... Logos visszatért! Remélem a földön fetrengtek a gyönyörűségtől, hogy van olyan szerencsétlen marha ezen a világon, aki elnevezi a számítógépeit egy film nyomán és így hivatkozik rájuk, mindenesetre a Logos rövidebb név, mint a Nabukodonozor és sokkal pofásabb, mint az Otthoni_1. Szennyesteregetés done, léptessük a ciklust!

Shadow blogját olvasgatva két dolog szúrt szemet nekem. Az egyik az, hogy valamiféle bejegyzés-linkelési módszert kell kifundálnom, mert ennek hiányára éreztem burkolt célzást. Felírva. A másik dolog viszont fontosabb, ugyanis kiderült, hogy szerény blogom a történések eddigi folyásának biztos medréből kilépve áttért a sötét oldalra, ugyanis... Bekövetkezett az adatbázis-adminisztrátorok rémálma: felütötte fejét az inkonzisztencia.

Az ügy részleteinek feltárásához segítséget kértem Shadowtól, majd elolvastam a blogját, azután pedig megvacsoráztam és a vonattal Debrecenből hazáig utaztam, hogy ott később jót ebédeljek a holmim összecsomagolása előtt, és... Szóval bétás még az az időgép, de a három éves garancia azért érvényes :].

Hazajutni viszont nem volt egyszerű. Kezdődött azzal, hogy reggel jól összepakoltam, kimentem a megállóba és vártam a trolira. Meg is érkezett időben, még volt fél órám, hogy kiérjek a vasútállomásig, jegyet vegyek és megtaláljam a hetes vágányt. Máskor általában tizenöt-húsz perc elegendő erre a műveletsorra, de ma... Ma sikerült kifognom az évtized leglassúbb trolijáratát. Nem volt nagy a forgalom, egyszerűen a technika győzött le minket, utasokat. A derék szovjet troli végsebessége néhol megközelítette a húsz kilométeres óránkénti sebességet, ilyenkor az utasokkal kollektíve halálfélelmet imitálva kapaszkodtunk a teljesen EU-szabványú kapaszkodó berendezésekbe, hátha csak nekünk rossz a sebességérzetünk, de nem... A vonat indulásának időpontjában az állomásnak még a környékén sem jártunk, úgyhogy már csak becsületből mentem oda, jegyet venni, aztán vissza a lakásba. Jelzem, a visszaút tizenkét percet és harmicnnégy másodpercet vett igénybe, ugyanazon az útvonalon, ugyanolyan szovjet trolival. Még jó, hogy csak 2210 forintba kerül a bérlet...

Habár, ha időben odaérek, akkor a pénztárnál csesztem volna el sok időt, ugyanis amilyen emberek ott vannak... Állok a sorban, valaki bekérezkedik kettővel elém, hogy mindjárt megy a vonata, satöbbi, ehhez képest bemondja a mikrofonba a pénztárosnak, hogy neki holnapra kellene InterCity helyjegy, mire a háta mögött felhangzik a krvnyd. Az előttem álló fazon kiakad, hozzám fordul panaszkodni, még bökdösi is a vállamat, hogy mit képzel ez a fickó. Nekem ugye már tök mindegy, ő viszont nem hagyja abba a magyarázást, és még akkor is folytatná, amikor a tolakodó IC-s régen elment onnan. Mondom neki, hogy ha ennyira bántja, akkor menjen utána és verje meg, én a magam részéről sz*rom le. Egy későbbi vonattal végül szerencsésen hazautaztam, és a szerencsésen, mint módhatározó vagy mi, ez esetben azt jelenti, hogy csak egyetlen utas volt a kocsiban, aki úgy döntött, hogy ő bizony ebben az időben menten megfagy, miközben őt kivéve senki sem vacog. Keresnie kellene egy oposszumot...

A kutya vacsorája - Megint egy újabb tánc

Remélem tényleg ez a címe, a kutyavacsi számok címét már krónikusan elírom... Ez meg egy látkép Dubaiból. Toronyházak a sivatag közepén. Barmok. Dúsgazdag barmok.

Nem vagyok többé húsz éves. Valójában, tavaly ilyenkor voltam éppen annyi, azóta csak több, ma meg éppen huszonegy. Így a második iksz után illene valamennyire megkomolyodnia az embernek ott legbelül, hiszen már minden nap ajándék, meg mittudomén; de szerintem ez nem fog menni. Talán nem is baj.

Ezzel együtt a mai nap meglehetősen unalmas és termelékenység szempontjából kimondottan nem hatékony, a programozás házikkal sehová sem haladtam. Ennek megvan a maga oka, történetesen akárhányszor rástartoltam a kódolásra, a harmadik sor környékén mindig elfogott egy érzés, amit nem tudok megragadni, de a tünetei között szerepel a hirtelen beálló gépelési képtelenség és általános világfájdalom. Talán ez már a korral jár... Erről jut eszembe, nálunk olyan a körzeti orvos, hogy minden ízületi betegnek azt mondja, hogy ez már a korral jár, akkor is, ha te történetesen harminc évesen mész hozzá, mert fáj a könyököd.

Reggel hét óra. Hogy miért vagyok Debrecenben annak ellenére, hogy tavaszi szünet van az összes TK-ra végződő karon, az az előzmények alapján könnyed integrálással, esetleg hiányos elsőrendű differenciálegyenlet megoldásával meghatározható. Bekapcsolom a tévét: a Napkeltében másnapos fejű műsorvezető beszélget a másnapos Hiller Istvánnal, aki a szokottnál is érthetőbben beszél. Csatornát váltok, az RTL-en éppen az idióta telefonos játékot mutatják. Ezúttal százezer pénzért kellene kitalálni, hogy vajon milyen szó jön ki a M E T E G Y E betűkből, amely olyan, mint a főiskola, de mégsem az...

Jól van, értem a célzást, bemegyek az egyetemre. Mivel szünet van - és szünetkor a szüneten lévő diákok értelmesebbik hányada távol tartja magát ettől a helytől -, szinte bánt a kihalt környék. Mielőtt megsértődnék, elérem a könyvtár épületét, majd cuccaim leadása és tételes átvizsgálása után felmegyek az ISzK-ba. Azazhogy felmegyek másodszor is, gyalog. Merthogy először beszálltam a liftbe, beszállt valaki más is. Ő benyomta a második emelet gombját, én meg a harmadikét. A másodikon megálltunk jól, ő kiszállt, én meg vártam, hogy felhúzzon a harmadikra. Aztán kinyílt az ajtó, én meg szembetaláltam összezavarodott magamat a földszinti biztonsági emberrel. Déja vu ezerrel. A mátrix hibáit nem bolygatjuk, ott a lépcső.

Szokás szerint körbeszaglásztam a blogok környékén. Így most fogom ide leírni, hogy SztupY-nál rügyeznek a fák és gyakrabban frissít, mint én :o. Shadow meg mostanában elég érdekes dolgokról írogat jó hosszan, és ez is jó. WarPriest ígért múlt pénteken valami előrehaladást a saját portá(l)ja körül, ennek egyelőre nincsen nyoma, de ha magamból indulok ki, akkor a hosszú hallgatás után valami csak lesz :]. S@ti viszont elhagyta az országot. Ez nagyon szép és jó, szórakozik, meg nézi a tájat, meg hiányos skálázottságú hőmérők után kutat, de kérdem én: vajon mit szól a szokatlanul hosszúra nyúló távolmaradáshoz Clem... mármint Trinity?

Szerencsére eme kérdésben nem kell találgatásokba bocsátkoznunk, hiszen száguldó ügynökünk otthonában készített exkluzív interjút Trinity-vel:
- Először is: Ön volt tegnap szavazni?
- ...
- Értem. Tehát nem. Mondja csak: igaz, hogy egyszer elrejtőzött a szekrény mögött?
- ...
- És hogyan érinti Önt gazdája, névadója és zenei szerkesztője ilyen hosszú távolléte?
- Miaú.

Mindent a nézőkért, ugye.

Na, mostanra mindenkit marhára érdekel már, hogy a címben szereplő humán egyedekkel miképpen sikerült találkoznom. Szerintem nem én találkozok velük: rámtalálnak. A szobornőnek például minden áldott nap jelenése van. Néha többször is. Gyakorlatilag annyiszor látom, ahányszor buszhoz megyek vagy busztól jövök. Ő ott van. Áll a panelház egyik földszinti lakásának az erkélyén és dohányzik. Meg néz. Ha süt a nap, dohányzik, néz. Ha esik az eső, dohányzik, néz. Ha havazik, dohányzik, néz. Ha reggel megyek, ott van. Ha este megyek, ott van. Délben sosem megyek, de biztosan ott lenne. Biztosan. Gondoltam már arra, hogy ő afféle statikus polgárőr-féle lehet, és a panelház valójában egy álcázott őrbódé, de ez nem lehet: sosincs őrségváltás...

Plazma mama viszont új színfoltként tűnt fel a 24-es autóbusz vonalán a mai napon. Csúnya dolog ilyet mondani valakire, aki ráadásul idősebb is, de ő annyira... Egyetlen baj van vele: térfogata nem definiált. Felszáll a buszra, és nem tudod megmondani, hogy hol tartózkodik a buszon belül. Nem azért, mert akkora... Egyszerűen átfolyik a tömegen. Egyik karja itt, a másikkal két méterrel arrébb kapaszkodik. Viszont a te lábadra lép. Valahogyan.

Még annyit akartam mondani mára, hogy ez az Ecopoly című biznisz reality (így mondják, ó) műsor is teljesen készen van. Főleg, hogy ilyen fazonokat küldenek be próbálkozni, mint a maiak közül a többség. Vécékefetartó. Online cipőfűzés. Vazzeg, Gutenberg bemenne a könyvnyomtatási módszerével, ezek elküldenék a sunyiba, mert miazhogy megtart magának húsz százalékot a haszonból és még a royalty-jogokat is megtartja hétszáz évig? Hát hülye ez?

Ééééés igen, itt van a nagy nap! Jött is tegnap egy szép levél nekem, amelyben köszöntöttek engem, mint "Kedves első választó fiatal!"-t és megkértek diszkréten, hogy ugyan tegyem arra a zikszet, aki aláírta a levélkét, kár, hogy nem most szavazok először. Úgyis naponta hívott telefonon a Gyurcsányomata meg az Orbinátor, hogy helló-helló-ezt-ígérem-csak-mittudomén.

Tehát mentem savazni. Ebben volt egy erős hátsó szándék is, anyukám ugyanis a szavazóbizottságban üldögél ma és valószínűleg halálra unja magát. Megérkezek, kikeresnek, mindenki feszült, feldobnám a hangulatot egy "És tessék mondani: a pénzt mikor kapom meg?" beszólással, de inkább mégsem teszek így, hanem a fülkében elrejtőzve ikszelek, aztán pedig a Sport1 műsorelőzeteséből ellesett origamihajogatási módszerrel (most miért, az origami is annyira sport, mint a biliárd meg a póker, bár utóbbinál Korda edzi az izomkat rendesen, szerintem még izzad is picit...) beletuszkolom a túlméretes papírokat a minimális méretű borítékba, sőt még le is ragasztom, később meg ugye hallom, hogy boríték nélkül is be lehetett volna dobni. Nem mondom meg, hogy kire szavaztam. Van egy koncepcióm, egy elméletem, annak megfelelően jártam el. Remélem a végén bemondják majd, hogy találtak egy érvénytelen szavazólapot, amin valami Pálmás Dávidra szavazott valaki... :]

Otthon félszemmel nyomon követtem a Győr - Ferencváros "rangadót", amely egyébként döntetlen lett. Azért félszemmel, mert másik félszemmel a telefon és az infraport között próbáltam kapcsolatot létesíteni a céges laptopon, amelynek van saját infraportja is, de az le van tiltva admin által. Szóval nagyban lövöm össze a cuccokat, és akkor olyat látok, hogy az agyamat bikázással kell újraindítani. A tálcán megjelenik a vezeték nélküli kapcsolat ikonja, áramlanak a színes kis izék a két csík között, és ezzel egyidőben felugrik egy hibaüzenet, hogy a kapcsolat megszakadt, akadályoztatva van és különbenis. De a kis izék mennek tovább, lehet a telefonra adatot küldeni. Sosem fogom megérteni az emögötti logikát.

Most pedig képek következnek a fentebb említett vélemény-befolyásoló brosúrából:

Ez is jól kezdődik... Vagy egyik, vagy másik, de így együtt...

