You should be more afraid of me than you are right now.

24. 2*12. 3*8. 4*6. Nem tudom hova tenni ezt a sorozatot. Jónak jó, ez nem kérdés, csak nem tudom pontosan, hogy mitől jó annyira, hogy tegnap este is három részt kellett megnéznem belőle egymás után. Oké, hogy Jack alaphelyzetben is úgy képes nézni, hogy szinte csiklandozza az ember oldalát az M16-os csöve, és amikor begőzöl, akkor elmerészkedik odáig, hogy felmerül a nézőben a kérdés: biztos százas a fickó? Oké, hogy a CTU többi embere is remekül kitalált karakter, mert mindenkinek van valami célja, mindenkien vannak indítékai arra, mit csinál. Oké, hogy Gaines is annyira eltalált fazon, hogy nem csodálkoznék, ha az utcán megvernék a járókelők a viselkedése miatt... De ez mind semmi ahhoz képest, ahogy az egész történet össze van rakva: senki nem bízik senkiben, mégis el kell dönteniük, hogy ki az, akiben még kevésbé bíznak meg, és nem vele fognak össze; aztán persze szépen lassan kirajzolódik, hogy itt semmi nem úgy van.

Ma nem volt Kalkulus 2 gyakorlat, ennek örömére nem integráltam, hanem felosontam az IszK-ba. A ruhatáros bácsi élénken érdeklődött, hogy nyolcig végzek-e, amire nekem hirtelen nagy kedvem támadt azt válaszolni, hogy végzek én mindennel, de előbb elmondod, kinek dolgozol... Látjátok, gyerekek, ilyeneket fogtok ti is gondolni sokszor, ha valamely felebarátotok nemcsak ajánlgat, hanem az orrotok alá is tol egy komplett sorozatot azzal a felkiáltással, hogy ez bizony, nos, kéremszépen, egyszerűen ÁÁÁÁÁÁÁÁ. Ha ilyent tapasztaltok, akkor egy jó tanács: ne olyankor kezdjetek enki, amikor valami komoly célotok van amúgy az életben, mert amint a második rész végén lefut a készítők listája, abban a szentségtelen percben a komoly cél felülíródik azzal, hogy végignézem az első évadot.

Ja igen, elkalandoztam... Milyen hosszú... Tehát, amint sikerül összekaparnom magamat, elárulom, hogy kikerült a második feladatsor Prog 1-ből. Amint az várható volt, a feladatok ismét szépek, már most tennék rá egy fél vágóhidat, hogy a feladatok megfelelő értelmezésére fordított idő a sokszorosa lesz a megoldásuknak. Meg hogy nekünk jó legyen, változott a félév értékelése is, mostantól az a stájsz, hogy az egyes feladatsorok feladatai pontokat érnek, és a félév végére a beadandó feladatokból össze kell szedni legalább hatvanat vagy hetvenet, plusz emellett meg kell írni a három zárthelyit, amelyeken szintén összesen hatvan pontot kell megkaparintani (vagy az első kettőn ötvenet...), és ha ez megvan, akkor lehet menni vizsgára. Szép, nem?

Új hónap, jeee, megint bővíthetem az összes blogot egy újabb linkkel... Jó lesz, az ám! Ha már egyszer arra vetemedek, hogy blogot írjak, ennyit igazán megtehetek az olvasók kényelméért, különösen azok kényelméért, akik velem együtt élték túl a legtöbb dizájnváltást. Long tongue mode OFF.

Azért is jó egy ilyen blog, mert akárki beleolvashat. Ezen információ kedvenc lakótársamat akkora csapásként érte, mintha nem is tudom, mit látott volna. Így e:

- A blog az internetes napló?
- Az.
- És abba bárki belenézhet?
- Bele. Az a lényege.
- Ez hülyeség. Minek néznek bele?
- Talán mert érdekli őket.
- És miért érdekel valakit más naplója?
- ...

Az utolsó mondatban a három pont az olyan három pont, ami mellé egy szép nagy, kifejező karmozdulat társul. Megjegyzem, lakótársam nem tudja, hogy ez a blog létezik, ez azonban nem sokáig lesz így, mivel kapott meghívót az iWiW-re, igaz regisztrálnia nem sikerült a szuperf*s vöröscsillagos Mozilla miatt, mivel ott az iWiW kezdőlapján az iWiW logója eltakarja a login mezőket... :o.

