Annak ellenére, hogy gyakorlatilag egész nap a Kalkulus jegyzeteket olvasom és memorizálom, egyre inkább kívánom, hogy legyen három nappal ezelőtt, különben sosem érek a végére. Jelenleg biztosnak tűnő, belső információim alapján a vizsga három részből fog állni, úgymint: tételek, definíciók; bizonyítások; gyakorlati feladatok. És minden kategóriában valamennyi százalékot kell teljesíteni minimum, hogy legyen értelme a többinek. Namost, nekem még gimnáziumban tanácsolták, hogy ha egy mód van rá, akkor tartsam magamat távol a bizonyításoktól, mert ami nem megy, azt felesleges erőltetni, még valaki megsérül bele. Most ez a tanács nem helytálló, szóval bizonyításokat is nézegetek, de tök feleslegesen, mert amelyik két sornál hosszabb - word wrap ON -, azt két perc múlva fújhatom is. Maradnak hát a tételek és definíciók, amelyekben az a szép, hogy némelyiket külön névvel illetjük, pedig nem fontosak — lásd még NPC-k egy szerepjátékban —, másokat névvel illetünk, és fontosak — lásd a nevesített ellenfeleket egy szerepjátékban —, megint másokat meg nem tüntetünk ki névvel, de halálosak — lásd még a KotOR első részében a zsoldosvezír szárnysegédjeit —, és miattuk döglesz meg. Mert alantas módon settenkednek. Szemetek.

Vannak még ugye a feladatok, amikre nem tudok máshogy készülni, mint a félév során látott számos felada újbóli megoldásával, amely elegendő lehet abban az esetben, ha a dolgozat összeállítói következetesek. De ha nem következetesek, akkor... nos, akkor baj lesz.

Ezek mellett még elég gyakran fognak el kósza gondolatok, amelyek engem egy későbbi időpontban meglehetősen kellemetlen helyzetben mutatnak, amint ritkuló hajzatú, öltönyös férfiak gyűrűjében, egy apró, ám annál kényelmetlenebb széken csücsülve különböző, tudásbéli hiányosságaimat firtató kérdésekre próbálok válaszolni. Negyedik vizsga, báz...

519. Darude - Serendipity

A Palik-Dakar rali elnevezést nem én találtam ki, hanem Uj Péter, akit talán mindenki el tud helyezni a magyar sajtó holdbéli tájra emlékeztető domborzatán oda, ahová őszerinte való. Nevezett úriember egy cikkében arra hívja fel a Dakar szervezőinek figyelmét, hogy a magyar résztvevők kezdenek létszámbeli fölénybe kerülni az indulók között, valamit hogy a magyarok általában olyan technikai sportágakban tudtak sikeresek lenni eddig, amelyek a kutyát sem érdekelték, szóval oda kellene figyelni a Dakarra, nehogy baj legyen. Gondolom Uj Péter tudja, ki az a Talmácsi Gábor. Erről ennyit. És hogy jó legyen neki, az idei Dakar nem bánik kegyesen a magyarokkal (végső soron senki nem azért indul el a Dakaron, hogy hozzá ott kegyesek legyenek a homokszemek vagy a beduinok...), ugyanis a Palik-Darázsi duó már régen otthon gubbaszt a főtengelyt röntgenező berendezés mellett, ma pedig a Kis-Czeglédi páros is letette a sisakot, amikor a saját műfajában apjához képest kevésbé tehetséges, ám elég vastag Paul Belmondo úgy gondolta, hogy a sivatag elég széles két járműnek egyszerre akkor is, ha azok ugyanarra mennek. A sivatag nem így gondolta. Motorosaink is hullanak, már csak Varga Ákos van versenyben, az autósok közül pedig Szalay-ék és Lisziék döngetnek még valahol a középmezőny végén. Úgyhogy bajban van az RTL Klub, nincsen miről műsort csinálni, csak aztán nehogy mégis legyen miről...

