A mi családunkban a szeptember eléggé eseménydús, lévén a közeli családtagok közül négyen ekkor születtek, háromnak ekkor van névnapja, négynek pedig házassági évfordulója. Ennek megfelelően általában egyetlen hétvégén túlesünk mindezeken, irgalmatlan sütés-főzéssel és többnyire mértékletes italfogyasztással.

Ez alkalommal a halászlé és babgulyás okozta arcüregi és gyomortáji megpróbáltatásokat - valahogy mindig beleesik egy adag "nem nagyon csípős" paprika a levesekbe, koleszterin és egyéb "magas" mutatók rulzanak - tetézte az is, hogy két kajálás között életet vertünk egy számítógépbe is. Eleinte nem is volt gond, települt a Windows szépen, majd a merevlemezt kivettük, hogy egy másik gépről átrakjunk rá dolgokat. Akkor kezdett sötétedni az ég a búzamező fölött, amikor a merevlemezt visszaszerelve a főkapcsoló megnyomására a világon semmi nem bírt történni. Az alaplapon lévő kis zöld lámpácska vidáman világított, tehát kap áramot a lap. Azonkívül viszont halott az egész. Leszedjük a kábeleket, kiegyengetjük őket, visszarakjuk őket, semmi javulás. A kis zöld lámpa továbbra is világít nekünk, vidám zöld színét lassan kezdte átvenni a fejünk is. Nem szeretném tovább részletezni a dolgot, a létező összes kábelt megnéztük, cserélgettük, kihúztuk, visszadugtuk, míg egyszercsak az unokatesóm karjával a könyökéig a gépházban turkálva felébresztette a vadat. Az alaplap alján, az IDE-kábelek mellett ugyanis volt egy pici csatlakozó, amelyre vagy nyolc vékonyka kis kábelecske volt dugva, ezek közül néhány picit elmozdulhatott a vinyó beszerelésekor. Tanulság: ne vedd le a gépről a palástot. Soha.

Amíg a Windows telepesedett, elfoglaltuk magunkat a GT3 kétjátékos módjával. Elég élvezetes volt élő ellenféllel versenyezni, aki nem számolja ki pontosan, hogy abban a durva visszafordítóban elég egyetlen milliméterrel elkerülnie a korlátot, és aki valóban reagál arra, ha helyezkedek mögötte. Viszont igazán úgy lenne jó, hogyha két külön képernyőn lehetne játszani akár két gépről is, egymás képernyőjére való rálátás nélkül. Este pedig jól letámadtam Zsubit a GT3-as kérdéseimmel és megint rá kellett jönnöm, milyen jó az, ha van kitől kérdezni, főleg ha az a valaki keni-vágja a témát.

Éppen játszott: Zagar - Blindfight.

Nyílt levél Kóka János, a Magyar Köztársaság gazdasági és közlekedési minisztere részére:

"Tisztelt Kóka Úr!

A mai híradásokban többször is elhangzott, hogy a Magyar Államvasutak gazdasági szakemberei szerint a vasúttal közlekedő állampolgárok közül túlságosan sokan élhetnek különböző mértékű, gyakran indokolatlanul magas kedvezménnyel. Ön a témával kapcsolatosan adott nyilatkozatában kifejtette, hogy valóban foglalkoznak a kedvezmények mértékének módosításával. Érvként azt említette, hogy egyesek első osztályon utazhatnak ingyen, ezzel elveszik a helyet azok elől, akik az első osztályú helyért fizetnének is akár. Ez nagyon szép gondolat volt az Ön részéről, ugyanakkor néhány apróság fölött ügyesen elsiklik. Említeném például azt, hogy mintegy fél éve gyakorlatilag nincsenek a személy- és gyorsvonatokon első osztályú kocsik. Ennek ellenére szégyenérzet nélkül eladják bárkinek az első osztályú, azaz jóval drágább menetjegyet a pénztáraknál. A vasúti forgalomban résztvevő kocsik döntő többsége koszos, mocskos, büdös, némelyiken a több évtizedes használatból adódó dohosság érződik. Ezek még úgy-ahogy elfogadhatóak, Magyarországon legalábbis, bár elképzelésem sincsen, miként lehetne még rosszabb. De ott vannak a gyakori késések is. A mai napon például alig negyven percet kellett Debrecen állomáson várakoznia mintegy kétszáz utasnak a vonatuk késése miatt, illetve sokaknak további időveszteséget jelentett a csatlakozások lekésése is. Önök pedig arról beszélnek, hogy túl sok a kedvezmény. Nem érzem jogosnak.

Rengeteg szó esik arról, hogy a MÁV Rt. évről-évre hatalmas veszteséget halmoz fel. A nagy hévvel közhírré tett műszaki fejlesztésekből - új vasúti szerelvények, mozdonyok - a budapest környékén közlekedőkön kívül mások semmit nem érzékelnek. Egy hetven kilométeres utazás személyvonattal, másodosztályon, diákkedvezménnyel 202 forintba kerül ma és a legrövidebb menetidőt nézve is másfél órát vesz igénybe. És Önök arról beszélnek, túl sok a kedvezmény. Nem érzem jogosnak.

Önök az adatvédelmi ombudsman állásfoglalása ellenére sem hozzák nyilvánosságra, mennyi pénzt kapott végkielégítésként a MÁV Rt. éléről menesztett vezető. Önöknek igazuk van, az a néhány százmillió forint már nem oszt, nem szoroz a veszteségek ismeretében, de hogy egy másfél éves vezérigazgatói állásból eltávozó vezető ennyi pénzt kap végkielégítésként - a másfél évig minden hónapban felvett fizetése és esetenkénti célprémiuma mellett -, azt nem érzem jogosnak. Eleve hogyan kaphat valaki prémiumot, amikor a vezetése alatt álló vállalat veszteségeket halmoz fel? Biztosan én vagyok tudatlan, de nem értem.

Hogy Ön, mint a tömegközlekedést naponta igénybe vevő személy a fenti tényeket számomra és a többi utazó számára nyugodt körülmények között megmagyarázhassa, meghívom Önt egy kis vonatozásra. Úgy gondolom, a Budapest-Nyugati Pályaudvartól Záhonyig közlekedő személyvonat öt és fél órás menetideje alatt minden lényeges kérdésre jut időnk. Hogy megkíméljem Önt az utazással járó kellemetlenségektől - úgymint sorbanállás a jegypénztár előtt és jegyvásárlás -, én gondoskodom az Ön számára menetjegyről. Sajnos teljes árú jegyet kell vásárolnom Önnek, bizonyára megérti, mint ahogyan azt is, hogy az Ön biztonságára vigyázó személyeket nem hozhatja magával, ugyanis a gorilla erősen kimeríti a vasúton, személykocsiban szállítható állatokra vonatkozó rendelkezéseket.

A mielőbbi közös utazás reményében, köszönettel:

Egy Utas

Ui.: Régebbi, koszolható öltözékben jönni nem ér."

Debrecenben ma elvitték a hét balf*sza-díjat, nem más vitte el, mint a városi rendőrkapitányság szolgálatban lévő emberei. Éjjel egy fazon késsel fenyegetett meg néhány srácot, az egyiket le is szúrta. Elkapták, bevitték, kihallgatták, aztán magára hagyták a második emeleti őrszobában, megbilincselve. Emberünk kiszabadította magát a bilincsből, majd eredetileg fehér színű, akkor kissé véres pólójában egyszerűen lesétált az emeletről, kiment a beléptetőkártyás kapun és eltűnt a városban. Eközben egyetlen rendőrrel sem futott össze. Lásd a bejegyzés címét...

Az Érden a buszmegállót letaroló, jogosítvány és érvényes műszaki engedély hiányában száguldozó, egy halálos és több súlyos sérülést okozó jóembert pedig a rendőrség nem tartóztatja le, őrizetbe sem veszik! Miért? Mert úgy gondolják, az őrizetbe vétel nagyon összeforrt a gyanúsítással a civilek között. Nem értem én ezt. Az, hogy nem volt jogosítványa, egy dolog. Az, hogy a kocsinak nem volt műszakija, egy dolog. De ő vezette azt a nyomorult kocsit. Akkor ki a f*szt gyanúsítanának rajta kívül? Lásd a bejegyzés címét...

Szóval ma minden ilyen kifordított, az alábbi képen is egy nagyon érdekes dolog figyelhető meg. Ha nincs internet-elérésed, menj oda, ahol van:

Az előbb volt a tévében időjárás-jelentés, a végén a meteorológus kedvesen közölte, hogy ha valakinek ellopják az autóját, annak borús lehet a napja, neki ma ellopták és arra kéri a tolvajt, hogy ne tegye borússá a napját. A kis naiv... Ez különben is időjárás-jelentés, nem napi hiszti! Ki a f*szt érdekel...?

Éppen játszott: New Order - Hey Now, What You Doing. "You have the brightest future...", nahiszen.

Most pedig empirikus úton bizonyítom, hogy ezt a vazze-stílust mennyire nem nehéz átvenni, vazze.

Mert mi kell egy jó naphoz, vazze? Beiratkozás, vazze. Előtte gyúrunk, vazze, aztán beiratkozunk. Hát kitöltöm az adatlapot, ráírom, hogy megváltozott a személyi igazolványom száma, vazze, aztán beállok a sorba, vazze. Nem becsukják kulccsal az irodát, vazze? Szólok a srácoknak, hogy tegyenek rendet, vazze, mer’ ez így nem állapot, vazze. Elintézték a srácok a félreértést, azért vannak fizetve, vazze. Mennénk a srácokkal netezni, mer’ itt ingyen van vazze, de valamelyik szinapszis-menő becsukatta a K/4-et. Pedig sokan mennének be. Logikus, nem, vazze? Majd csináltatunk külön egy géptermet magunknak vazze. De ott nem lehet majd így beszélni, hogy vazze, mer’ a szájad el lesz kalapálva, vazze. Különben is, napi hisztit olvasol, vazze? Mások nyamvadt élete érdekel, vazze? Te normális vagy, vazze? Legyen már vége, vazze!

És most felfedem magamat! Hiába tűnik úgy, hogy egy húszéves egyetemista vagyok, valójában nem húsz éves vagyok. Már nyolcvanezer évvel ezelőtt ideérkeztem a Földre és azóta itt élek. Rettentő nagy befolyással vagyok a világra. Nem hiszed el, mi? Kiröhögsz? Engem nem érdekel, hogy rajtam nevetsz vagy velem, mert én tudom az igazságot. Mindenkiről és mindenről. Tudom ki ölte meg Kennedy-t Dallasban. Tudom, melyik politikus mennyit tett zsebre a háttérben végzett aknamunkájából befolyólag. Tudom, mi a sötét anyag, tudom, hol van az odakint. Tudom, mennyi a sok és tudom, mennyi a végtelen. Tudom, hogy S@ti miért nézett olyan csúnyán augusztusban a kerekasztalnál, amikor valaki benyögte Anakin hirtelen pálfordulását. Tudom, hogy most ezt a bejegyzést olvasod. Ez is azért van, mert én így akarom! Akaratom igája rajtadk! Készülj a hal... khhhh-hkkkkkk... rohadt köpeny...

Now I feel like I could take over the world!

Éppen játszott: Marilyn Manson - Born Again.

...but that makes it so irresistible. 6:30-kor kelek, nyolctól délig gyakorlat az AtomKI-ban és még oda is kellene érni. Persze az óra pontos helye sehol nincsen feltüntetve, csupán annyit lehet tudni, hogy Kísérleti Fizikai Tanszék, földszint. Éppen örülnék, hogy a földszint egyetlen folyosóból áll, amikor észreveszem, hogy a folyosóból tízméterenként mindkét oldalon újabb folyosók nyílnak, újabb, számomra értelmezhetetlen jelölésű ajtókkal. Ebből ugye nem derül ki, hogy az Irányítás- és méréstechnika 1. című tárgy hol lészen előadva ez nagy hodály falai közt. Utolsó szalmaszálam a portás, aki közel sem szalmaszál - sem testalkat, sem a mozgás hajlékonysága szempontjából -, de legalább kedves, már ilyen korán reggel is. Problémámat előadván kutatni kezd papírjai között, félretesz egy kissé lelapult szendvicset, aztán azt mondja, hogy a gyakorlatokat nem szokták megtartani első héten. Most álljak le vele vitatkozni? Ő a portás... Úgyhogy hazajövök szépen.

Következő óra délben kezdődik, ez is gyakorlat, adatbázisrendszerek. Összefutok Misivel, azt mondja, a tanár még az irodájában van, iratkozzak fel nála. Rohanok. Az irodákhoz vezető folyosón van egy kis tábla, amin jelzik, hogy kik vannak éppen az intézetben és kik nincsenek ott. Itt van. Irány a második emelet. Az oda vezető út eléggé hasonlít Ravenholmra, csak itt nem jönnek szembe kis ugráló headcrabek meg zombik. Az iroda zárva. Visszamegyek, a táblán már az áll, hogy "Távol". Miközben az egyetlen lehetséges útvonalon nem találkoztam vele, ő valahogy mégis elhagyta az épületet. Ügyes.

A labor elé érve újabb döbbenet: odabent padok és székek helyett 16 darab, felbontatlan dobozú számítógép található. Gyorsan megegyezünk Misivel, hogy egymásnak kölcsönösen takarást biztosítva egy-egy dobozt zsebre teszünk, de ekkor megérkezik Gyuri is, ő is vinne egyet, de az úgy már feltűnő és nincs kinek kiadogatni a dobozt a vécéablakon. Megérkezik a tanerő, amit jelen tárgyból egy idősebb, ráspolyhangú nő képvisel. Vele két éve már volt gyakorlatom, de akkor összesen két alkalommal találkoztam vele, mert a második gyakorlati órán megírt szintfelmérő után azt mondta, nem akar többet az órán látni, mostmár elhiszi, hogy tudok körlevelet írni egynél több embernek is és hogy nem okoz nagy fejtörést egy állomány áthelyezése egyik mappából a másikba. Azóta a hangja még reszelősebb, ez a napi három doboz cigaretta egyik hatása. A másik az állandó szipogás, ami olyankor tör rá, amikor rágyújthatnékja támad.