Programozás gyakorlaton majdnem sokmindent megtanultunk, de résen voltunk, így mégsem tanultunk sokmindent, viszont meghallgathattunk azon urban legend kategóriában induló hallgatók kórképét, akiknek gondjuk akadt a beadandó feladatokkal. Természetesen a gyakorlatvezetők rendszeresített rémálmai között szerepel a beadási határidők előtti éjszaka, mivel általában ilyenkor döbbennek rá páran, hogy gáz van, és hát kihez kell olyankor fordulni...? Ofkorsz. Most akadtak olyanok, akik nem bírták feltölteni az állományaikat, mert Linux alatt pscp-t írtak, Windowsban meg az scp-t keresték, volt, aki feltöltötte a dolgait, de beadni elfelejtette, az abszolút prímet viszont az a versenyző vitte el, aki a teljesen ANSI C-ről szóló gyakorlat ellenére írt egy olyan forráskódot, amelynek a kiterjesztése .c++ volt, és a gyakorlatvezető szerint 27 sorból megírható feladatot - nekem 35 lett, de kommentben szerepel a feladat teljes szövege is - ő megoldotta olyan kétszázhúszból, ráadásul nem is működött. Viszont ő az egyetlen, aki biztos lehet abban, hogy nem akad fent a plágiumellenőrzésen :).

Az IszK liftje egyre hülyébben viselkedik, az ajtózáró gomb például nem zárja be az ajtót, a földszinten várakozó üres lift a harmadik emeleten a hívógomb megnyomása után jó perccel érkezik meg a harmadikra, miközben ezt a távolságot nyolc emberrel alig tíz másodperc alatt megteszi. Az ezutáni két óra közös jellemzői: alacsony létszám, családias hangulat, hullaszag. Algoritmuselmélet pótgyakorlaton például harmincöt emberből nyolcan voltunk ott, a toll nem fogott, úgyhogy egyikünk füzete volt a tábla, arra írt a tanár...

Jack Bauer? I heard the name...

Örülünk, mint atom. Hogy minek örülünk? Tudja a franc... Kellett egy bevezető...

Tehát örülünk. Nemcsak annak, hogy reggelre megint esett némi havacska, hanem annak is, hogy Programozás előadáson meg lettünk szólítva. Juhász tanár úr úgy látta, hogy a jelnelévők többsége abszolúte nem ír semmit, csak a jegyzetet veti össze azzal, amit ő elmond a táblánál. Így hát barátilag azt tanácsolta, hogy keressen mindenki egy tollat és kezdjen el írni valamit, különben... Ez rám természetesen nem vonatkozott, mivel én nem a jegyzetet olvasgattam, hanem az angol fordítást :o. Továbbá elhintette, hogy a mai nappal bezárólag mintegy nyolcvan olyan hallgatóról tud, aki elvágta azt az igen vékony és foszladozó kötelet, amely őt a Programozás tárgyhoz kötötte. Találgatás & folyosói pletykák ON.

WarPriesttel rájöttünk arra, hogy mennyire logikátlan az egyetemen a ruhatárak üzemeltetése. Kezdődik azzal, hogy előadás előtt leadom a kabátomat a Kémia épület ruhatárában. Végigülöm az előadást, utána megyek a kabátomért, állok sorban tíz percig - de ne nevezzük sornak, legyen inkább halmaz, hiszen itt sincs az elemeknek sorrendje -, megkapom a kabátomat, azután két perc alatt átérek a könyvtári ruhatárhoz, ahol megint állok tíz percet, hogy beadhassam a kabátomat, majd miután odafent végeztem, ismét várok a sorban, hogy visszakapjam a kabátomat. Ráadásul mindkét ruhatárban egyszerre egyetlen egy szortírozó ember tartózkodik, azaz akár leadsz, akár kiveszel, szívsz a sorban. De ez nem akkora baj, hogyha a többi sorban álló érdekes nézeteinek kifejtését van alkalmad akaratlanul is hallgatni. Így hát mi is érdeklődést tanúsítottunk a mögöttünk álló jónépek eszmefuttatása iránt, amelynek során megbeszélték, hogy a negyvenöt fokos szöget bezáró két kamerának biztosan van holttere, merthogy egyik sem gömboptikás...

