Reggel hét óra. Hogy miért vagyok Debrecenben annak ellenére, hogy tavaszi szünet van az összes TK-ra végződő karon, az az előzmények alapján könnyed integrálással, esetleg hiányos elsőrendű differenciálegyenlet megoldásával meghatározható. Bekapcsolom a tévét: a Napkeltében másnapos fejű műsorvezető beszélget a másnapos Hiller Istvánnal, aki a szokottnál is érthetőbben beszél. Csatornát váltok, az RTL-en éppen az idióta telefonos játékot mutatják. Ezúttal százezer pénzért kellene kitalálni, hogy vajon milyen szó jön ki a M E T E G Y E betűkből, amely olyan, mint a főiskola, de mégsem az...

Jól van, értem a célzást, bemegyek az egyetemre. Mivel szünet van - és szünetkor a szüneten lévő diákok értelmesebbik hányada távol tartja magát ettől a helytől -, szinte bánt a kihalt környék. Mielőtt megsértődnék, elérem a könyvtár épületét, majd cuccaim leadása és tételes átvizsgálása után felmegyek az ISzK-ba. Azazhogy felmegyek másodszor is, gyalog. Merthogy először beszálltam a liftbe, beszállt valaki más is. Ő benyomta a második emelet gombját, én meg a harmadikét. A másodikon megálltunk jól, ő kiszállt, én meg vártam, hogy felhúzzon a harmadikra. Aztán kinyílt az ajtó, én meg szembetaláltam összezavarodott magamat a földszinti biztonsági emberrel. Déja vu ezerrel. A mátrix hibáit nem bolygatjuk, ott a lépcső.

Szokás szerint körbeszaglásztam a blogok környékén. Így most fogom ide leírni, hogy SztupY-nál rügyeznek a fák és gyakrabban frissít, mint én :o. Shadow meg mostanában elég érdekes dolgokról írogat jó hosszan, és ez is jó. WarPriest ígért múlt pénteken valami előrehaladást a saját portá(l)ja körül, ennek egyelőre nincsen nyoma, de ha magamból indulok ki, akkor a hosszú hallgatás után valami csak lesz :]. S@ti viszont elhagyta az országot. Ez nagyon szép és jó, szórakozik, meg nézi a tájat, meg hiányos skálázottságú hőmérők után kutat, de kérdem én: vajon mit szól a szokatlanul hosszúra nyúló távolmaradáshoz Clem... mármint Trinity?

Szerencsére eme kérdésben nem kell találgatásokba bocsátkoznunk, hiszen száguldó ügynökünk otthonában készített exkluzív interjút Trinity-vel:
- Először is: Ön volt tegnap szavazni?
- ...
- Értem. Tehát nem. Mondja csak: igaz, hogy egyszer elrejtőzött a szekrény mögött?
- ...
- És hogyan érinti Önt gazdája, névadója és zenei szerkesztője ilyen hosszú távolléte?
- Miaú.

Mindent a nézőkért, ugye.

Na, mostanra mindenkit marhára érdekel már, hogy a címben szereplő humán egyedekkel miképpen sikerült találkoznom. Szerintem nem én találkozok velük: rámtalálnak. A szobornőnek például minden áldott nap jelenése van. Néha többször is. Gyakorlatilag annyiszor látom, ahányszor buszhoz megyek vagy busztól jövök. Ő ott van. Áll a panelház egyik földszinti lakásának az erkélyén és dohányzik. Meg néz. Ha süt a nap, dohányzik, néz. Ha esik az eső, dohányzik, néz. Ha havazik, dohányzik, néz. Ha reggel megyek, ott van. Ha este megyek, ott van. Délben sosem megyek, de biztosan ott lenne. Biztosan. Gondoltam már arra, hogy ő afféle statikus polgárőr-féle lehet, és a panelház valójában egy álcázott őrbódé, de ez nem lehet: sosincs őrségváltás...

Plazma mama viszont új színfoltként tűnt fel a 24-es autóbusz vonalán a mai napon. Csúnya dolog ilyet mondani valakire, aki ráadásul idősebb is, de ő annyira... Egyetlen baj van vele: térfogata nem definiált. Felszáll a buszra, és nem tudod megmondani, hogy hol tartózkodik a buszon belül. Nem azért, mert akkora... Egyszerűen átfolyik a tömegen. Egyik karja itt, a másikkal két méterrel arrébb kapaszkodik. Viszont a te lábadra lép. Valahogyan.

Még annyit akartam mondani mára, hogy ez az Ecopoly című biznisz reality (így mondják, ó) műsor is teljesen készen van. Főleg, hogy ilyen fazonokat küldenek be próbálkozni, mint a maiak közül a többség. Vécékefetartó. Online cipőfűzés. Vazzeg, Gutenberg bemenne a könyvnyomtatási módszerével, ezek elküldenék a sunyiba, mert miazhogy megtart magának húsz százalékot a haszonból és még a royalty-jogokat is megtartja hétszáz évig? Hát hülye ez?