Bírom ezeket a szerda reggeleket. Tíztől ugye programozás gyakorlat, a programozás szóról meg most mindenekelőtt a házi feladatok jutnak eszembe, ha éppen nem azokon agyalok bőszen. Ilyen ritkán van, tegnap is csak este héttől tizenegyig foglalkoztam velük, és akkor is csupán azért hagytam abba, hogy belekezdjek a differenciálegyenletek mindenkit ámulatba ejtően szépséges és mindenki pulzusát jelentősen megemelő izgalmakat tartogató, nem mellesleg igen kevés textúrából felépített, ennélfogva vizuális rémálomként is funkcionáló világába. Pékzavar.

Annyi haszna mindenesetre volt az erőfeszítéseimnek, hogy az egyik feladatra találtam megoldást, mégha jelenleg nem is tökéletes, hiszen a program szerint kilenc alma közül nyolc alma néz ki almának, egy pedig almának néz ki. Tökre örültem neki, tényleg, mert ez is eredmény, és sehol egy segfault :]. És felfogtam az első három fajta differenciálegyenletet a kilencből, ez talán több is, mint vártam. Közben hallgattam False flags-et, ami ugyebár Massive Attack és jó. Nomeg párszor rányomtam a Hands around my throat-ra a Death in Vegastól, amiről azt gondoltam, hogy S@tinak feltétlen ajánlanom kell azonnali meghallgatásra, de sajnos rájöttem, hogy ez a dal bizony az Animátrix OST része, ennélfogva pedig S@ti már régóta ismeri. És ott van még a Junkie XL feat. Saffron - Beauty never fades is, amely az előzőekben említett dallal karöltve tökéletesen alkalmas arra, hogy megakadályozzon a fejed ütemes falhoz ütögetésében.

Most, hogy jól bekalózkodtam szerdára a keddi nap eseményeit - bocs, a hirtelen érkező és távozó záport kifelejtettem.. azaz mégsem, mert most szóltam róla -, ideje volna tán rátérni a mai napon megrendezésre került szerdára. Kezdődött azzal, hogy még otthon támadt egy világmegváltó ötletem, amit sajnos szintén otthon nem sikerült átültetnem a gyakorlatba. Ezen búslakodva vártam a 24-est a megállóban, ami meg is érkezett. Kitérő. (Ez egy zárójeles rész volna, egy igen hosszú zárójeles rész, de ez a feature egy másik blog kiváltsága, amiben amúgyis meg lettem dícsérve a figyelmességem okán :] )

Körülbelül egy hete ütötte fel fejét a Hajdú Volán helyi járatain az a jelenség, hogy a korábban minden ajtót szélesre táró buszvezető bácsik egyszercsak új vezérlőprogramot kaptak és csak az első ajtót nyitják ki a megállókban. Ezután a következők történnek. Kinyílik az első ajtó, a megállóban várakozó emberek kétharmada várja a többi ajtó kinyílását, míg a buszról leszállni akarók idegesen tekintgetnek a sofőr irányába, hogy miért nem nyitja az ajtókat. Aki az első ajtó közelében volt, az felszállt ott, a többiek szépen megindulnak ugyanezen ajtó irányába, majd a körülbelül a harmadik felszálló után beduguló utastérbe való bejutásukat jelzendő, az ajtó előtt csoportosulnak. Amint az utolsó felszálló is odaér az első ajtóhoz, és az egyik leszállni szándékozó végigverekedte magát a felszállók tömegén a busz belsejében egészen a sofőrig, hogy szóljon neki, hogy ő le akarna szállni, tehát ekkor a sofőr kinyitja a többi ajtót, a leszállók leszállnak, a felszállók pedig benyomulnak a busz belsejébe. Mindez különösen épeszű eljárás a 24-es járaton, amin mindig kurva sokan vannak, és mindig kurva sokan akarnak rá feljutni, ráadásul az embereknek van valami idióta szokása, ami abból áll, hogy ha a busz vége szinte üres, az elején meg alig férnek el, akkor nincs az a hatalom, ami arrébb mozdítaná őket, így mindenki szörnyethal.