2369. Rammstein - Sonne

A mai nap arról nevezetes, hogy Adatbázisrendszerek vizsgán voltam, amely a félév kezdete óta igen rejtélyes tárgynak mutatkozott előttünk. Az előadásokon ugyanis folyton az volt az érzésünk, hogy itt meg itt valami lényegeset elhallgatnak előlünk, de amit elmondanak, az sem mindig úgy van. Aztán eljött a vizsgaidőszak, az írásbeli időpontja vészesen közeledett, nekem meg egyre vadabb elképzeléseim voltak arról, ami eme jeles napon rám várni fog egy feleletválasztós teszt és egy elméleti kör formájában. Mondom, én már mindenre fel voltam készülve, az utolsó napon és a vizsga előtti három órában pedig ismét eljutottam a tudásnak abba a fázisába, amikor elkezdek kételkedni abban is, amit előtte betonbiztosnak tudtam és hittem.

Azután kiosztották a tesztet, amely a más tárgyakból már megszokott sémát követte, azaz volt tíz kérdés, mindegyikre négy válaszlehetőség, ezek közül pedig nulla, egy vagy több válasz volt a helyes. Jó válaszért egy pont, rosszért mínusz egy pont. A felügyelők — Kojak, Derrick — azt mondták, hogy 12 pont körüli teljesítmény már egészen kiváló, ezt egy fölöttem ülő srác félreértette, és visszakérdezett, hogy "17 fölött?", mire az egyik felügyelő — a nyalókás — azt válaszolta: "Professzor úr..." Erre mindenki nevetett, és máris biztossá vált, hogy a válaszok ismét remekül megcsavartak lesznek. Nem kellett csalódnunk, hiszen volt olyan kérdés, hogy "Az alábbiak közül melyik biztonságos DRC-formula?". Ezzel csak az a baj, hogy nem volt szó DRC-formuláról, biztonságosról meg főleg nem. Nem gond, kreatív voltam, és kiokoskodtam, hogy a DRC az valójában Domain-based Relation Calc. lehet, vagyis tartományalapú relációkalkulus-formula, ilyen meg csak egy volt a négy közül, és eléggé biztonságosnak látszott.

Erre a tesztre volt 25 percünk, ennek pedig komoly pszichológiai okai vannak, hiszen a kitöltésre elég tíz perc, a maradék időben vsizont mindenki töri a fejét, és remélhetőleg rájön néhány dologra, amik valójában nem is úgy vannak, ahogyan ő arra rájött, de ez nem lényeg, mert a jó választ lehúzza és másat jelöl meg. Ebből most kimaradtam. Miután mindenki beadta a lapot, kaptunk egy másikat, amelyen hat darab elméleti kérdés szerepelt, definíciók és fogalmak. Nekem ilyenek jutottak, mint: adatbázis fogalma, gyenge egyedtípus fogalma, külső kulcs fogalma, JOIN relációs algebrai művelet definiálása, relációséma ötödik normálformája és a triviális funkcionális függés fogalma. Jól hangzik, ugye? Mindegyikre válaszoltam, beadtam. Eredmény nem lesz, csak 18-án, akkor megyek ugyanis a vizsga szóbeli részére, amelynek részleteit a jótékony homály borítja.

Délután vonattal haza, kaja és beszámoló után bosszankodás Logos miatt — mindenáron a Word indul el, ha egy .htm-re entert nyomok, a feltelepített Firefoxhoz pedig nem lehet társítani az ilyen kiterjesztéseket, mert hiába tallózom be a programlistába, nem történik semmi —, este pedig Zsubi párszori székről leborítása történt válogatott mondatkák segítségével, ezek közül a legutolsót és legsúlyosabbat nem is közlöm, mert már harmadszor csengetnek be hozzám a csúnya bácsik, és negyedszerre nem fogják elhinni, hogy nem én vagyok az, akit keresnek. A fő téma egyébként a vizsgaidőszak szépségei mellett Palik "kilóhetvennel borultam tavalyelőtt" László kiesése volt, erről a következő kis sztori született:

[21:51:22] Nfol: Talán ha január végefelé letudom ezt a cirkuszt, akkor lesz egy-két nyugis hét.
[21:51:32] Nfol: És akkor az addikció megkezdődik... újra. :)
[21:51:48] Zsubi - http: Yeah!
[21:52:13] Nfol: De amíg oda eljutok...
[21:52:33] Nfol: Inkább nézném minden reggel ébredéskor Gyulai Balázs képét öt percig, mint ez...
[21:53:09] Zsubi - http: A cserét erre a hónapra én is elvállalnám
[21:54:03] Nfol: Esetleg írnék naponta fél oldalt Palikék hősies küzdelméről. :)
[21:54:09] Nfol: Mind a két napról. :DDDD
[21:55:32] Zsubi - http: Neeeeee!!!!!!!!!!!
[21:56:35] Nfol: "... És felvirradt a második nap. Hosszú konvoj haladt Portugália és Spanyolország határán az autópályán. Ekkor még senki nem sejtette, hogy... "
[21:57:21] Zsubi - http: *sír. nagyon*
[21:59:06] Nfol: "Anikó számára ez is egy szokványos reggelnek indult. Felöltözött a cégtől potom áron vásárolt ruhájába — abba, amely Laci kedvence —, majd munkahelye felé vette az irányt."
[22:00:37] Nfol: "Kollégái a stúdió előtt csoportosulva súgdolóztak, amikor megérkezett."
[22:09:16] Nfol: Ennyire fáj? ;-)
[22:09:37] Zsubi - http: Megállás nélkül.
[22:09:55] Zsubi - http: Ezenkívül vizuális típus vagyok és elképzeltem
[22:10:01] Zsubi - http: :D
[22:10:04] Nfol: Ja, bocs. :)

875. Groove Armada - My Friend (5:02)

Ha megnézitek S@ti blogját, akkor azt fogjátok tapasztalni, hogy meglepően őszintén nyilatkozik önmagáról és a világról, beleértve a világba engem is, akit barátjának nevez és akit újfent piedesztálra emel. A rólam írottak meglehetősen jólestek nekem, és remélem, hogy viszonozni is tudom kellőképpen. De most nem erről szeretnék írni, vagyis nem magamról — elvégre magamról írok már 326-ik alkalommal —, hanem S@tiról.

Amit feltétlenül ki kell emeljek a legutóbbi blogjából, az az a mondat, amelyben leírja, hogy a fórummeeteken mindenki számára kiderülhetett, hogy ő a valóságban is ugyanaz, akit S@ti néven megismertünk a fórumon. Amikor ezt olvastam, egyből eszembe jutott egy jelenet a nyár eleji, jelen pillanatban utolsó előtti fórumtalálkozóról, és talán S@ti nem fog rám megharagudni, amiért ezt nyilvánosságra hozom róla, mert remekül mutatja, hogy igazat beszél.

A helyszín a szokásos, a Westend nagy és kerek asztala a kajáldák mellett. Már túl vagyunk a közösen vett pizza anyagi vonzatainak megtárgyalásán — a legviccesebb az volt, amikor S@ti, Dicska és jómagam beinvesztáltunk egy óriáspizzába, és a végén vagy tíz percig számoltuk, hogy kinek mennyi jár vissza, pedig a háromból csak ketten voltunk progmatosok —, és talán még falatoztunk is, amikor az animékról az akkor közel nullkilométeres Star Wars III. részre terelődött a szó. S@ti korábban a filmkritikák topikban nemegyszer kapott gutaütést, amikor valaki beírta, hogy Anakin csak úgy átállt a sötét oldalra, derék kollégám pedig hiába magyarázta el, hogy a háttérben Anakin folyamatosan változott, satöbbi. Namost, esszük a pizzát, megy a trécs a SW3-ról, valaki megemlíti, hogy jó film, csak kár, hogy Anakin olyan könnyen átáll, mint egy zseb-jedi. Ebben a pillanatban S@tira nézek: szeme egy másodpercre fennakad, aztán visszanyeri eszméletét és fejét csóválva tovább eszik. Hát ennél jobb bizonyíték nekem nem kell... :)

867. Green Day - Jesus of Suburbia (9:08)

2006. Kétezer-hat. Emlékszem, egyszer régen, még valamikor a nyolcvanas évek vége felé láttam valahol egy falinaptárat. A poszter alján egy akkortájt felkapott énekesnő pózolt derékig letolt szkafanderben, a kezében az oxigénmaszkos sisakkal. (Fiatalkorú olvasók kedvéért megjegyzem, hogy a szkafanderen kívül más is volt rajta. Mármint ruhadarab.) A háttérben egy szovjet gyártmányú diszkógömb volt látható, oldalt pedig a felirat: Űrdiszkó 2010-ben. Mai ésszel nézve meglehetősen nevetséges az elképzelés, én legalábbis tíz forintot nem tennék rá, hogy négy éven belül a kicsiny sárgolyónkat körülvevő végtelen űrt akár egyetlen objektumból is kiszűrődő "shake that" zavarná fel évmilliárdos csöndjéből.

