Annak ellenére, hogy gyakorlatilag egész nap a Kalkulus jegyzeteket olvasom és memorizálom, egyre inkább kívánom, hogy legyen három nappal ezelőtt, különben sosem érek a végére. Jelenleg biztosnak tűnő, belső információim alapján a vizsga három részből fog állni, úgymint: tételek, definíciók; bizonyítások; gyakorlati feladatok. És minden kategóriában valamennyi százalékot kell teljesíteni minimum, hogy legyen értelme a többinek. Namost, nekem még gimnáziumban tanácsolták, hogy ha egy mód van rá, akkor tartsam magamat távol a bizonyításoktól, mert ami nem megy, azt felesleges erőltetni, még valaki megsérül bele. Most ez a tanács nem helytálló, szóval bizonyításokat is nézegetek, de tök feleslegesen, mert amelyik két sornál hosszabb - word wrap ON -, azt két perc múlva fújhatom is. Maradnak hát a tételek és definíciók, amelyekben az a szép, hogy némelyiket külön névvel illetjük, pedig nem fontosak — lásd még NPC-k egy szerepjátékban —, másokat névvel illetünk, és fontosak — lásd a nevesített ellenfeleket egy szerepjátékban —, megint másokat meg nem tüntetünk ki névvel, de halálosak — lásd még a KotOR első részében a zsoldosvezír szárnysegédjeit —, és miattuk döglesz meg. Mert alantas módon settenkednek. Szemetek.

Vannak még ugye a feladatok, amikre nem tudok máshogy készülni, mint a félév során látott számos felada újbóli megoldásával, amely elegendő lehet abban az esetben, ha a dolgozat összeállítói következetesek. De ha nem következetesek, akkor... nos, akkor baj lesz.

Ezek mellett még elég gyakran fognak el kósza gondolatok, amelyek engem egy későbbi időpontban meglehetősen kellemetlen helyzetben mutatnak, amint ritkuló hajzatú, öltönyös férfiak gyűrűjében, egy apró, ám annál kényelmetlenebb széken csücsülve különböző, tudásbéli hiányosságaimat firtató kérdésekre próbálok válaszolni. Negyedik vizsga, báz...

519. Darude - Serendipity