Programozás gyakorlat után megnéztem a hétfői fejgeom zéhá eredményét, és meglepődve tapasztaltam, hogy a Fennvaló feltett szándéka velem, hogy fejgom vizsgát tegyek, hiszen a 22 pontos küszöbértéket tökéletesen elértem. Ezután az ISzK-ba mentem, ezúttal egyedül, mert WarPriestre talán még inkább igaz a cím, mint énrám, és még én sírok itten... Szóval felmentem, sorban álltam, aztán protekcióval leülhettem idő előtt, aztán másfél óra alatt ötször hallottam szirénázni ugyanazt a gépet, ami más alkalmakkor is szirénázásra hajlamos, csak éppen senki nem érti, mitől indul be a túlmelegedést jelző sziréna egy IBM-szériagépen, főleg, hogy a többi ugyanolyan gép sosem melegszik túl és főleg, hogy az az egy gép három+ hete teljesen tétlenül mutatja a Windows XP gyönyörűséges default asztalát, merthogy a világon semmit nem lehet rajta művelni, mióta az IE nem látja a hálózatot. :(

Adatbázis előadáson megszavaztuk, hogy mikor lesz a második írásbeli időpontja. Az első jövő szerdán lesz, de így arra nem veszek jegyet, mert más is van aznap, meg azon a héten, meg különben is, nehogymár rendszer legyen abból, hogy még szorgalmi időszakban le akarnak tudni minden vizsgát. Tehát megszavaztuk, ami igen demokratikus dolog, de hozzátenném, hogy azzal együtt számomra előnytelen időpont került kitűzésre. Amúgy május 12., ha érdekel valakit, de nem hinném, hogy igen.

Itthon addig rajzoltam összefüggő intervallumokat, míg elkészítettem az egyik házi feladat javát, és hogy meglegyen minden örömöm mára, természetesen segfaultos :]. Valamint az is újabb gondolkodnivalót adott, hogy eszembe jutott egy egészen speciális eset, amit egyelőre nem tudok lekezelni... És még Jack Bauernek is van egy teljes órája, hogy szétrúgjon pár segget.

Az első 24-es autóbusz a héten, az utolsó Fejezetek a geometriából előadás a félévben. És a kétség: vajon hallom-e még Bácsó tanár úrtól a híres szavakat? Óra végén azzal bocsájt el minket, hogy jövő héten tudásunk teljes birtokában lesz célszerű érkeznünk, mert neki sem éppen kedvenc időtöltése a szóbeliztetés. Javaslunk egy mindenkinek kedvező megoldást ezen problémára, de a "mindenki átmegy legalább hármassal" felvetésre széles mosoly a válasz. Vagyis: nem.

Ugyanezen tárgy gyakorlatán sor került a hírhedt zéhára is. Elterjedtek olyan pletykák, hogy nem lesz pótzéhá, de ez kizárt dolog, mert nem tudom. Ülünk a tanteremben, nézzük a feladatokat, és marhára örülünk. Mondhatnám, hogy mennyire gyér lett az enyém, de nem mondom, mert legutóbb is ezt mondtam, mégis meglett annyi pont, amennyi kellett. Elvégre ez nem kalkulus... :(

Utána hazajöttem, és annyira belekezdtem a programozás házikba, hogy írtam vagy húsz függvényt, amiknek ugyan a feladatokhoz semmi köze nincsen, viszont az időt jól elvitték, így nem maradt elég időm időm másra, amit még ma ki akartam húzni a todo listáról. Gondolkoztam viszont a sakkos feladaton sokat - beolvassuk a király és négy ellenséges figura helyzetét a táblán, és meg kell állapítani, hogy mattot kapott-e a király -, és ehhez rajzoltam. Namost, ennek van egy olyan mellékhatása, hogy nem bírom abbahagyni a rajzolást, és fél óra múlva azon kaptam magam, hogy már félig összevágtam egy blogdizájnt. Félmunkát nem végzünk, úgyhogy inkább befejeztem. Íme a látképe:

Akit érdekel, az oldalt kiválaszthatja a listából. Tisztában vagyok vele, hogy a többihez hasonlóan szeretve imádott IE-nk alatt teljesen szétesik a lapterv, nyilván ezért van ott zárójelben, hogy Firefox & Opera, habár Operával sem egy tál paradicsom... Ezenkívül talán említésre méltó, hogy pofátlanul kölcsönveszem a Vistával érkező Aero felület bizonyos vizuális trükkjeit, úgymint az áttetsző ablakkeret és a növényes háttérkép. :)

Azóta már túl vagyok kétfajta differenciálegyenleten, mert csütörtökön Kalkulus zéhá ugye. Nagyon szép dolgok ezek is, alig másfél óra alatt olyan szinten lezsibbasztotta az agyamat az egész, hogy megfájdult a fejem, és szüntelenül zúg a fülem is. Egészen aktuális volna ide benyomni, hogy a Way Out West - Mindcircust hallagtom, mert abban van olyan sor, hogy Can I please have some silence?, de ez már annyira magas fokra emelné ezen bejegyzés megszerkesztettségét, hogy talán gyanússá is válna a remek párosítás.

Vasárnap van. Várunk kicsit, hadd ocsúdjon fel mindenki. Úgy. Jól van. Folytathatjuk? Mindenki rendben van? Akkor hajrá!

Nyakig vagyok benne a fejgeom gyakjegyzetben. Ezt úgy is írhattam volna, hogy a reggel óta szemem elé került betűk és más karakterek mindegyikének közös tulajdonsága, hogy a Fejezetek a geometriából feliratú papírlapokon szerepelnek. Ez a tárgy igen izgalmas, mert van benne transzformáció, projektivitás, kvadratikus forma, sajátvektor és másodrendű görbe. Ezért hát szeretjük erősen. Csak nem most, zéhá előtt. Mert igen kellemetlen az, amikor úgy gondolom, hogy egy víziló fején is bírok ívhosszat és görbületet számítani, és csak az utolsó lépésnél jövök rá, hogy a képletek sokkal barátságosabb formát vettek volna fel, ha az elején észreveszem a teljesen triviális (sic!) összefüggést. De nem veszem észre, úgyhogy szépeket deriválok, háromszor.

Biztosan lehet Forma-1-es pályákat is deriválni, de úgy értesültem, hogy inkább csak építik őket. Meg koptatják. Mondjuk a Nürburgringet. Mondjuk ma. Mondjuk Schumacher...

Merthogy ma futam volt, Európa Nagydíj. És Alonso indul az élről. És újra jók a Ferrarik. És megint izgalmas lesz a futam. Természetesen Nándo még tegnap este megkérdezett engem, hogy mi lesz a végeredmény, én meg azt mondtam neki, hogy Alonso meg fogja nyerni, Schumi bejön másodiknak, Raikkönen meg odaér a harmadik helyre. Akkor még nem sejthettem, hogy a Ferrari készült, és azt sem, hogy a Renault ezúttal eltaktikázza magát. A pályán nem bírtak egymással, és ilyen helyzetben a Ferrarinál jól szoktak dönteni, most pedig az autójuk is pajtás volt ebben (érted, pajtás, scuderia, höhö). És hogy végképp ne legyen igazam, Raikkönen is szenvedett a pályán. Nagyon tetszett viszont az, amit az ötödik és tizedik hely között tartózkodók műveltek egymással, nem nagyon emlékszem olyan futamra az elmúlt pár évben, amelyiken ilyen huzavona volt, és külön tetszett, hogy Rosberg be tudott jönni pontszerző helyre. Összességében a futam többet nyújtott, mint amit vártam tőle, csak már jó volna azt látni, hogy nem egyetlen egy pilóta van a mezőnyben, aki meg tudja verni Alonsót.

És most ismét iWiW. Hetvenkettő ismerősöm közül eddig még huszonkettőtől nem kaptam meg a kamulevelet. Csak nem elfelejtettétek továbbküldeni? Szóval huszonkettő még nem küldött. Ez elszomorít. Mármint hogy csak huszonkettő nem küldött. Nem tudom, talán nem eléggé feltűnő az a sárga üzenet a kezdőlapon. Szerintem oda kellene írni alá, hogy ingyen meghívót kapsz, ha elolvasod. That would make sense.

Jól van, bevallom, lusta vagyok. Most már sokkal jobb. Az előbbi jellemző viszont nem bír semekkora jelentőséggel sem ma, sem holnap, sem a mától május végéig terjedő időszakra vonatkozólag. Addig ugyanis nagyon forró lesz a helyzet mifelénk. Néha veszünk majd levegőt is. Tudom, nem nagyon kéne...

Szóval ha nem lesz új bejegyzés hétközben, akkor nem megijedni kell, hanem reménykedni, hogy hétvégén lesz; ha meg hétvégén sem lesz, akkor reménykedni, hogy egyszer csak lesz. Mialatt a blog tetszhalott állapotában fog leledzeni, én megpróbálok a lehető legjobb eredménnyel átjutni a következő két-három pályán, pedig már mind a tíz helyre mentettem valamit, az inventorymban alig van valami használható, az ellenfelek viszont elég táposak. Nem, raidelni nem lehet.

Addig is módfelett örülnék annak, ha engem mindenki kihagyna a listájából akkor, amikor elküldi minden egyes ismerősének a legutóbbi körlevélborzalmat kétszer. Tegnap ugyanis éppen a körlevelekről beszélgettünk S@tival, és miközben a tudományosságnak egy igen magas fokát elérve társalogtunk a hoaxok és társaik közösségformáló szerepéről, beléptem iWiW-re, ahol lelkesen villogott a gépház, hogy van négy levelem. Én ugye jóindulatú, kedves, kellemes természetű egyén vagyok - már amikor, mert tegnap este éppen nem voltam az, hiszen egy kellemesen elköltött ballagási vacsora után hazatérvén a programozás házikat szemrevételezve újfent élnem kellett a gyanúperrel, miszerint EZEKNEK ELMENTEK OTTHONRÓL -, és gondoltam, hogy bizonyára valami személyes, netán valami fontos dolog miatt kaptam levélkéket ennyi embertől. Még majdnem az is felötlött bennem, hogy valaki hirtelen hiányomat érezte, és azért küldött levelet. De nem...

Szóval négy alkalommal törölhettem ki ugyanazt a teljességgel kamu, kamunak látszó és egyébként is tipikus körlevél kategóriájú üzenetet, amiben értesítenek engem, mint felhasználót, hogy küldjek levelet mindenkinek, akit ismerek, hogy megtudják, kik az aktív userek; és ha így teszek, minden ötven levél után kapok egy meghívót. Rohadt jó, így is van vagy hat meghívóm, viszont ebből legfeljebb hetet tudok csinálni, mert nincsen kétszer ötven ismerősöm, szóval nekem konkrétan akkor sem érné meg, ha igaz volna. De ha már itt tartunk: eladó hat meghívó, darabja 20 euró plusz csomagolási- és postaköltség. Csak fizetsz és már viheted is! Elküldöd valakinek, aztán meg anyázol, hogy megint lehalt az egész oldal...

A következő hír akár ugyanilyen hoax is lehetne, de nem az, és éppen ettől félelmetes. Van ugyanis egy orosz illetőségű ember, névszerint nem tudom, kicsoda, de valami eldugott egyetem eldugott tanszékén üldögél naphosszat a maga eldugott valóságában és gonosz mosollyal a szája szélén bizonyítékot gyűjt. Immáron több évtizede. Lenin ellen. Jól látod, emberünk bírósági feljelentést tett, amelyben azzal vádolja hatodik Lenint (merthogy V.I. Uljanov, aka. Lenin, de ez már annyira régi poén, hogy talán senki nem emlékszik rá...), hogy személyesen ő a felelős több millió szovjet haláláért és még több millió szovjet életének romba döntéséért, továbbá hogy Lenin tulajdonképpen hihetetlen nagy f***kalap volt, és azért van neki mauzóleuma is, mert olyant még nem láttak addig arrafelé. Mármint akkora f***kalapot. Addig. Azóta voltak újabb esélyesek. A bíróság egyébként MÉG nem indított eljárást, mert szerintük komoly nehézségekbe ütközne a bizonyítás, valamint az sem könnyíti meg az ügyet, hogy a gyanúsított régóta halott. Azért én adnék az ügynek egy esélyt: hamarabb lenne eredmény, mint a Kulcsár-ügyben.

Nos, ez itt a vége. Aki ballag, annak jó ballagást és kívánom, hogy ne aléljatok el, ha a ti ballagásotokon is felhangzik az a három darab ballagási nóta, ami minden egyes ballagáson elhangzik úgy negyven éve. Aki érettségizik, annak kívánom, hogy ne remegjen a keze és ne úgy jöjjön ki a teremből, mint ahogy én szoktam kijönni kalkulus gyakorlatról. Aki nem érettségizik, az örüljön, hogy nem érettségizik, kivéve, ha oda jár, ahová én, mert akkor nehogy örülni merjen ilyen borzalmak közepette. Borz-alom.

Szegény argentin trófeakészítők, majdnem elvitte őket a szívroham, amikor pénteken este meglátták a rali-vb aznapi eredményét. Mekkora csapás, te jó ég, pedig már belegravírozták Sebastien Loeb nevét a kupába, erre jön ez a Grönholm nevű, és megnyeri az első napot - most dobhatják ki az egészet... Végülis Grönholm nyert az első két futamon, azóta meg háromszor Loeb, és ő tavaly sem sokszor veszített, talán jogos volt a mesterek elvárása és előrelátása. Szombaton és vasárnap azért összeszedte magát Loeb is, és ahogy kell, elporolt mindenkit. Solberg második lett, idén talán ez az első értelmes versenye neki, de hogy idén sem lesz világbajnok, az hótziher.

Itthon is zajlik a rali-ob, most éppen Miskolc környékén. A várakozás itt is hatalmas, hiszen a magyar mezőnyben három WRC-autó is szerepel, úgymint ifj. Tóth Peugeot 307 WRC-je, Turiék Fabia WRC-je és Benikék Focus WRC-je, a nagyszárnyú. Nevezettek közül Turiék azok, akiktől nem kell csodát várni, a Fabia a vb-n sem nagyon muzsikál jól, szerintem itt sem fog; talán a hamadik helyeket meg tudják vele csípni. Máskor. Mert most nem sikerült, kiálltak. Az élen meg nem történt semmi. Felváltva nyerte a szakaszokat Janika és Benik, aztán a végén Janika volt előrébb. Az állás ezzel döntetlen.

MotoGP, Isztambul. 125 köbcentiben indul Talmácsi, és ezt közvetíti a királyi adó is, úgyhogy nézem. Gábornak sok beleszólása nincsen a történésekbe, a hatodik helyről rajtol és ott is ér célba; a Hondások közül így is ő a legjobb, a tavalyi bajnok Lüthi például jóval mögötte van. Az élen sokáig a Kallio-Faubel-Bautista triumvirátus halad, állandóan előzgetik egymást, aztán Kallio alatt meghal a motor, Faubel megelőzi Bautistát, Gadea pedig hátulról jön fel harmadiknak, így a dobogóra ugyanazon csapat három versenyzője állhat fel. Öröm, halleluja.

A 250-eseknél állítólag ez volt az évtized futama. Ezt nem tudom megerősíteni, mivel ebben az évtizedben körülbelül három 250-es futamot láttam, tehát akár igaz is lehet...