Ígéret szép szó, én meg most betartok. Legutóbbi nagysikerű széljegyzetemben szerepelt ugyebár a kérdés, hogy vajon mi köze lehet egymáshoz a Füles rejtvénymagazinnak és kis hazánk egyik legnagyobb bűnlajstromával rendelkező gengszterrapperének, akit az egyszerűség kedvéért az Üvegtigris szereplőihez hasonlóan polgári, egyáltalán-nem-gengszter hatású neve helyett Ogli G-ként ismer a világ nyolckerre eső része. Akkor erre nem érkezett helyes megfejtés, én meg a nagy zéháírás izgalmai miatt elfelejtettem magammal vinni a bizonyítékot; ezen az áldatlan állapoton kívánok jelen bekezdéssel változtatni, feltéve, hogy egyszer elérek a végére és kiteszem a mondatvégi írásjelet. Pont így.

Nos, a késlekedés jól is jött olyan szempontból, hogy nem vagyok vádolható elfogultsággal, azaz nem kerestem fel nevezett büszkeségünkre hasonlító ismerőseimet arra buzdítván őket, hogy itt a lehetőség, ragadják meg:

Mondjuk, vándorserleg helyett stílusosabb lenne a vándorfuksz és a vele egyező karátos boxer, esetleg a szerencsés hasonmás kaphatna százalékot a még le nem töltött büntetésekből, vagy valami... igazán gengszteres lenne. És talán őt is elkezdenék pártfogolni bizonyos kissé gyanús érdekcsoportok, akik nemcsak sötét autókkal járnak öltönyben és napszemüvegben, de még a zeneipart is alakítják.

Ha már érdekcsoportok: örömmel tájékoztatom a tisztelt olvasókat, hogy ettől a momentumtól kezdődően elkezdhetik tapasztalni bizonyos más oldalakkal való gazdasági kapcsolataink erősödését, amennyiben a S@ti és Tsa ZRt. tevékenységére utaló, kimondottan provokatív, de elsősorban fizetett hirdetések fognak a környéken megjelenni és mindenkit kattintásra buzdítani. Ellenszolgáltatásként nevezett társaság nagyobb aktivitást mutat az Üzenőfal^TM vonatkozásában, valamint megkezdi az olvasók ellátását oposszum formájú, fából készült, végtelenül pontos hőmérőkkel és kis dózisban adagolnak majd agresszív nonkomformizmust azoknak, akik igénylik. (Jól csináltam, Kreatív Igazgató Úr?)

Reggeli után szavazás, ahogy azt kell, utána meg próbálj értelmes dolgokkal foglalkozni, úgymint, esetleg, netán, és még sorolhatnám. Tegnap este WarPriest megszámolta, hogy neki hányszor fut végig a csík a Windows logó alatt bootoláskor, és elég nagy szám jött ki ahhoz, hogy én javasoljam az indításonkénti újratelepítést. De erről nem írok többet, hiszen ezeket majd a történések átélőjétől is szeretném olvasni és nem akarom elrabolni a témát. Burkolt célzás hangzott el, folytatjuk műsorunkat.

Vajon a focisták mennek szavazni? Mert a Ferencváros - Diósgyőr mérkőzés annyira nem volt jó, hogy komoly néptömegek érdeklődését felkeltse, még akkor sem, ha volt kilátás némi csetepatéra. A meccs során fellépő izgalmas pillanatokat viszont isteni érzékkel rondította el a játékvezető, aki valami csúnya szembetegségben szenved, ugyanis egyik oldalon egy milliméternyi lest meglátott, a másikon meg azt sem vette észre, hogy valaki a kapu előtt előbb vállal levette a labdát, azután pedig egész bal karján végigcsúsztatta, végezetül kicsit maga elé tette tenyérrel, aztán gólt lőtt a kezezést hevesen mutatogató védők és a kapus asszisztálása mellett.

Ebéd után jött Imola, a nagydíj, és jött vele Gyulai is az utálatos "kezdjük rögtön játékunkkal" beszólásával. Ez a mondat tőle, nekem, egyenértékű egy hadüzenettel. Most toborzok sereget.

Az is tetszett, hogy a stúdióban mindenki annyira mondta, hirdette, hogy igen, európai helyszínen van a futam és mennyire nagy változások lesznek itt, meg így, meg amúgy. Hát, akkora nagyot fordult a Forma-1 világa, hogy alig győztem nézni. Először is, úgy hittem, hogy a pályán mindig köröz kettőnél több autó egy időben, de a közvetítést elnézve megrendültem eme hitemben, a mezőnyből Michael Schumacher és Alonso volt látható az idő 99 százelékában. Ők persze jól elvoltak egymással, egy darabig még izgalmas is volt - bocs Nándo, hogy már szombaton megmondtam neked, ki fog győzni ma; nem akartam elrontani a szórakozásodat... A többi pilóta sehol. A Honda mindent elrontott, amit lehetett, Fisichella a másik Renault-ban nemtom mit művelt, McLarenék meg ezüstből szürkére váltottak. Már kezdem azt hinni, hogy Raikkönen csak nyomás alatt bír haladni, amikor a mezőny végéről kell feljönnie, teli tankkal. Ferrariék örvendetes módon magukra találtak, remélem, hogy ez a teljesítmény nem csak itt, Imolában jött elő belőlük, mert ha igen, hát az... nem szép.

Akár párhuzamot is vonhatnánk a választás és a futam között: ugyanaz a szín volt elöl mindkét helyen; viszont itt a másodiknak nem mondják azt, hogy majd négy év múlva újra megpróbálhatod...

Hátravan még egy aktuális szkrínsot, amin megszemlélhető legjobb barátunk, a fű:

Na, ki tudja, mi a fene ez a címben szereplő kedves, futtatható állomány? Ez kéremszépen nem más, mint a Microsoft legújabb kreálmánya a biztonságos böngészés érdekében. Annyira hatékony, hogy a böngészés teljesen veszélytelenné válik tőle: egyetlen weboldal sem töltődik be...

Nevezett programocska egy nemrégiben elérhetővé vált hivatalos Microsoft javítócsomag részeként érkezik meg szeretett óperenciás rendszerünk keblére, majd oda szépen beásva magát, nekilát a hálózati forgalom figyelésének és az Internet Explorer bizonyos kiterjesztéseinek a hitelesítésének. Nem volna ez zavaró... ha működne. Ezúttal sem nekem okozott problémát, hiszen én annyira advanced user - a Microsoft szerint "biztonságra hihetetlen mértékben fittyet hányó, felelőtlen felhasználó", a továbbiakban: gyökér - vagyok, hogy a legutolsó MS-javítás, amit a gépre felengedtem, az a Service Pack 2 volt, úgy másfél (?) éve; helyettem azonban hálistennek vannak olyanok, akik összeszednek mindenféle dolgokat a zinternetről és engem hívnak baj esetén. Így lehet áldozatok nélkül megismerni a kiberlét szépségeit.

Tehát mentem szokásos ismerősömhöz, őt idézve, "egy kis segítséget nyújtani, úgy tizenöt percben", amiből természetesen másfél órás dezodorreklámfilm-forgatás (ehh, eztet a szavat csak S@ti tudja helyesen leírni) kerekedett. A probléma mindössze annyi volt, hogy ismerősömnek nem sikerült lekérnie a leveleit a kiszolgálóról az Outlook Express-el (szintén S@ti az illetékes, agresszív nonkomformista hozzáállásával :) ), illetve küldeni sem igen lehetett semmit, sehová. Az üzenetek lekérésekor az Outlook feldobta a szép hibaüzis ablakot, hogy így meg úgy, de nem tud kapcsolódni a POP3-hoz, így hát arra a következtetésre jutottam, hogy érdemes volna megpróbálkozni a webes felülettel. IE-re duplakatt - igen, itt most fennakad pár ember szeme, hogy Outlook Express meg Internet Explorer, eleve sz*rul kezdődik -, ablak megjelenik, ISDN-betárcsázó szintén. Hipp-hopp, létrejön a kapcsolat, freemail.hu cím bepötyög, kövér enter. Semmi. Másik enter. Semmi. Fent, az ablak jobb sarkában vígan ugrál a néhai Axelero néhai figurája, viszont a tálcán a kapcsolatot jelző kis ikon semmi forgalmat nem mutat. Másik címet írok be, majd harmadikat: abszolút semmi, a böngésző nem böngész. (Próbálta valaki az Internet Explorer 7 bétáját? Igen? Úgy kell neki...)

Elővarázsoltam hát a Feladatkezelőt, hátha fut valami a háttérben, ami nekünk annyira nem létszükséglet, de semmi gyanús. Átlépek a folyamatokhoz, és... szerencsére karfás a szék. A jól megszokott, kényszerűségből elfogadott, éppen csak nyolc példányban futó svchost.exe-n és az alapvető dll-eken kívül szerepelt ott olyan bejegyzés, hogy verclsid.exe. Mindjárt 20 példányban, hogy feltűnjön. Eddigi pályafutásom számos éve alatt néztem párszor a Feladatkezelőt, ilyen cuccot viszont még soha, sehol nem láttam, ebből pedig arra következtettem, hogy ő okozza a galibát. Egyesével kilőttem mind a huszat, a korábbról még futó IE-ablakban pedig hangos jelzéssel megindult az adatáramlás. Gondoltam, hátha valami kémprogram, leszedtem hát egy Ad-Aware-t update-tel együtt, lefutott, talált magának 41 kritikus ojjektumot, amik a vízbűl veszik ki a zokszigént, azokat leirtotta, de az IE következő indításakor újra meghalt az egész.

Feladatkezelő ismét elő, verclsid.exe nemtomhány példányban fut. Végülis egészen kellemes program, elindul n-szer, nemcsinál semmit, zsebre vág n-szer öt és fél megányi memóriát és elvan napestig. De mi nem szeretjük. Megint kilövöm az összes megjelenését és beírom Google-ba a nevét. Nagyon-nagyszám bácsi picit gondolkozik, aztán kidob párezer találatot, köztük egy fórumbejegyzést, amiben valaki arról panaszkodik, hogy frissítés óta sz*rakszik a netkapcsolata és folyton elindul egy verclsid.exe nevű program is... Rákatt, elolvas, felvilágosodik. A megoldás rém egyszerű: át kell nevezni a verclsid.exe-t valami másra (az új név bármi lehet, de mondjuk ne kernel32.dll legyen, vagy hasonló...), így az nem tud elindulni, így nem fagy be a böngésző. Rendőrmódszer a technika ellenében: beválik.

Remélem senki nem unta magát halálra ezen a technoblablán, úgy gondoltam, hasznos lehet ezirányú tapasztalataimat megosztanom a nyájas olvasókkal, nameg így legalább volt miről írnom a Tescós élménytúra mellett. Ugyanis voltam Tescóban, ahol a dolgok nem változnak. Legyél te kedves, egyszerű vásárló - tehát nem olyan, mint mondjuk SztupY és az ő Tomi nevű cimborája, akik eleve úgy mennek éjjel Tescóba, hogy vadásznak a bugokra :) -, és válassz egy tetszetős terméket a polcról, majd a vásárlási eufória hatására felejtsd el megnézni, hogy a terméken szerepel-e valahol vonalkód; végül a pénztárnál vesztegelj fél óráig, tarts fel nemtomhány további embert, és akkor talán hozzád is odafordul vészjósló arccal a pénztáros, hogy "vagy visszamegy és keres egy olyat, amin van vonalkód" (többi cuccod mind a kosárban, ugye), "vagy itt hagyja és nem kéri az árut". Választhatsz: ha nem kéred, akkor elismered, hogy legyőztek; ha visszamész, a mögötted sorban állók meglincselnek. Egyik sem alternatívája a céltalanul nézelődő görkorcsolyások alapos megruházásának.

Délután háromnegyed hat van. Csöng a telefon, felkapom ki az, Lóri beszél, na mi van, szevasz... öö, elkavarodtam. Szóval felveszem, és még bele sem szólok, máris a szavamba vágnak (képzavar rulz!). Eperjes Károly hív fel személyesen - hogyhogy ki az, hát a Hippolyt, bazze! -, és arra buzdít, hogy menjek el szavazni holnap, sőt, vegyem rá rokonaimat, szomszédaimat is, hogy szavazzanak. De ezt most akkor hogy...?

Reggel olyan korán felkeltem, hogy már megkezdődött a Kalkulus előadás, úgyhogy legmélyebb sajnálatom ellenére ebben a félévben először és valószínűleg utoljára nem voltam jelen. Célszerűnek látszott némi segédanyag összeállítása a délben kezdődő progzéhára, úgyhogy ezzel el is ment az idő java része. Tizenegykor megérkeztem a K/2-höz, jöttek-mentek az emberek, mindenkinél vaskos papírkötegek és könyvkupacok. Fílinges. Dél előtt pár perccel elfoglaltuk helyünket odabent - egy folyosón őgyelgő vegyész szerint "elnyelte a kockákat az előadó" (arc megjegyezve), délben megérkeztek a kivég... a felügyelők, kiosztottak minket és lehetett dolgozni.

