Magam tegnap délutánra tervezett kisírása elmaradt, ugyanis még időben megláttam a falinaptáron lévő idézetet: "Szabad embernek nincs elérhetetlen magasság." Ezt nagyon is aktuális gondolatnak tartottam abban a percben, ezért levettem a legfelső polcról a 24 DVD-ket tartalmazó dobozkát és hát... Azóta teljesen nem tudom, hogy egy ennyire nagyszerű sorozatot hogy nem bírtak Magyarországon sikerrel műsorra tűzni. Úgy tudom, hogy itthon csak az első évad első fele ment le a királyin, de akkor sem nézte őket senki, mint ahogyan ma sem nézik őket sokan.

Itt van most a harmadik évad, éppen a felénél tartok. És nem tudom elhinni, hogy minden lehetőségre kiterjedő elemzésem ellenére is tudtak olyat húzni a történeten, amire nem számítottam. Jacek drogozik, bandafőnököt szöktet amerikai börtönből, orosz rulettet játszik, megjelenik Nina (megint...), Gaelről kiderül, hogy melyik oldalon áll, meg a többi ügyes húzás. Ja, ez légterelő volt. Spoiler.

Azt olvastam egy újságban - aminek a neve majdnem Gamer, csak három betűvel hosszabb és van benne sok jó fordító - hogy ők is meglepődve tapasztalták annak idején, hogy a nyílt napukon a "menő játékosok joystickkal nyerték meg az NFS Underground 2-ben a versenyeket". Ebből a mondatból messzemenő következtetések levonására nyílik alkalom, a legkézenfekvőbb talán az, hogy az NFSU2 fizikája közelebb áll egy repülőszimulátoréhoz, mint egy autós játékhoz. De ha azé nem is, a Most Wantedé biztosan. Néha kerestem is, hogy mivel kell behúzni a futóművet, bizony...

Ennél sokkal meglepőbb azonban a következő képesség, amely, ha minden igaz, alant látható:

[picture removed because of continuous stupidity and my being unforgiveably forgetful]

Azt hiszem, egyértelmű. Füles előfizetés, mi? ;-) Nos, volt ma olyan is, hogy Algoritmuselmélet gyakorlat, amin nem kaptuk ki a két hete írt zéhákat, viszont legalább beborult az ég és dörgött meg villámlott. Meg esett. De még hogy! A Kalkulus gyakorlat is úgy kezdődött, hogy a progzéháról megérkező WarPriest megmutatta a feladatokat, aztán jött a gyakvezír és kiosztott kicsike papírokat, hogy akkor röpzéhá, de mivel esik az eső, várunk, hátha még jönnek páran, akiket meg lehet szívatni. Tehát mentünk tovább az anyaggal, aztán óra végén írtuk meg a röpzéhát. Két csoport, mindenkinek egy darab differenciálegyenlet megoldása volt kitűzve. A gyakvezető örült, hiszen a javítással viszonylag kevés ideje fog elmenni. Ez nem csak amiatt van így, mert neki már ki van számolva a végeredmény, amit strcmp()-vel összehasonlít a miénkkel, hanem azért is, mert a tizenakárhány emberből tizenakárhány mínusz hat azonnal visszaadta az üres lapot, tizenakárhány mínusz az előbbi tömeg mínusz kettő viszont még a lehetséges tíz perc felénél is dolgozott a feladaton, köztük én is, amin tulajdonképpen én voltam leginkább meglepődve. Aztán beadtam, félig jó volt, hazafelé ronggyá áztam, és örültem annak, hogy nem kedd van, mert akkor nemcsak hogy a feladat nem lett volna félig sem jó, hanem el kellett volna viselnem két órányi, reklámokkal megszakított intubálást és szívritmusmonitor-csipogást is.