2006. Kétezer-hat. Emlékszem, egyszer régen, még valamikor a nyolcvanas évek vége felé láttam valahol egy falinaptárat. A poszter alján egy akkortájt felkapott énekesnő pózolt derékig letolt szkafanderben, a kezében az oxigénmaszkos sisakkal. (Fiatalkorú olvasók kedvéért megjegyzem, hogy a szkafanderen kívül más is volt rajta. Mármint ruhadarab.) A háttérben egy szovjet gyártmányú diszkógömb volt látható, oldalt pedig a felirat: Űrdiszkó 2010-ben. Mai ésszel nézve meglehetősen nevetséges az elképzelés, én legalábbis tíz forintot nem tennék rá, hogy négy éven belül a kicsiny sárgolyónkat körülvevő végtelen űrt akár egyetlen objektumból is kiszűrődő "shake that" zavarná fel évmilliárdos csöndjéből.

2006. Egyetlen szám. Egyetlen, fontos szám. Egy szám, amely el fogja dönteni, hogy a következő négy évben kinek lesz kvázi törvényes lehetősége tízmillió állampolgár szeme előtt vagyonokat lenyúlni, ellentéket szítani és okoskodni. No nem baj, valakinek ezt is meg kell csinálnia, csak sajnálatos, hogy most sem lesz jó választás. Ami mostanában megy... szóval olyan ez, mint egy hatalmas úszómedence, amelyben mindenki lubickol, és a medence középen el van választva egy madzaggal: egyik oldal a belevizelős, a másik a nem belevizelős. Mindenki szabadon dönthet, hogy melyik oldalon úszkál, de ha valaki belerondít a medencébe, azt mindenki érezni fogja. Szerintem a magyar politikai helyzet nem ilyen. Szerintem ott tart már, hogy senkit nem érdekel a víz tisztasága, mert megszoktuk ilyennek. Sőt, lassan oda érkezünk, hogy mindenki úgy igyekszik belerondítani, hogy minél később lehessen érezni, mert addig is lehet mutogatni másokra...

Gyurcsány Ferenc miniszterelök az idei utolsó parlamenti ülésen megköszönte a képviselők ez évi munkáját és boldog új évet kívánt minden magyarnak. Rrrrrrrrogán Antal és Áder János szerint ez csak kampányfogás.

Igen, a bal alsó sarokban az óra működik.

— Szóval az úgy volt, hogy azelőtt teljesen tiszta voltam. Tényleg. Utáltam azokat, akik nem tudtak tőle szabadulni. Nem, az utálat talán erős kifejezés. De szánalmasnak tartottam őket, gyakran lenéző módon nyilatkoztam róluk. Egyszerűen nem voltam képes elfogadni, hogy az emberek miért menekülnek ezekhez a valós életükben előkerülő problémák elől. Nem láttam benne rációt. Azt gondoltam, hogy ez is egyfajta jele a gyengeségnek, úgy értem, azért nyúlnak az anyaghoz, mert attól várják, hogy képessé teszi őket valamire, amire szerintük maguktól nem volnának képesek. De ezen kívül vannak más indokok is. Rengetegen vannak úgy, hogy szükségük van erre ahhoz, hogy ellazuljanak. De én ezzel sem értettem egyet.
— Folytassa kérem.
— Nyáron rákaptam egy enyhébb, de tartósabb szerre. Úgy éreztem, hogy nem okoz akkora függőséget, amely káros lehet az egészségemre. Viszont rengeteg vidámságot hozott az életembe, még olyankor is, amikor nem használtam. Már kezdtem leállni róla, amikor történt valami. Jött egy új anyag a környékre, amit sokan ajánlottak, hogy próbáljam ki, megbánni nem fogom. Az első adag elég nagy volt ahhoz, hogy elkapjon. Azután minden héten kaptam egy újabb adagot belőle. Függő lettem. Néhány hét után kezdett kevés lenni. Akkor jött valaki, aki olcsón hozott egy hatalmas adagot. Nem tudtam leállni: naponta többször is a szerhez nyúltam. Egészen addig, amíg volt belőle. De egyszercsak elfogyott, és most kezdenek erősödni az elvonási tünetek.
— Értem. Köszönöm a nyíltságát. tudja, igen kevesen tudják ilyen őszintén elmondani a problémájukat, főleg ennyi ember előtt. Még egy kérdés, mielőtt másra kerülne a sor. Mióta nem lőtte be magát?
— Belőni? Elnézést, ez nem a névtelen sorozatfüggők problémamegoldó köre?!

2855. Talla 2 XLC - Come With Me