Az első feladat megértés után eléggé egyszerű volt, egy kétdimenziós tömböt, azaz mátrixot kellett végignézni és a megadott feltételt teljesítő oszlopok indexét kiírni, húsz perc. Második feladat listás, kapott listából kellett a listaelemek átlagánál nagyobb elemeket fordított sorrendben visszaadni új listaként. Mivel itt minden lehetőséget figyelembe vettem - pl. nincs több memória, nem tudunk foglalni újabb elemnek helyet -, eléggé elhúzódott a leírása, főleg hogy kétszer írtam le mindent, egyszer rondán, egyszer meg szépen :). A harmadik feladat sem annyira nehéz, csakhogy az sokkal inkább olyan jellegű, amit papíron szerintem képtelenség tökéletesen megírni, de hát előre az aláírásért, kezeljük le az eseteket sorban, precízen, mintha Gál Zoltán volnék, öltönyben, csak így meg nem elég a maradék ötven perc, mert amikor összeér a kéz a súgólappal, akkor vége a szavaz... munkának, és lehet szaladni a lapokkal. Azért jobban sikerült, mint számítottam rá, már csak az kell, hogy a javításkor is hihető legyek...

Magam tegnap délutánra tervezett kisírása elmaradt, ugyanis még időben megláttam a falinaptáron lévő idézetet: "Szabad embernek nincs elérhetetlen magasság." Ezt nagyon is aktuális gondolatnak tartottam abban a percben, ezért levettem a legfelső polcról a 24 DVD-ket tartalmazó dobozkát és hát... Azóta teljesen nem tudom, hogy egy ennyire nagyszerű sorozatot hogy nem bírtak Magyarországon sikerrel műsorra tűzni. Úgy tudom, hogy itthon csak az első évad első fele ment le a királyin, de akkor sem nézte őket senki, mint ahogyan ma sem nézik őket sokan.

Itt van most a harmadik évad, éppen a felénél tartok. És nem tudom elhinni, hogy minden lehetőségre kiterjedő elemzésem ellenére is tudtak olyat húzni a történeten, amire nem számítottam. Jacek drogozik, bandafőnököt szöktet amerikai börtönből, orosz rulettet játszik, megjelenik Nina (megint...), Gaelről kiderül, hogy melyik oldalon áll, meg a többi ügyes húzás. Ja, ez légterelő volt. Spoiler.

Azt olvastam egy újságban - aminek a neve majdnem Gamer, csak három betűvel hosszabb és van benne sok jó fordító - hogy ők is meglepődve tapasztalták annak idején, hogy a nyílt napukon a "menő játékosok joystickkal nyerték meg az NFS Underground 2-ben a versenyeket". Ebből a mondatból messzemenő következtetések levonására nyílik alkalom, a legkézenfekvőbb talán az, hogy az NFSU2 fizikája közelebb áll egy repülőszimulátoréhoz, mint egy autós játékhoz. De ha azé nem is, a Most Wantedé biztosan. Néha kerestem is, hogy mivel kell behúzni a futóművet, bizony...

Ennél sokkal meglepőbb azonban a következő képesség, amely, ha minden igaz, alant látható:

[picture removed because of continuous stupidity and my being unforgiveably forgetful]

Azt hiszem, egyértelmű. Füles előfizetés, mi? ;-) Nos, volt ma olyan is, hogy Algoritmuselmélet gyakorlat, amin nem kaptuk ki a két hete írt zéhákat, viszont legalább beborult az ég és dörgött meg villámlott. Meg esett. De még hogy! A Kalkulus gyakorlat is úgy kezdődött, hogy a progzéháról megérkező WarPriest megmutatta a feladatokat, aztán jött a gyakvezír és kiosztott kicsike papírokat, hogy akkor röpzéhá, de mivel esik az eső, várunk, hátha még jönnek páran, akiket meg lehet szívatni. Tehát mentünk tovább az anyaggal, aztán óra végén írtuk meg a röpzéhát. Két csoport, mindenkinek egy darab differenciálegyenlet megoldása volt kitűzve. A gyakvezető örült, hiszen a javítással viszonylag kevés ideje fog elmenni. Ez nem csak amiatt van így, mert neki már ki van számolva a végeredmény, amit strcmp()-vel összehasonlít a miénkkel, hanem azért is, mert a tizenakárhány emberből tizenakárhány mínusz hat azonnal visszaadta az üres lapot, tizenakárhány mínusz az előbbi tömeg mínusz kettő viszont még a lehetséges tíz perc felénél is dolgozott a feladaton, köztük én is, amin tulajdonképpen én voltam leginkább meglepődve. Aztán beadtam, félig jó volt, hazafelé ronggyá áztam, és örültem annak, hogy nem kedd van, mert akkor nemcsak hogy a feladat nem lett volna félig sem jó, hanem el kellett volna viselnem két órányi, reklámokkal megszakított intubálást és szívritmusmonitor-csipogást is.