Ez itt egy képekből álló logikai puzzle. Nem könnyű összeilleszteni a darabkákat; ha sikerül, megtudod, Nfolnak miért nincsen most és miért nem lesz egyhamar szélessávja, valamint az is körvonalazódni fog benned, hogy itt bizony keményen ütik egymást ugyanannak a cégnek az állításai, továbbá hülyének is nézik az ügyfeleket.

Tehát már tavaly nyáron is volt, ami még ma sincsen, és holnap sem lesz. Valamelyik nap Nándóval arra a következtetésre jutottunk, hogy az lehet a probléma, hogy túlságosan közel lakok az ukrán határhoz (cirka hatvan kilométer egyébként), és ez azzal jár együtt, hogy a foglalkozásunk magától értetődik; namost az egész napos fárasztó benzin- és cigicsempészet mellett nyilván alig van már energiánk szórakozni, úgyhogy francba az internettel is, nem kell az ide...

Felébredek: esik. Kimenni nem lehet, füvet nyírni nem lehet, kutyát simogatni nem lehet, mert esik. A tévében nincs semmi értelmes műsor, nincs indíttatásom ahhoz sem, hogy akármit is csináljak. Úgyhogy csak fekszek az ágyon és bambulok. Nem, még MGS3-hoz sincsen kedvem most. Ráveszem magamat a rendrakásra, alig kezdem el, jön nagymamám, hogy adjak friss vizet a kutyának, mondom neki, hogy szakad az eső, majd adok neki vizet, ha csendesedik, erre én leszek a világon a legnagyobb ellenséges létforma a szemében, mert "egyszer csinálnám azt és akkor, amire kérnek"... Jól megsértődik, én meg egész nap nem vagyok békülős hangulatban. Nincs ami megváltoztassa a hangulatomat. A Forma-1 is unalmas volt. Jobb híján az SG-ről lementett egyik hírt olvasgatom, ami arról szól, hogy a Microsoft szeretné az Xbox360-nal visszahozni a nyolcvanas évek játékainak hangulatát. Tök jó, akkor megint lesznek rasztercsíkok meg öt perces töltési idők?

Az m1-en a nyár folyamán négy Michael Moore filmet fognak vetíteni, ebből ma a Roger és én című volt soron, amely egy Flint nevű város felemelkedéséről és lepusztulásáról szól. Moore is ott született, a helyiek döntő többsége a General Motors flinti üzemében dolgozott, amely a GM egyik első gyára volt. A gondok akkor kezdődtek, amikor a GM vezérigazgatója, Roger Smith bejelentette, hogy elbocsájtanak párezer embert... Moore hosszú időn keresztül próbált találkozni Roger Smith-szel, de mindig megakadályozták ebben. A film tehát dokumentumfilm, egyszer érdemes megnézni, van benne ugyanis egy kalap irónia, amire fogékonyak vagyunk nagyon. Egy alkalommal például a munkanélküliségben nyomorgó flintiek nagyszabású parádét rendeznek, amelyen megjelenik az akkori Miss Michigan is, Moore megkérdezi tőle, hogy milyen érzés számára a bedeszkázott üzletek között felvonulni, mire a nő azt válaszolja, hogy szörnyű az ottaniak helyzete, de azért szavazzanak majd rá a Miss America választáson... Ja, és ezt a filmet a világon bárhol le lehet vetíteni, Flintet kivéve. Ott minden mozi bezárt.