Könyörgöm, négyévente egyszer van kampány, és akkor sem lehet odafigyelni ilyenekre, mint a "több mint település komplex"? És a hulladék-gazdálkodást mióta írjuk egybe? (Mióta hulladék módon gazdálkodunk...)

Ez meg az évtized vicce. (Csak még nem tudni, hogy melyik évtizedé...)

Most meg már öreg este van, 63%-nál járunk éppen, a televízióban mindenütt az idióta választási showműsort nyomják, amelyekben mindenki megmagyaráz mindent annyira, de annyira... Kapcsolok máshová. TV2. Máté Krisztina áll egy hatalmas képernyő előtt, majd beadják a táblázatot, elmondja, hogy ennyi százalék, aztán vált a kamera és mutatja Máté Krisztinát, amint ugyanúgy áll a képernyő előtt. Szerintem felvettek egy állóképet és csak azt váltogatják a grafikonokkal, a hangot pedig alámondják. 85%. Kapcsolás. m1. Baló György a szokásos utazóbőröndökkel a szeme alatt, a szokásos orrhangon, a szokásos, különösebb érdeklődést nélkülöző hanghordozással próbálja elhitetni a nézővel, hogy ez most hú, de izgalmas. Viszont nekik a legszebb a grafikonjuk mind közül. 94,8%. Már fél órája ennyi. Kapcsolás. RTL Klub. Szellő István éppen körbekérdezi a stúdióvendégeket, akiknek a fele már kis híján alszik. Profibbak megoldják, hogy beszéd közben ásítanak is. Reviczky Gábor percenként tíz szót bír kimondani a megrendüléstől, talán mégis jó lett volna az alkoholmentest inni a Fapumában... Két értelmes ember van a stúdióban: a rendező az egyik, mert mindig sikerül neki a legbutább arcot vágó hírességre kapcsolni; a másik meg a Hajós, aki utolsó mondatával szerényen jelezte, hogy ő bizony nem politizálni van ott, hanem csak úgy és különben is magasról le kell tojni azokat, akik most összevissza elméleteket gyártanak. Ja, hogy mit mondott? "A következő két hétben az is figyelje a politikát, akit nem érdekel, mert most fog kiderülni, hogy ki milyen valójában. Az uraknak ugyanis satuban van a töke." Persze nem konkrétan...

Hogy miért az a cím, azt hamarosan elmondja a Cím-megmagyarázó Osztály helyettes szóvívőjének titkárnője, de talán addigra magatoktól is rájöttök, hogy ez egy anagramma-példa, amelyre nekem programot kell írnom. Illetve: programot kellene írnom, hétvégén. Ebben mindösze egyetlen egy probléma akadályoz: nincs Logos.

Logos ugyanis az egyetlen végzetes áldozata a hétfői viharnak, rajta kívül minden más működésre bírható a megszokott módon. Rajta belül viszont komoly gondok jelentkeztek, és hogy a biztosítótól kiérkező szakbácsinak ne kelljen nagyon találgatnia, már készül Logosról a szakvélemény és az árajánlat. Annyit már lehet tudni, hogy a tápegység és az alaplap odaveszett. Érdeklődtek, hogy mennyit ér a gép... Érted, erre most mit lehet mondani? Van egy számítógéped, tele van a munkáiddal - hát ha mást nem, a blogot ide sorolom, hiába van meg a másolata Osirison meg a tárhelyen is -, de maga a hardver nem csúcstechnika (800-as Celeron a hozzá való alaplapban, GF2 videokártya...), ráadásul az évek alatt cserélődtek az alkatrészek. Vagyis, ha összeadom, hogy mennyit költöttünk rá eddig, akkor kiröhögnek, ha meg kiszámolom, hogy aktuális piaci áron mennyit érnek a cuccok, akkor marha ügyes vagyok, mert 800-as Cerkát, alaplapot meg ilyen videokártyát nemigen lehet már újonnan vásárolni, memóriát, merevlemezt, optikai meghajtót meg modemet viszont igen.

Szóval várunk a szakvéleményre meg az árajánlatra. Közben eszembe jutott, hogy ha szerencsém van, és az alaplapon kívül mást nem kell cserélni, akkor is baxhatom, mert hol kapni manapság PIII/Tualatin-t fogadó lapot? Sehol. Használt alaplapot venni pedig őrült cselekedet. Szerintem.