Elmondja, hogy két zárthelyi lesz és egy beküldendő feladat, a szakik már telepítik az Oracle szervert (ejtsd: orék, szerinte) és nekünk milyen jó lesz, mert nemcsak a belső hálóról lehet elérni a saját kis adatbázisunkat, hanem bárhonnan. Na, azt még megnézem, hogy fogok én otthonról modemmel adatbázist piszkálni.

Az is érdekes az egyetemen, hogy melyik tárgyból hogyan történik a tárgyfelvétel. Találkozol egy megoldással, ami első és második ránézésre is égbekiáltó baromság, de belenyugszol, mert úgy gondolod, ennél már csak jobbat lehet kitalálni. De nem, mert következő félévben találkozol egy még hülyébb dologgal, olyannal, amilyennek az előzőleg Bottom 1-nek gondolt verzió maximum kalapját lengetve köszöngethet. De belenyugszol, mert nem tehetsz mást, és reménykedsz, mert nem tehetsz mást, aztán jön mad a következő félév, és...

Szóval kemény húsz percben letudjuk ezt az órát is. Nagy az öröm, mehetek megint haza, ma már másodszor. Ha van valami, amit az első két hétben utálok, az az, hogy nem lehet tudni semmit. Ugyanis nincsen olyan ökölszabály, hogy első héten nem tartanak gyakorlatot és labort. A tárgyak 95%-ában ez ugyan teljesül, de neked tutira van olyan órád, ami kivétel. Viszont nem tudod, melyik az. Azért remélem, az esti TEX 1. gyakorlatból lesz valami komolyabb is, nehogymár még este hatkor tíz percért vonszoljam be magamat. Hát lópikulát, elhadarta az illető, hogy milyen fain dolgokat lehet művelni a Tex-hel és legyünk hálásak, mert a korrekt működéséhez csupán nyolc dolgot kell beszerezni különféle helyekről.

Éppen játszott: lostprophets - A Million Miles Away.

Ezt a Murphy-t jól fejbe kellett volna kólintani annak idején, talán akkor nem lenne ennyi gond a világgal. Például nem az a busz késne, amelyikkel időre mennék. Például a Számítóközpont munkatársai közül nem éppen az lenne házon kívül, akivel nekem boromirra fontos lenne beszélnem. Például adott tárgy gyakorlatai közül nem éppen az lenne betelve, amelyikre én csakis és kizárólag abban az időpontban tudnék bejárni. Például nem az a gép lenne félúton a halálhoz, amelyikhez nekem leülni sikerül.

Napi hiszti letudva, foglalkozzunk a tényekkel! Ezen hamar túlleszünk. S@ti szóhasználatával élve: megint letöltöttem valami kórságot a bucimra. Ettől még vidámabbak a napok, nekem 15 fokban is melegem van, mi több, szakad rólam a víz, fáj a hasam és a fejem, nem tudok enni és inni sem (emiatt számos fektében kapaszkodós alkoholizáló kiruccanásról is le kellett tennem :). Na, ki fedezte fel az előző mondatban a rímképet?

Volt adatbázisrendszerek előadásunk, amin az előadó elmesélte, hogyan szerezhetünk ideális esetben jegyet a leckekönyvünkbe. A folyamat a következő: jegymegajánlót írunk, kijavítják, aztán a dolgozatot meg kell védeni néhány "egyszerű" kérdésre adott "egyszerű" válasz segítségével. Ideális esetben. De ha nem tetszik a pofád, az nem ideális eset...

Azért délután lesöpörtem a lépcsőházat - furán néz ki a panelház így lépcső nélkül -, meg azon ügyködtem, hogy a tévéantennát valami értelmes pozícióba hozzam, ugyanis a panelház valamiért annyira leárnyékolja szerencsétlen szobaantennát, hogy ha egy ujjamat elé tartom, rögtön elmosódik a kép. Nem baj, úgysem adnak a tévében Repülő Cirkuszt és Mementót.

Olvasgatom közben a PHP 24 óra alatt című kiadványt, nagyon érdekes, de hogy nekem több, mint 24 óra kell hozzá, az hétszentség. Viszont a blogbejegyzések megírásán és ezen kívül még mindig nem bír lekötni semmi, pedig próbálkoztam mindennel. Most meg 21:20 van és mindjárt elalszok.

Éppen játszott: Chicane - Love On The Run. Zzz... Hé, mit keresek a metrón? És mi ez a zsömle meg kulcs a zsebemben?