Egy telefonbeszélgetésre ébredtem: nagymamám beszélgetett Pesten lakó testvérével. Az unokák ofkorsz szóba kerültek, ha meg unokákról van szó, akkor előbb-utóbb előkerül három szó. Három szó, amelyeket az általam ismert idősek mindegyike különös hangsúllyal, majdhogynem utálkozva szokott kiejteni a száján: haverok, számítógép, internet(t). Mintha a szótárban ezek mellé oda lenne írva pirossal, hogy Sátántól való, utálandó szavak, amelyek rontást hoznak a házra, megbuggyan tőlük a befőtt és a vakondok feltúrják az udvart. Ebből mondjuk a vakond stimmel... Már nemegyszer megkaptam nagymamámtól, hogy én függő vagyok, mert minden nap ott ülök a számítógép előtt. Mivel ő erős dohányos, azzal szoktam visszavágni ilyenkor, hogy "Jól van, akkor holnaptól elkezdek inni meg cigizni, aztán két hónap múlva eldöntheted, melyik jobb." Azt persze neki egyáltalán nem lehet megmagyarázni, hogy attól, hogy ugyanúgy ülök a székben és ugyanúgy a képernyőt bámulom, nem mindig a játékokat tolom, sőt, utóbbi időben PC-n nem is játszottam. De erről úgyis tudtok, hiszen olvassátok a blogot, amit nyiván nem a high score lista név mezőjébe pötyögök be. De ha mégis, akkor sem vallom be...

Szóval jól indult a reggel, ennél már csak jobban folytatódhat. A helyszín a közismert piros-kék áruház, ahol óvatlanul sms-eztem éppen, amikor barátilag odalépett egy formaruhás emberke, hogy "Itt ne kamerázzon, mert nem szabad. Üzleti titkokat sérhet vele." Ennek következtében:

1. elgondolkoztam azon, hogy az áruház miféle titkokat rakodhatott a polcra két műanyag virágcserép közé,

2. úgy megijedtem, hogy kénytelen voltam megenni két zsemlét meg egy túró rudit a vásárlótérben.

Remélem vérig sértődött az üzleti titok.

Most pedig valószínűleg idén utoljára hozom fel a mellkasba fejelős témát. Valószínűleg most először és utoljára teljesen pártatlan is maradok, amennyiben mindkét fél kap egy-egy barackot. Íme.

A Totalcaron a német autógyártás három aktuális bálna kategóriás járművét hasonlították össze, és a Winkler szerint: "Nekem továbbra is az A8 kéne, másoknak nyugodt szívvel merném ajánlani a Mercedest, a 7-es BMW-ben Zinedine Zidane három és fél perc alatt fejelné le a kormánylégzsákot."

Zidane védelmében a következő, a valóságot kissé ferdítő vélekedést tudom felhozni: "Amikor Zidane a Juventus játékosa volt, nem kellett bundázni a meccseket..."

Akármerre olvasgatsz a neten, valahol mindenképpen emberek sírnak éppen arról, hogy jó lenne lottóötöst nyerni, mert kell az új vas a Vista alá, mert mekkora vérgáz lenne már, ha az ő gépükön nem lenne áttetsző az ablakkeret meg kettővel kevesebb effektus látszana az ikonok huzigálásakor. Én meg egyre kevésbé vagyok érdekelve ebben az egészben, ma például jól kitaláltam azt, hogy a jelenlegi gépeim valószínűleg öt év múlva is tökéletesen elegek lesznek arra, amire most használom őket, feltéve hogy nem történik valami elektronikai malőr. Bár simán el tudok képzelni olyat, hogy pár év múlva annyira 3D-s lesz minden, hogy a gépnek jelentős erőforrásokat kell majd lefoglalnia ahhoz, hogy a texteditor a maga síkbeli valójában jelenhessen meg, és a játékmagazinok segélyrovatában olyan kérdések lesznek, hogy "Nálatok is nagyon szaggat a Worms Armageddon GeForce kilencesen?"

"Kedves nézők, éppen egy fantasztikus mérkőzést látunk, és... Nos, azt kell mondjam, nem esett jól, hogy kimaradtam a képriportból. Sajnálom a dolgot, remélem Önök is. Most búcsúzom, találkozhatnak velem a Bajnokok Ligája döntőjében, ahol előadom egyik dalomat, a közönség örömére. Utolsóként annyit mondanék még: Andri cselez. Gól." - Világi Péter, (többek között) szakkommentátor

