet nélkül nincs vég, vég nélkül nincs kezdet, valami nélkül semmi nicsen, valami nélkül a semmi sincsen. Kivéve a hipp-hopp (virtuális) részecskéket, amik képesek a természettudomány által semminek nevezett semmiből hirtelen kipattanni, hogy még a manák számára is hihetetlenül rövidke idő múlva ismét eltűnjenek a semmibe.

Egyébként a srác 18 éves volt nyáron és autóbalesetben veszítette életét. Az autóban ketten ültek rajta kívül, a vezető ittas volt és megtalált egy masszívabb kerítést: a sofőrnek nem lett komoly baja, a másik srác azóta is életveszélyes állapotban fekszik a kórházban, ez a srác meg azonnal meghalt. Nyugodjék békében, a többihez meg no comment.

Hazaindultunk, Petit hazavittem a város másik végére. Útközben magyarázta, hogy ez a nagy üzletház a jobb oldalon a kínaiaké, a bal oldali bérház a kínaiaké, arrébb az a nagy, elegáns szálloda a kínaikaé és az előtte parkoló bálnamerci és X5-ös BMW is a kínaiaké. Mondtam neki, hogy majd akkor aggódjon, ha a Nyíregyháza táblát kiegészítik egy mandarin táblával is, például Shanghaj-alsó vagy ilyesmi. Egész nap dög meleg, a városban alig haladunk, ablakok csontig letekerve, klíma nincs, vannak viszont szép nagy, kormánykerék mögött feszítő haszonállatok (barmok marhák, ökrök és disznók), díszpéldány mindegyik, mégis nagyobb autójuk van, mint a többségnek. Meg ropogósra szoláriumkezelt csajuk, kihajthatós mobillal a kézben, megállás nélkül csacsogva. Meg a Kraz vontatóláncából kiszedett szemekből álló láncuk. Gondolom gyúrni is azért járnak, hogy a nyakukkal el bírják egész nap tartani azt a láncot.

Reggel a Bumerángban Boros és Bocskor azon fáradoztak, hogy megmentsék Lothar Matthäus szövetségi kapitányi állását. Ezért felhívták az összes létező hivatalt és fontos személyt, stratégiákat dolgoztak ki (Tankolj te is Lotharért!). És közben volt Apa kocsit hajt is párszor. :)