Nándoval MSN-en értekeztem arról, hogy hol tartok a 24-ben, és megemlítettem neki, hogy a nyolcadik résznél én kész voltam, mire ő azt mondta, hogy az igazi durvaságok csak a második évadban kezdődnek, nameg megtippelte, hogy az aktuális legújabb epizódhoz képest olyan száz résszel vagyok lemaradva, szerintem meg nem volt annyi, de aztán mégis kiderült, hogy annyi, emiatt tennem kellett egy megjegyzést magamra vonatkozóan a fórumon, miszerint hülye vagyok, kérem iktatni, és mivel hülye vagyok, meg is tettem ezt, vagyis: hülye vagyok. Tessék észrevenni, hogy nem volt pont. Csak itt.

Hazafelé jövet egy fickó éppen szállt befelé az autójába, amikor kiesett a zsebéből az irattárcája, én meg nem voltam rest szólni neki, hogy helló, ő megköszönte és elhajtott. Akkor láttam meg a rendszámtábláján a betűket: IOU-xxx. I owe you. Haha.

The following takes place between 7:00 A.M. and 8:00 P.M. on the first day of the week. Events do not occur in real time, due to insufficient fines. We are sorry about that. Honestly. Also Jack Bauer is absent. I swear.

Tök jól indul a nap, még semmit nem csinálok, máris elcseszem. Az óra időben ébresztett, én időben le is nyomtam, hiszen már felkeltem, friss vagyok és éber, csak éppenhogy visszacsukom a szememet egy pillanatra - a következőben meg már fél nyolc van. Innentől világos, hogy az első előadást bukom: nincs az a hatalom, aminek hatására én, mint olyan, öt perc alatt felkeljek, felöltözzek, összepakoljak, kiérjek a buszmegállóba, beérjek az egyetemre, felszaladjak a matek épületben a negyedikre és még a tanár érkezése előtt bejussak az előadóba. Akkor meg minek induljak el egyáltalán, legalább eggyel kevesebben hunynak el az előadás közben túlburjánzó unalom végett.

Második előadásra azért mindenképpen bemegyek, nemcsak azért, mert jól fejlett lelkiismeretem már az első óra elmulasztása okán is nemtetszésének adott hangot, hanem azért is, mert Bácsó tanár úrhoz nem lehet nem bemenni órára. Múlt hét óta meggyógyult, mint mondotta volt, elgázolta az influenza, és ma sem fog rendes órát tartani, mert doktori szigorlatra kell mennie, de azért abba az egy órába ügyesen beleszőtte a kis poénjait, amelyeket én most nem leszek rest megosztani a kedves olvasóval:

"Ha valaki sokáig él, azt definiál, amit akar."
"Minden baj a logikából származik."
"Ez nem a katonaság, hogy egy csillaggal több..." (a doktori végzettséghez kapcsolódóan)

Óra után mentem az ISzK-ba örülni, mert hát ma van a prog 1 feladatok beadási határideje, és szombaton este még nem igazán volt szilárd elképzelésem arról, hogyan is kellene érteni a feladatok szövegét. Amivel bajunk volt, az csupán annyi (röviden összefoglalva), hogy a feladatok megfogalmazásából kiolvashatóak bizonyos határok, illetve az is, hogy konkrét helyzetekben mit kell hibaként értelmezni; arról viszont nincsen szó, hogy ha a határokat átlépjük, akkor mit kell tenni. Ha ugyanis figyelmen kívül hagyjuk, akkor lehet, hogy a programunk a teszteléskor kap ilyen "szabálytalan" paramétert, és akkor bukta; ha meg csinálunk erre az esetre hibakezelést, akkor megjelenhet olyan eredmény a kimeneten, ami nem az elvárt kimenetek egyike, azaz bukta. Most annyi derült ki, hogy a programoknak annyit kell csak tudniuk, ami a feladat szövegében meg van határozva, nem többet és nem kevesebbet; így csak reménykedni tudok, hogy a tesztesetek mind értelmes adatok lesznek, és a család átlagjövedelmének kiszámításakor nem adnak meg olyan családot, ahol nulla darab családtag van, mer’ az nem család, hanem semmi, azaz nem dolgozik, azaz nincs jövedelme, azaz átlagjövedelme se nincsen neki.