Punnyadás az elképzelhető és felfogható szintek mindegyikén. Ez van. Így nincs miről írni. Unatkozni nem unatkozok éppenséggel, mert ugye MGS3, csak annak meg nem látom értelmét, hogy minden egyes bejegyzésben áradozzak arról, mennyire nevel ez a játék, és lehetne ugyan hosszú mondatokban nyilatkoznom arról is, hogy a PC-s játékok készítőinek jelentős hányada lecsúszhat a hátamon, amikor azt nyilatkozzák, hogy ezt meg ezt még sajnos nem képesek megvalósítani, mert hardverkorlátok vannak, tecciktunni, és majd ha nyolcmagos processzorok lesznek, akkor milyen jó gémeket fognak az arcunkba tolni, mert azok aztán annyira jók lesznek, hogy még Materazzi és Zidane is rajtuk fog összekapni meccs közben. És akkor itt van ez az "elavult" célhardveren futó játék, közel két éves már, és nincsen olyan pillanata, amikor valami csudálkoznivalót nem dob elém. További örömre ad okot, hogy az eddig kínlódó DualShock magára talált és végre ráz is.

De minderről nem írok, mert körülbelül nulla darab embert érdekel, másról meg nem tudok beszámolni. Hacsak nem a világ első, szabad szoftverekkel készített animációs filmjéről, az Elephant’s Dreamről. Magyarázni mondjuk nem sok mindent kell rajta, meg kell nézni és kész, tíz perc az egész, annyi idő alatt a hűtőből kivett sör sem melegszik fel. Nagyon. Mert közben nem fogod meginni, a film ugyanis megkapóan látványos. Persze nem úgy látványos, mint a Final Fantasy mozifilm vagy ezek a legújabb megjelenésű Pixar filmek, inkább egy játék renderelt animációira hasonlít a képi világ és a technika. Nekem a legjobban az a jelenet tetszik, amikor a két fickó az üveglapokon szalad és néha átfordulnak a túloldalra. Ajánlom tehát megtekintésre, Google hamar megmutatja, hol van.

Nézzük csak, mi van még, ami nem-írásra ad okot. Újabban hallgatok másfajta zenéket is, és "megtörtént az, aminek nem kellett volna" (tetszőleges Balázs-, illetve Mónika-féle kik*rtfélretegnapésmértpontasógorral műsor), Tokyo Hotel rajongó lettem...

Berosáltatok, mi? Persze ebből semmi nem igaz, elvégre nem tudnék kedvelni egy olyan "együttest", amelyik négy olyan kölökből áll össze, akik nagy valószínűséggel Marilyn Manson törvénytelen gyerekei, vagy Marilyn Manson stylistjának a törvénytelen gyerekei, vagy egyszerűen csak szeretik elbizonytalanítani az olyan embereket, akiknek a nemüket kell meghatározni. (Mondjuk így már érthető, hogy egy kizárólag belföldön használatos űrlapon miért szerepel a név rubrika mellett a nem is, holott a névből általában jó eséllyel kiderül, hogy egyforma vagy felemás az illető; a Béla igen ritka női név például, de emberjogi szervezetek már dolgoznak az ügyön.) A kinézetük mellett meg az sem valami szimpi, hogy bár ők maguk IS gennyesre keresik magukat, fellépések előtt rajongó lánykák ezrei sikítoznak nekik, nagy átéléssel zenélnek arról, hogy az élet márpedig de sz*r. Jó hogy még nincsenek kiégve a srácok, tizenpár évesen...

Shadow jó régóta nem írt, igaz az Estharon azt írta, hogy nemsokára írni fog, de ennek is már két hete legalább, és mégsincsen semmi. WarPriest meg még régebb óta nem írt, igaz ő nem is ígérte meg, hogy fog, de talán ha ezt elolvassa, akkor kanyarít valami szösszenetet, mondjuk mindarról, ami a vizsgákkal kapcsolatos és a Kalkulus 2 óta történt: érdekelne. Biztosan érdekesebb volna, mint ez a bejegyzés, amin éppen kilencven százalékban túlvagy már, de még meg kell tudnod, hogy látványosan elkezdett kopni az A betűm jobbik száráról a festék, ami nem kicsit gáz egy másfél éves Logitech billentyűzettől, főleg hogy ősöreg, tizedik éves Mitsumi darab nem mutat ilyan tüneteket. Hmm. most látom, hogy azon nem domborúak a gombfeliratok, ezen meg igen... Befogtam.