2006. Egyetlen szám. Egyetlen, fontos szám. Egy szám, amely el fogja dönteni, hogy a következő négy évben kinek lesz kvázi törvényes lehetősége tízmillió állampolgár szeme előtt vagyonokat lenyúlni, ellentéket szítani és okoskodni. No nem baj, valakinek ezt is meg kell csinálnia, csak sajnálatos, hogy most sem lesz jó választás. Ami mostanában megy... szóval olyan ez, mint egy hatalmas úszómedence, amelyben mindenki lubickol, és a medence középen el van választva egy madzaggal: egyik oldal a belevizelős, a másik a nem belevizelős. Mindenki szabadon dönthet, hogy melyik oldalon úszkál, de ha valaki belerondít a medencébe, azt mindenki érezni fogja. Szerintem a magyar politikai helyzet nem ilyen. Szerintem ott tart már, hogy senkit nem érdekel a víz tisztasága, mert megszoktuk ilyennek. Sőt, lassan oda érkezünk, hogy mindenki úgy igyekszik belerondítani, hogy minél később lehessen érezni, mert addig is lehet mutogatni másokra...

Gyurcsány Ferenc miniszterelök az idei utolsó parlamenti ülésen megköszönte a képviselők ez évi munkáját és boldog új évet kívánt minden magyarnak. Rrrrrrrrogán Antal és Áder János szerint ez csak kampányfogás.

Igen, a bal alsó sarokban az óra működik.

— Szóval az úgy volt, hogy azelőtt teljesen tiszta voltam. Tényleg. Utáltam azokat, akik nem tudtak tőle szabadulni. Nem, az utálat talán erős kifejezés. De szánalmasnak tartottam őket, gyakran lenéző módon nyilatkoztam róluk. Egyszerűen nem voltam képes elfogadni, hogy az emberek miért menekülnek ezekhez a valós életükben előkerülő problémák elől. Nem láttam benne rációt. Azt gondoltam, hogy ez is egyfajta jele a gyengeségnek, úgy értem, azért nyúlnak az anyaghoz, mert attól várják, hogy képessé teszi őket valamire, amire szerintük maguktól nem volnának képesek. De ezen kívül vannak más indokok is. Rengetegen vannak úgy, hogy szükségük van erre ahhoz, hogy ellazuljanak. De én ezzel sem értettem egyet.
— Folytassa kérem.
— Nyáron rákaptam egy enyhébb, de tartósabb szerre. Úgy éreztem, hogy nem okoz akkora függőséget, amely káros lehet az egészségemre. Viszont rengeteg vidámságot hozott az életembe, még olyankor is, amikor nem használtam. Már kezdtem leállni róla, amikor történt valami. Jött egy új anyag a környékre, amit sokan ajánlottak, hogy próbáljam ki, megbánni nem fogom. Az első adag elég nagy volt ahhoz, hogy elkapjon. Azután minden héten kaptam egy újabb adagot belőle. Függő lettem. Néhány hét után kezdett kevés lenni. Akkor jött valaki, aki olcsón hozott egy hatalmas adagot. Nem tudtam leállni: naponta többször is a szerhez nyúltam. Egészen addig, amíg volt belőle. De egyszercsak elfogyott, és most kezdenek erősödni az elvonási tünetek.
— Értem. Köszönöm a nyíltságát. tudja, igen kevesen tudják ilyen őszintén elmondani a problémájukat, főleg ennyi ember előtt. Még egy kérdés, mielőtt másra kerülne a sor. Mióta nem lőtte be magát?
— Belőni? Elnézést, ez nem a névtelen sorozatfüggők problémamegoldó köre?!

2855. Talla 2 XLC - Come With Me