Most, 18:10 perckor vettem észre dizájno... kalkulus tanulás közben, hogy a tegnapi bejegyzés teljesen felborította a Julianus-naptárat, hiszen szerdán volt vasárnap, így ezt most kijavítottam hirtelen felindulásból, nehogy veszélybe kerüljön azok élete, akik a napok múlásáról kizárólag ezen blog olvasása következtében értesülnek. Magyarázkodni már remekül tudok.

Továbbá szeretném közhírré tenni, hogy a PATH-ba sikeresen felvettem a problémás bejegyzéseket, és némi nethuszárkodás árán felkutattam egy részletekbe menő leírást arról, hogyan kell, illetve érdemes XP Home-ra PHP-t és Apache webszervert telepíteni. Így aztán a meg nem értett dolgokat tartalmazó listámról ezeket kihúzhattam. Maradt még... nos, megszámlálhatóan végtelen.

Az ISzK-ban egyébként különösen nagy aktivitást mutattak azok, akiket megfelelően magas fokú kvalifikáltság esetén egyszerűen wannabe-knek neveznék, de mivel köztudomásúlag s*gghülye vagyok az emberi társadalom megértéséhez, így nem nevezem őket wannabe-knek, legyenek szimplán csak hangoskodó, másokat zavaró marhaállatok. Sajnálom, nem tudom másképpen jellemezni, hogyha valaki lelkesen teleordítja az ISzK-t telefonálás közben, mert "képzeld, nem tudok belépni az ájvjúra (gyk. iWiW)...persze hogy jó a jelszó...én nem változtattam meg azóta...igen...nem...nem is az volt a jelszó...akkor mi a jelszó...beírom...hogy írom a kukacot...hihi, mostmár megy". Igen, ő jeles képviselője a hihi-kasztnak, és ma nem volt egyedül. Nem tudom, hogy ők jobbak-e, vagy az olyan gótok, akiknek Dir en grey szól a lejátszójukból. Hé, nem is tudom, mi az a Dir en grey...

Legalább ma szép idő volt. Elvileg készítettem egy fotót az ISzK-ban az Élettan épületről és a fölötte vonuló felhőcskékről, és gyakorlatilag is, de pont a lényeg nem látszik rajta. Azért itt van:

Most megyek és vezetek pár kört LFS-ben - képzeld Depir, már képes vagyok uralni az RA-t! -, aztán átkocogok befizetni az albérlet díját, aztán... nem tudom, mi lesz.

Újdonságot mondok: esik. Hálistennek ma nem volt egetverően fontos kimozdulnom itthonról, mindössze a boltig merészkedtem el abban a tizenöt percben, amikor éppen nem esett. Ilyenkor alkalom adódik arra, hogy az ember takarítson picit a merevlemezén, amit én meg is tettem. Ennek eredményeként a D partíciómon most alig ötven könyvtár leledzik, míg korábban 39 könyvtár volt ugyanott. Viszont felszabadítottam mintegy másfél GByte-ot azzal, hogy kiürítettem az összes temp könyvtárat, letöröltem a négy évvel ezelőtti memókat, és a Del parancs áldozata lett a bbLean mappámnak a kilencven százaléka is. Ugyanis a komolyabb átalakítások előtt az aktuális konfigurációt egy az egyben lementem máshová, hogy ha sikerül valamit nagyon elbarmolni, akkor legyen egy viszonylag friss visszaállítási alapom. A régieket viszont eddig egyszer sem töröltem le, vagyis megvolt még a tavaly augusztusi, legelső konfiguráció is teljes egészében, illetve akkortól kezdve nagyjából havi bontásban minden plugin és .rc. 300 MByte mínusz.

Nem tudom, hogy feltűnt-e valakinek, de csütörtök óta elérhető az átalakított Rólam. Ma pedig egy új aloldal kezdi meg működését: az eddig oldalt látható, nem sokakat érdeklő asztalfotók mától külön helyen lesznek elérhetők, de ez nem akadályoz meg abban, hogy az aktuálisat a blogba belinkeljem, ha olyan kedvem van éppen. A következő lépés a Cikkek és a R.T.C. átalakítása lesz, ha már egyszer tartalmilag nem bővül ott semmi jó ideje, legalább nézzen ki valahogy. Mondjuk így egyáltalán nem lesz egységes az Nfol-féle webes jelenlét, de ahhoz nem vagyok elég tehetséges, hogy egy minden aloldalhoz tökéletes stíluslapot gyártsak. A nagy PHP-re történő áttérés egyelőre várat magára, egészen addig, míg nem sikerül az otthoni XP Home-os gépre feltenni egy működő tesztkörnyezetet, ugyanis a mostanira nem lehet ráerőszakolni a PHP-értelmezőt, mert a leírás szerinti beállítóablak egyszerűen nincsen benne az XP Home-ban, ennélfogva az abban beállítandó dolgokat sem lehet beállítani. Ötleteket várok.

Addig is elvagyok régi barátaimmal, a divekkel. Akiket látszólag egyre jobban kezelek, mióta mindegyiküket absolute pozícionálással látom el. Így mindent oda lehet tenni, ahol lennie kell, viszont a divek sorrendje nem definiált - illetve, a kódban szereplő sorrend alapján jelennek meg, ha kikapcsoljuk az oldal alól a stílust. Ez pedig nem jó. Ráadásul az utóbbi néhány stíluslap jóval egyszerűbb kódból áll, mint az előzőek, hiszen míg korábban minden divnek volt külön háttere, színe, addig most az egész lap mögött van egy, fix háttérkép, ami előtt a szövegek mozognak. Nem tudom, ez mennyire szabványos megoldás, mindenesetre itthon mind Firefoxszal, mind Operával, mind a továbbra sem kedvelt Internet Explorer 7 bétával ugyanúgy néz ki minden. IE6-tal viszont itthon nem tudom megnézni, ott lehetnek problémák.

A mai bejegyzésben a szokásosnál több szó fog esni a televíziózásról, mint általában, ennek oka abban keresendő, hogy pár napja elég rosszul alszok - vagyis inkább rosszkor, hiszen hajnali fél kettő előtt ritkán tudok elaludni, reggelente meg nehezemre esik felkelni, és egész nap teljesen levert vagyok. Nem akarok olyan izé lenni... tudod, aki betegségeket képzel be magának... hipo... hyppolit... hipochonder, de szerintem van valami lappangó nyavalyám, aminek mellékhatása, hogy a szokásosnál butábban nézek, hosszabb ideig.

Az utóbbi időben Nándo hatására elkezdtek érdekelni a 24-en kívül más sorozatok is, így az ő javaslatára kukkantottam bele pár hete a Dr. House (a.k.a. House M.D.) egyik epizódjába, eleinte csupán azért, mert a Született feleségek után adták a TV2-n, utána meg azért, mert Hugh Laurie egy meglehetősen bunkó, nyers figurát alakít benne, és engem felettébb érdekelnek a bunkó, nyers figurák - filmen. Élőben nem. Holtan sem nagyon. A Született feleségeknek ugyebár átmenetileg vége, és hétfő óta csodálkozom azon, hogy miért pont ez lett a magyar címe, amikor a Numb3rs-t is lefordították Gyilkos számokra... Ennyi erővel lehetett volna Szennyestartó is akár, netán Tűzrőlpattant menyecskék. Ha már a Numb3rs szóba került, az első részét annyira meg akartam nézni múlt héten, hogy mintaszerűen elfelejtettem az egészet; tegnap viszont időben kapcsoltam (sic!). Hát szóval... Nem egészen ilyennek képzeltem. Reméltem, hogy lesz benne némi Helyszínelők-beütés, mondjuk a csávó a lövedékek röppályáját számolja ki, meg ilyenek, ehhez képest ebben a részben egy egyenlettel határozták meg, hogy hol rabolnak ki legközelebb egy bankot, közben pedig a matematikus srác valami NP-problémával foglalkozott, amiről nekem az Algoritmuselmélet jutott eszembe...

Tök jók ezek a tévéshopos ajánlatok is, különösen szórakoztatónak találom azokat, amelyek alig tizenöt perc alatt eljutnak odáig, hogy saját maguknak mondanak ellent, és még büszkék is rá. A fejlődés megállíthatatlan ugyebár, havonta készül el egy-egy világot a sarkából kifordítóan újszerű, a múlt havi ásznál fényévekkel kényelmesebb, gyorsabb, olcsóbb, kisebb, hatékonyabb, erősebb akármi, ami ugyan világújdonság, ám valahogyan néhány millióan már fél éve használják nagy megelégedéssel. Aktuális kedvenc az az ajánlat, amelyben mágneses testsúlycsökkentő fülbevalót kínálnak alig harmincezerért. A magyarázat szerint a fülbevalók viselője mindenféle testmozgás vagy egyéb mellékcselekvés nélkül súlyt veszít, köszönhetően a fülbevaló által bizgerélt akupunktúrás pontoknak. Aztán a stúdióban beszélgetnek valakivel, aki előadja, hogy mióta használja a fülbevalókat, harminc kilót fogyott, meg minden. Az csak később derül ki, hogy mellékesen feleannyit is eszik azóta. A tökéletes recept a fogyáshoz tehát: zabáljon Ön is kevesebbet! Vagy tekerjen naponta ötven kilométert, ahogyan azt SztupY javasolta még valamikor régen, a csillagos égboltot megelőző időkben.

Ma belelapoztam egy Java tutorialba - abba, amit a Suntól lehet letölteni -, és csak úgy érdekességképpen elolvastam a Hello World! programról szóló részt. A gépre telepített NetBeans IDE nagyon tetszik, mert mire elindul, felfő a teavíz, viszont a HelloWorldApp.java programomat nem tudtam megnézni, mert lefordította ugyan, de nem jöttem rá, hogy hol kell megnézni a kimenetet. Persze ott van a parancssoros módszer, a leírás szerint ugye a javac programnev lefordítja, a java programnev lefuttatja a programomat, feltéve, hogy a rendszer felismeri a parancsot. De nem ismeri fel, és a PATH-ba is hiába írtam bele mindkét nevet, egyelőre semmi eredménye. Mondjuk februárban a gcc-t sem sikerült ugyanígy beállítani.

Az SG.hu-n és a kapcsolódó oldalakon elolvastam szépen a Web2.0 szimpóziumról szóló cikkeket. Nagyon jó, hogy a fő témák között szerepelt az iWiW, az iWiW, az iWiW, és elvétve ugyan, de szó esett az iWiW-ről is. Eközben nekem, laikus netezőnek halvány lila segédfogalmam sincsen arról, hogy mi ez a webkettő, miben különbözik a jelenlegi webtől, mivel több ennél, és egyáltalán kell-e ez nekünk. Lehet, hogy rosszul feltételezem, de ez az új hozzáállás (Bögre! Játék!) érhető tetten például a KTamás által ajánlott Meebo (katt) oldalán, amely nem más, mint egy többféle üzenetküldő hálózathoz kapcsolódást nyújtó program - gyakorlatilag olyan, mint a GAIM, csak teljesen webes alapokon nyugszik. Néhol olvasni olyan elképzeléseket, hogy a webkettes alkalmazások az AJAX-szal karöltve akár olyan gyorsak is lehetnek, mint egy helyi gépen futó program, a megfelelően széles sáv esetén. Gondolom ennek értelme az internetes boltoknál volna elsősorban, mert ki lenne olyan bolond, hogy egy böngésző-alapú rajzolóprogramban készítse az oldala grafikáit?

A blogok meg térhódítanak, és - állítólag - minden blogoló uszít a nyomtatott sajtó ellen, mi több, a hírportálok ellen is. Az aggódó portálmenedzserek szerint nem volna jó, ha a hírekben a száraz tényeket közölnék - ez amúgy is érdekes lenne, hiszen rengeteg hírnek pletyka az alapja, ami minden, csak nem száraz, és főleg nem tény -, mert véleménye mindenkinek van, kis szerencsével sajátja is, aztán jól nézne ki az internet, hogyha mindenki csak pofázna bele a digitérbe. Mintha ez nem így volna évek óta...

Mert blogot írni jó dolog. Leírhatom benne például, hogy az Anglia-Magyarország labdarúgó mérkőzés kifejezetten élvezetes volt annak ellenére - vagy éppen amiatt -, hogy az angolok az öltözőből nyugtató hatású, zöldteakivonatos iszappakolást követően érkeztek meg a gyepre. Arra a gyepre, ami az angol földön nem éppen ritka eső ellenére sosincs felázva. Örülni azért korai volna, mert most sem látszott más, minthogy vannak épkézláb magyar játékosok, van egy épkézláb szövetségi kapitány, de ezen kívül semmi... Szép volt Király tizenegyes-hárítása, szép volt Dárdai gólja, nagy kár, hogy ezt a játékot a brazilok kivételével nem szépségre játsszák, hanem gólra. Abból meg egy kevés a három ellen.

Ez ugyebár május legutolsó vasárnapja, amely a Forma-1-es monacói nagydíj, az indianapolisi 500-as futam és az 5-2-re végződő Újpest-Győr találkozó mellett arról nevezetes, hogy ilyenkor szokás gyereknapi rendezvényeket megtartani, hiszen szegény mai gyermekeknek az év egyéb napjain nincsen módjuk magukat kitombolni, kiálló testrészeiket kékre-zöldre változtatni különböző tereptárgyakkal való interakciók során, illetve gumicukrot magukba tömni hányásközeli stádiumig. No de mi történik, ha a tervezett programokat elmossa az eső?

Ekkor elő kell venni a Kreativitás^TM-t, és új programokat kitalálni. Ehhez próbálok most segítséget nyújtani. A könnyebb egyeztetés érdekében az elfoglaltságokat korcsoportok szerinti bontásban közöljük.

0-6 éves korig: A szervezőket gondosan helyezzük el egy katonai sátorban, felárért a szülők is csatlakozhatnak. A gyerekek szabadon választott zenére, önálló koreográfia alapján egyszerre kezdhetnek el a szabadban szalagdálni, miközben szlalomoznak az esőcseppek között. Az nyer, akinek fél óra elteltével a legnehezebb vagy legbolyhosabb a pulóvere.

6-10 éves korig: Szervezők a sátorban, szülők újabb felárért szintén. A gyerekek mindegyike kap egy lezárt befőttes üveget, a cél pedig az üveg mihamarabbi teletöltése esővízzel. Aki a leghamarabb végez, az nyer: bemehet a sátorba. Aki csaláshoz folyamodik, például pocsolyából próbálja megtölteni az üveget, annak azonnal adnak még egy üveget. Aki aljas módon lecsavarja az üveg tetejét, azt diszkvalifikálják és az újrakezdést csak bemutatott születési anyakönyvi kivonattal engedélyezik. Felhívjuk a szülők figyelmét, hogy a program várhatóan egész napos elfoglaltságot jelent, a sátorban óránként kell fizetni.

10-14 éves korig: Szabad zsebpénzköltési lehetőség a bazársoron, kivéve italpult és esernyős, azután a zsákmány bemutatása a szülőknek, közös megyegyezés a zsákmány és a pénz visszacseréléséről, végül csodálkozás afelett, hogy hová tűnt az öt perce még ott lévő kereskedő és teljes standja.

14-16 éves korig: Tíz percig esővízben áztatott cigaretta meggyújtási kísérlete szintén áztatott gyufával. Akinek sikerül, azt másnap a családsegítő szolgálat felkeresi egy dohányprevenciós videokazettával.

16 éves kor fölött: Nincsen ajánlható program, szélsőséges esetben a katonai sátorban lehet várakozni, amíg a kölkök odakint rohangálnak az esőben. A sörsátorba úgysem fér be senki a 14-16 évesektől.

Most kívánságok jönnek. Kívánok Zsubinak boldog születésnapot! Kívánok új WarPriest-féle blogbejegyzést! Kívánok jó szórakozást az alábbi négysoroshoz! És persze: világbéke!

- Szerinted ki a legnagyobb filozófus?
- Jani, a disznótenyésztő.
- De hát ő még olvasni is alig tud!
- Az lehet, viszont platón viszi a kant.

Temetésre utazni meglehetősen kellemetlen tevékenység, mondjon akárki akármit. Én amúgysem rokonszenvezek az egész ceremóniával, bár konkrét érveim nincsenek, az igaz. Mindegy, az elhalttól el kell búcsúzni, tehát megyünk. Autópályán.

Az autópálya érdekes képződmény. Rengeteg pénzbe kerül az építése, rengeteg pénzbe kerül a matrica, és rengetegsok kamion megy rajta, amiket rengetegszer meg kell előzni. Ehhez ugyebár az kell, hogy a belső sáv szabad legyen, mert - amint azt a pálya fölötti szép, nagy kijelzőkről le lehet olvasni - jobbról előzni tilos. Na de mi van akkor, ha én érkezem a belső sávban olyan kilónegyvennel, és előttem az egyik kamionos úgy gondolja, hogy eljött az ő ideje, és most rútul legyalázza a rivális fuvarozócég emberét? Ennek végrehajtása érdekében pedig bejön a belső sávba, ahol a külsőben 92 km/h-val haladó ellenfelét ő közel 95 km/h-val próbálja átadni a visszapillantó tükör látóterének, majd ezen hatalmas sebességkülönbség következtében alig öt perc leforgása alatt már el is jut odáig, hogy visszasoroljon a külső sávba. A következő pihenőhelynél meg letér a pályáról.

A temetés - urnás temetés - úgymond szép volt, már amennyiben egy temetés esetén van értelme a szép jelzőnek. Szerencsére a pap viszonylag kevés katolikus maszlaggal bombázta a megjelenteket és közöttük az én pogány lelkemet, de a kötelező jellegű "az Úrnak bizonyára oka volt arra, hogy magához szólítsa testvérünket" részek ezúttal sem maradtak el. Ugye a szertartás bizonyos pontjain énekelnek, meg imádkoznak mindazok, akik ismerik az egyházi dolgokat. Én nem tartozom közéjük, és annak ellenére, hogy tudom, mikor kell áment mondani, egyszer sem mondtam, sőt, keresztet sem vetettem, amiért néhányan furán néztek rám; de szerintem sokkal furább lett volna, ha én, aki meg sem vagyok keresztelve, elkezdem adni a megrendült, mélyhitű keresztényt. A szöveget meg hadd mondja csak a pap meg a segítője, elvégre azért kapnak - nem is kevés - pénzt.

És nem, nekem amúgy semmi bajom az egyházzal. Még az sem nagyon bír zavarni, hogy a Da Vinci-kód kapcsán gyakorlatilag felújították az ördögűzés ősi hagyományait - a film egyik producerétől azért kaptak egy csípős megjegyzést, miszerint igazán örülhetnének, hogy Jézusnak volt felesége, mert akkor feltehetőleg nem volt homoszexuális, amivel a katolikus egyháznak gondjai volnának -, valamint arra is nagy ívben teszek, hogy az Eurovíziós Balfasztivál győzteseként ünnepelt Lordi nevű metálbandát a sátán nagykövetének tartják. Hadd csinálják. Csak engem hagyjanak vele békén.

Végül, egy mondat erejéig térjünk át más vizekre. Ferike, Gabika: nyomdahibás volt az a sok plakát? Vagy Kovács Pisti a gázsijából pengeti ki az egyetemre valót?