Fejgeom gyakorlatról is majdnem elkéstem, ennek oka abban keresendő, hogy a ruhatár elé érve mindenhol éreztem magamat, csak Debrecenben nem. A sorban ugyanis egy honfira hat-hét arab, japán, kínai és skandináv diák jutott, akikkel mind a ruhatáros bácsi, mind a biztonsági tata jól eltársalgott. Utóbbiból egy jelenet: srác menne befelé a könyvtárba kabátban, táskával, kajával a kezében, de a biztonságos bá’ erélyesen elé áll és elkezd kézzel-lábbal mutogatni, hogy takarodjon a ruhatárba előbb. A sorban állók beszélgetéséből is kiszűrtem egy részletet, éppen a droidot emlegették, pontosan ezeket a szavakat használták: "...and that moron sent me back here when I was entering the library with this lil’ bag...", "...he’s stupid, though..." A gyakorlat rémesen unalmas volt, eleinte az asztal síkjának normálvektorával próbáltam az államat alátámasztani, de nem sokra mentem vele...

Még írnék valamit, csak aggódom, nehogy túl sok ujjlenyomatot hagyjak a billentyűzeten, mert a végén egy sötét színű terepjáró beépített optikai leolvasójában találom valamelyik ujjpercemet... A TESCO pedig nem áruház, hanem egy olyan hely, ami összegyűjti az adott környék összes anomáliáját, majd ezt szétosztja az alkalmazottak között, ebből pedig olyan érdekes dolgok sülnek ki, mint a félliteres kenyér vagy az önnön csomagolásától is romló hússzeletek. Kisülnek, ééééérted?

Havazik. Csak tudnám, minek. Pénteken este a szomszédunk azt mondta nagy vidáman, hogy még eshetne egy kis hó; most nem mer kijönni a házából. Amint mgpróbálná, azonnal a nyakán keresztülmenő dobóíven indulna el néhány hólapát, barátságos szándékkal természetesen, mert mi rendes szomszédságban lakunk és nem számoljuk, hogy egyesek naponta hányszor mennek a vegyesboltba sört inni (egyébként hatszor...), nem figyeljük, hogy kinél mennyi ideig áll az udvaron egy ukrán rendszámú gépjármű (egyébként fél óráig...) és azt sem tudjuk, hogy az út csúszásmentesítésére lerakott homokhalomból hány talicskányi föld lett magáncélra elhasználva (egyébként kettő...). Mint mondottam volt, jó szomszédok vagyunk mi.

Délben meccs volt a tévében. Gyanús nekem az RTL Klub fociközvetítése. Valahogy úgy sikerült a tavaszi forduló beosztása, hogy vasárnap mindenképpen játszik a Fradi, így hát a Fradi meccsei vannak közvetítve. Más egyéb csapatot csak akkor látni a közvetítésen, ha a Fradi ellen játszik. Érdekes, na, átkozottul érdekes. De legalább jól játszana a Fradi...

A híradóban is képesek olyanokat mondani, hogy felmerül az emberben a kérdés: mi a helyzet a kergemarhakórral? Például, valami bűneset kapcsán az ügyben megszólaló tiszt a következőt nyilatkozta a televíziónak: "...az ügy kivizsgálása után ki fog derülni, hogy megtörtént-e a súlyos testi sértés megalapozott gyanúja..." Ez azért nagyon szép mondat volt, akár Garamvölgyi is mondhatta volna, aki szerint a rendőrök nem járnak a BKV eszközein, de másnap igen; biztosan álmában eszébe jutott a dolog...

Vicces dolog ez a Kátyúvonal (R) is. Történetesen a négyes főúton van egy szakasz, amelyről egész nap tudnánk csevegni a feltehetőleg bájos hangú ügyfélszolgálatos kisasszonnyal, aki megígérné, hogy legfeljebb két napon belül kijavítják a hibákat az úton, mert neki az van a papírjára írva, hogy két nap, és kész... az az útszakasz pedig nem két napja olyan, hanem három éve. És nekem ne magyarázza már meg senki, hogy a közlekedés-biztonságot nem veszélyezteti az a sok kis repedés az úton, amitől az embernek az az érzése, hogy a Balaton felé megy a régi M7-esen kétszázzal, hogy másodpercenként kettőt bukkan a kocsi. Valami mondjuk történt az úttal, múlt héten volt rajta három akkora púp, hogy közvetlenül mellette elhajtva az autók alja felakadt rajta; most a púp eltűnt, helyén egy feleakkora lyuk van. Hiába, ezeknek a hülye magyar autósoknak semmi nem elég jó...

Elkezdtem nézni a Jack Bauer nevével fémjelzett, babazsúrokról és diétás ételekről szóló sorozatot, hát, kell hozzá lelkierő, hogy ne idézzek egy sort sem belőle. Helyette asztalfotó: