A mai nap azzal kezdődött, hogy anyukámat elkísértem a nyíregyházi kórházba néhány vizsgálatra. Volt ugyebár beutalója, amivel fel kellett keresni az egyik szakrendelést. Ott megnézték a papírokat, aztán azt mondták, hogy át kell menni a röntgenre, ott készítenek majd felvételt, aztán lehet menni haza. nagyszerű, még csak negyed kilenc, és mindjárt otthon leszünk. Az épület egyébként remekül hozza a Silent Hill hangulatát, a halálos csöndet néha megtöri egy-egy fájdalmas hang, közben a falról csöndben mállik le a csempe.

Namost én a nyíregyházi kórházzal kapcsolatban azt tudom elmondani, hogy életemben ha háromszor voltam itt, és sosem betegként. Tulajdonképpen én ártalmas voltam kiskoromban a gyerekorvosokra, lévén semmilyen extra járványt, fertőzést, vírust, egyebeket nem kaptam el, sőt, nem röstelltem a végtagjaimat egy alkalommal sem eltörni. Ennek mondjuk vannak olyan vicces következményei, hogy ha mégis kell kapnom valami injekciót, akkor az orvos megkérdezheti ugyan, hogy érzékeny vagyok-e a hatóanyagra, csak felesleges, mert fogalmam sincsen, hogy érzékeny vagyok-e rá. Így tehát nem kell meglepődni azon, hogy nagyon hamar igénybe kellett vennünk a térképet, mert nem tudtuk, mégis merre kellene keresni a röntgenosztályt. A térkép tök informatív, csak hiányzik róla az "Itt áll Ön" jelölés, és az ábrából valahogy nem derül ki az sem, hogy mi végső soron merről jövünk és merre megyünk.

Végül odataláltunk. Mondják, hogy majd a négyes ajtónál fognak szólítani, odamegyünk hát. Majd várunk. És várunk. Még mindig. Egy öregúr a sétabotját lóbálja és dudorászik, nomeg fel s alá mászkál. De behívják. Bent van majdnem egy óráig. Gondoltam a bot belelógott a felvételbe, és mindig újat kell készíteni. A hármas ajtón folyamatosan hurcolásszák a kórházi betegeket röntgenre, jó dolog, amikor mellédtolnak egy bácsit, aki alig lélegzik... Kínomban azzal szórakozok, hogy elolvasom a folyosó másik végén (~30 méter) lévő falra ragasztott feliratokat, helyből. A fehér alapon fekete betűket látom, felismerem, a piros alapon fehéreket nem. Anyukám is sorra kerül, 40 perc alatt végeznek. Nagyjából dél van. Ha már Nyíregyházán vagyunk, intézzük el azt az ADSL-szerződést is. A Magyar Telekom székházában példás a rend, kár hogy az első emeleten senki nem hallott arról az emberről, akit mi keresünk, szerintük ő már egy éve nem itt dolgozik. Érdekes módon a félemeleten ő jön szembe.

Bemegyünk az irodába. Itt már rosszul indít a szememben, mert a képernyőjén ott virít az Outlook. Elmeséli mindazt, amire magamtól is rájöttem tavaly ilyenkor óta, azt mondja, ez a kábé tizenöt szerződés már jó valamire, mindenesetre ő lobogtatja az érintett kollégák előtt, hátha azok találnak valahol pár elfekvő ADSL-berendezést és hátha mifelénk rakják rá a hálózatra. A szavaiból azt veszem ki, hogy ebből ugyanúgy nem lesz semmi, mint ahogy eddig semmiből nem lett eredmény: a T-Online-nak úgy látszik nem érdeke, hogy bővítse a felhasználók körét. Igazuk van, a betárcsázós-modemes internet után jóval nagyobb bevételük van. De akkor húzzanak a f*szba a hülye szlogenjeikkel meg az ingyenes próbahónappal... Komolyan, nálunk akkor lesz ADSL, amikor másfelé már javában ADSL2+ meg Wi-Max lesz az alap, persze nálunk drágább lesz, mert elavult technológia, és nem nyereséges...

Persze ma dől meg a melegrekord, a belvárosban igazán élvezetes délben közlekedni autóval, nem mintha a városból kiérve jobb lenne, ott ugyanis az összes teherautós egyszerre jelenik meg az úton, nekem pedig egy nyergesvontató hátsó fertája ég rá a retinámra, mire hazaérünk.

A mai bejegyzést egyfajta részvétnyilvánításnak szánom, méghozzá S@ti részére, akinek a hárompont című blogpostjából kiolvasható, hogy elpusztult Trinity, aki nemcsak egy macska volt, hanem az első és valószínűleg utolsó olyan macska, amely ebben a blogban nevén nevezve szerepelt és válaszolt riporterünk bulvárszagú kérdéseire.

Nekem sosem volt macskám, nem is nagyon vágyom arra, hogy legyen, mivel inkább a kutyákat bírom ki idegileg. Három évvel ezelőtt történetesen nekem is elpusztult az akkori kutyám, ebben persze nem kis szerepe volt kedvenc körzeti állatorvosunknak, aki váltig állította, hogy annak a kutyának semmi baja nincsen, csupán elcsapta a gyomrát valamivel, kap két injekciót és holnap már szalad is. Hát, nem szaladt, nemhogy másnap nem, de soha már. Gyomorrontástól nem szoktak állatok teljesen legyengülni, nem kell őket megmenteni attól, hogy a vizestáljukba fulladjanak, satöbbi. Végül, két nappal később jutott el egy olyan állapotba, amikor látszott, hogy rosszabbul nincsen ugyan, de jobban sem lesz ennél, így pedig kín neki a levegővétel is, úgyhogy elaltatták. Vele együtt pedig eltűnt rengeteg élmény, emlék, amelyek közül pár vissza-visszatér, amikor a mostani jószág csinál valamit, mondjuk megpróbálja elhurcolni az asztalról az IDE-kábelt.

Én meg másnap mentem szóbeli érettségire, ahol a történelem tételben különös hangsúllyal mondtam ki azt, hogy súlyos veszteség...

Trinity tehát nem hallgat többé Massive Attackot meg Airt. S@tinak már elmondtam, amit ilyenkor szokás és illik, és remélem, hogy S@ti mihamarabb tudja pótolni a hiányt.

Pár évvel ezelőtt, ha két darab kettessel értem volna haza az iskolából, mérhetetlenül szomorú vagy mérges lettem volna. Ma két darab kettessel értem haza az iskolából, és nem vagyok mérhetetlenül szomorú, csak egy kicsit. Az is azért van, mert megint át lettünk vágva a palánkon, ugyanis az eredményt már csak az indexbe beírva, nulla információval tudtuk meg. Azaz nem tudom, mire kaptam kettest.

WarPriesttel arra a megállapításra jutottunk, hogy feltehetőleg az idei Kalkulus 2 pótvizsgák a kósza rémhírekkel ellentétben meglepően jól sikerültek a tisztelt hallgatóságnak, ez pedig rontaná azokat a bizonyos kósza híreket, így inkább mindenki egy jeggyel rosszabbat kapott, a dolgozatokat pedig addig deriválták parciállisan, míg eltűntek. A lényeg mégis az, hogy teljesítettük a tárgyat, lehet örülni, meg hajat lobogtatni a szélben, ami nincsen - mármint szél, haj még csak-csak akad, ősszel meg majd beszopjuk a Valséget jól.

A gyengélkedő Osirist - tudom, annyira gáz, hogy nevet adok a számítógépeknek, de így egyszerűbb... nekem - hazahoztam, és egész délután búsan várta a sarokban sorsa jobbra fordulását, ami abban nyilvánult meg, hogy a gatyarohasztó meleg elvonultával Nfol kiült az udvari asztalhoz és módszeresen széjjelcsavarhúzózta az egész gépházat. Erről remek képriport készülhetett volna, hiszen gondolom semelyik olvasóm nem szedett még szét számítógépet élete eddigi szakaszában, így nyilvánvalóan sohasem volt alkalma Spire processzorhűtő hátulsó címkéjén találkozni egy zöld-fehér színösszeállítás mellett megnyilvánuló F.T.C. feliratozással, soha nem fulladt meg majdnem a steril biciklipumpával (nemröhög!) szerteoszlatott portól, soha nem kellett percekig kutatnia a nyolc szék lábai közé leeső apró pici csavaranya után és sohasem sikerült a két kezét négy helyen felsértenie a hardverek rendezgetése közben. Sajnos a cégnek még nincsen pénzügyi kerete egy fotós felbérlésére, úgyhogy mindebből semmi nem lett.

Azt hittem egyébként, hogy az a fekete külsejű valami, amin izék villognak meg néha kicsúszik az elejéből a pohártartó, az számítógép, de most rá kellett döbbennem, hogy nekem egy igen dizájnos porszívóm van, amin történetesen lehet blogot írni.

A nap mondata:

"A svájci csapat előrejött, bepasszolták a labdát és találtak egy üresen álló fejet." - Verebes József, az RTL Klub szakkommentátora a Togó - Svájc mérkőzés első svájci góljáról

"Nincs semmi baj az autóval, csak lassú." - Kimi Raikkönen, a McLaren-Mercedes versenyzője

Ez mondjuk elég nagy probléma egy olyan sportágban, ahol gyorsan kell menni...

Most érkeztem haza Kalkulus vizsgáról, százezer fok van, izzadok mint a zállat, a buszon dromedár bácsi és tulok néni káromkodtak egymásnak erősen, szívből, a boltban pedig közölték velem, hogy már nincsen iskola, minek van rajtam hátizsák, meg különben is fizessek oszt húzzak elfele, szóval most jól vagyok, nincsen semmihez sem kedvem, így nektek a következő öt percben nagyon szar lesz.

A Kalkulusról annyit, hogy volt öt definíció, öt tétel és öt feladat; az első két ötösre remekül illik az Egy, két, há című örökbecsű Belga-dal refrénje, a feladatokra viszont nem, mert érzésem szerint azokat viszonylag nagy mértékben voltam képes abszolválni, az egyiknél meg igazság szerint kurvára megörültem, amikor zseniálisan ráéreztem, hogy a parciális deriváltakat fel kell cserélni, és akkor nem jönnek ki olyan szépek, hogy sin(pí/2*x)*x, hanem sin(y)*y lesz belőle, ami sokkal szebb, barátságosabb és jobb nedvszívó képességű. Ettől eltekintve azt kell mondjam, hogy a folytonos függvények toszódhatnak megfele, tisztelettel.

A tegnapi meccsekről mindent el lehet mondani, de azt nem, hogy izgalmasak lettek volna. Én magam azzal tettem sokkal szórakoztatóbbá a közvetítéseket, hogy teletexten olvasgattam a hülye nézők 91 forintos hülye üzeneteit - komolyan, mint egy elcseszett Gálvölgyi-show. Az angol-trinidadi meccs alatt érkeztek a legnagyobb gyöngyszemek, némelyikükre még most is csak erős összerándulással tudok visszaemlékezni.

Szerintem a döntőt trinidad és tobagó játssza!
Hol van a harmadik csapat?
Crouch a legszebb angol nő.
Kik vagytok ti hogy csak úgy megítéltek valakit Crauts jó játékos.
Hislopot a Lokiba!
Hajrá magyarok!
becken egy rinyálós kislány szánalmas
Real Madrid a király!Meg én!
Sok makkarcú a brazilok elmehetnek gyapotot szedni!
Olaszok nyerik a vbt! Forza Itali
Bundás kenyerek majd itt is megveszitek a bírót?
Tegnap 77 ezret nyertem tippmixen.
Nem hiszem el hogy senki nem látja hogy az olaszok a legjobbak
Valaki rúgjon már egy önólt hogy az angolok tudjanak győzni!
Mért nem állítják be az angolok a Gerát sokkal jobb lenne a mecs
Mit csinálnak a magyarok ha megnyerik a vb-t? Kikapcsolják a PlayStationt!

Szóval ez készen van. Persze emellé jött rengeteg "szeretlek macikám" meg "fradika a kiráj" üzenet is. A legjobb mégis ez volt:

Kálmánt lekeverték mert túl hangosan horkol és néha beszél álmában.

Apropó Kálmán. Nagyon bírom azt az embert. Eleve beül szakkommentátornak, zakója zsebében ott lapul a Nagy magyar közhelygyűjtemény legújabb, szerkesztett kiadása. Meccs alatt ezt lapozgatja, mert maga a meccs annyira nem érdekli, két lap között valahogy talál egy altatót, és ki tudja-alapon beszedi, elalszik, majd magához tér és felolvassa az ujjánál lévő közhelyet. De mindezt szakértőként teszi, továbbá ő mindent szakértőként lát, azaz ha te azt látod a képernyőn, hogy Crouch a maga kétszáz centijével még rá is támaszkodik a védőjére fejelés előtt, és kerékbe töretnéd a bírót, amiért nem fújta le az egészet, akkor Kálmán fel sem horkan álmából, mert ő szakértő és tudja, hogy a meccsnek akkor van vége, amikor a bíró lefújja, és az eredmény türközi a két csapat erőviszonyát. Szerencsétlen Hajdú B.-nek meg a Kálmán gázsija miatt nem jut ásványvízre a stúdióban ("Ha meg kellene várnunk, amíg valamelyik csapat gólt szerez, ülhetnénk itt estig étlen-szomjan."). Szerencsére Léderer is alkot sokat, ő például ilyeneket mondogat:

Mekkora kis labda ez! Túl nagy!

Az időjárásjelentésben meg olyat hallok, hogy "labilisabbá válik a levegő". Most akkor megyünk és megtámasztjuk oldalról, vagy mi...? Mindegy, mivel labilissá válik, rátámaszkodik egyik sarkával a gépemre, ami ettől elkezdett fagyogatni. Például előhozom a Képernyő tulajdonságai panelt, ekkor megáll minden, kivéve a Winampot, mert az simán szól tovább, még számot is vált, meg minden, viszont az összes többi dolog döglik, Feladatkezelővel is alig lehet kilépni a fiókból. A másik, hogy nekem automatikus indításra van állítva az EasyPHP által kezelt Apache és MySQL szerver, valamint az RKLauncher nevű program is, amelyek pár napja automatikusan elindulnak - belépés után alig három perccel. És azalatt az idő alatt nem csinál semmit a gép, lehet rajta dolgozni is addig, szóval nem arról van szó, hogy valami elvenné a procit vagy a memóriát ezek elől. Lehet, hogy a 2005. szeptember 18-i telepítés idáig bírta azt, amit tőlem kapott az elmúlt kilenc hónapban... Pedig a Vista publikus bétájának kipróbálása előtt nem akartam újratenni az XP-t. Talán kihúzza addig.