Hétvégén kétségtelenül hozzánőtt a kezemhez a Nyelvek és automaták gyakorlati jegyzet. Hétvégén kétségkívül nem volt időm gyakorlatilag semmire, amire mégis, arra is alig. Vagy Ali G. Vagy Borat. Vagy mittudomén. Ehhez képest eléggé nem voltam képben még vasárnap este sem, sőt, még hétfő délelőtt sem. Mondjuk legalább bebizonyosodott, hogy a multitaszking ma sem megoldott probléma, ugyanis baromi nehéz Fejgeom előadás alatt feketén zéhára tanulni úgy, hogy közben csak úgy röpködnek a parciális u-k meg parciális v-k, a gót ábécéről nem is beszélve.

Node mit számít mindez abban a gyönyörűséges másodpercben, amikor megfordítod a zéhára adott feladatsort? Hát, őszintén szólva semmit. Lehet hogy én csinálok valamit rosszul, de a két beugró feladat sokkal nehezebb volt, mint a három "éles" darab. (Kis magyarázat, hogy értsétek: a zéhán öt feladat volt összesen, két darab beugró feladat és három másik. A lényeg, hogy ha a beugró feladatok közül nem oldasz meg megfelelő számút hibátlanul, akkor a többi feladatodat meg sem nézik javításkor, akkor sem, ha azok teljesen rendben vannak.) A három komolyabbal elvoltam úgy fél óráig, a két beugróval szintén. Csak a komolyabbaknam féloldalnyi megoldása volt, a beugróknak meg három-négy sor. Azért nem mindegy...

Igazából azon parázok, hogy a beugrókat elfogadják. Az egyik szerintem mindenképpen jó, a másik is egészen jó... lenne, ha nem hagytam volna le a végéről ennyit: C->λ, D->λ. Namost, a mifelénk megszokott bináris értékelésben ez azt jelenti: nulla pont. Hát, de jó lesz pótzéhát írni megint! (Ráadásul a Fejgeom vizsga időpontjával is szépen megvezettem magamat, ugyanis nem akkor lesz, amikor, hanem akkor, amikor. Nahát!)

Az ISzK földszintjén láttunk egy plakátot, "Tudsz ennél jobbat?" címmel, és mellé van rajzolva egy mikulás. Ez egy konteszt, az a lényege, hogy készíts egy mikulást bármiből, mutasd be a közönségnek és ők majd eldöntik, hogy tudtál-e jobbat. Arra gondoltam, hogy ezen kellene indulni, garantáltan újszerű ötlettel tudok ugyanis előállni. Én nem bármiből készítenék mikulást, hanem mikulásból. Ilyen matrjoska-szerűen lenne megoldva: nagy mikulás puttonyában kisebb mikulás, kisebb mikulás puttonyában még kisebb mikulás. A legkisebbik puttonyában meg nincsen már semmi, csak egy papírcetli és az van ráírva, hogy az ajándék idén Brüsszelbe konvergált. Tuti nyerő pályamunka! Csak még azt kellene kitalálnom, hogy min fog csúszni a szánkója plusz tíz fokban.

Tök jó dolog, hogy elkezdek valamit csinálni, jól kitalálom, hogy mit, hogy, merre, aztán mikor majdnem elégedett vagyok vele, akkor újabb dolog jut eszembe, ami miatt az eddigieket valószínűleg tovább tartana átalakítani, mint az egészet újrakezdeni nulláról, de természetesen csakazértis megcsinálom így vagy úgy és akkor majdnem megint elégedett vagyok egészen addig, amíg megint eszembe nem jut valami... Mindenesetre jól elvagyok ilyenkor, öröm rámnézni.

A lakótársam meg azt akarta nekem megmagyarázni, hogy a sereghajtó az, aki legelöl halad. És nem lehetett neki megmagyarázni, hogy nem így van. Hiába mondtam, hogy ha ő menne elöl, akkor nem sereghajtónak hívnák, hanem sereghúzónak, vagy sereghívogatónak... Á, ide lőjetek! (Mutogat.) Vajon Roger Moore zsebében hányszor nyílt ki a bozótvágó kés azért, mert nem jól ejtik ki a nevét?

Sikerült újabb jelét adnom annak, mennyire összevissza vagyok néha. Az úgy volt, hogy szerda este remekül megcsináltam a valség gyakorlaton kapott házikat, tartott is vagy öt percig. Mire normálisan összepakoltam magamat másnapra, észrevettem, hogy a telefon akkumulátorában alig van nafta, ezért előszedtem a hálózati töltőt és bedugtam az elosztóba, hogy éjszaka jól feltölti. Még az ébresztőt is beállítottam fél hétre, aztán elmentettem mindazt, amin délután munkálkodtam - egyelőre nem érdekes, hogy min, a találgatások ebben a pillanatban elindulhatnak - és kikapcsoltam a gépet. Meg lekapcsoltam az elosztót, amibe be van dugva a gép. Meg a töltő. Természetesen reggelre totál lemerült, az ébresztésre sem maradt energia, én pedig frissen és vidáman ébredtem fel - fél kilenckor. A valség gyakorlatnak lőttek tehát, viszont téli időszámítás óta először sikerült kényelmesen megreggeliznem.

Amint az kiderült, gyakorlaton katalógus volt - mert ugye mikor lenne, ha nem azon az egy gyakorlaton, amelyiken nem vagyok ott? És ugyan mikorra írnának ki vizsgát Adatbázisrendszerek megvalósítása 2-ből, ha nem arra a hétre, amin már így is öt napból négyen lesz valami? Elfelejtettek szólni az oktatóknak, hogy vizsgaidőszak is lesz? Gondolom nem kell ecsetelnem, mennyire jó dolog úgy készülni néhány tárgyból vizsgára, hogy közben más tárgyakból még a gyakorlati zéhákra kellene készülni, vagy programot írni. Dehát valamiben meg kell halni, ugyebár...

Szentté kellene avatni azt, aki kitalálta a replace funkciót a fájlszerkesztő programokban, szerintem messze nagyobb a jelentősége, mint az egész webkettes cirkusznak. Konkrétan ez azért jutott eszembe, mert amikor nem előadáson vagy gyakorlaton ülök és nem zéhára tanulok és nem eszek vagy iszok vagy szórakozok, akkor tákolom az oldalt, hogy átmenjen végre az XHTML1.0 Strict ellenőrzésen. Természetesen ez a novemberi blogra vonatkozik, ahhoz nem vagyok eléggé életképes jelenleg, hogy visszamenőleg mindent átírjak, mert hálistennek mindig változtatok valamit a szerkezetben, ami miatt nem lehet betanított majmokkal átszerkeszttetni mindent.

Méréstechnikán meg úgy haladtam, ahogy, ugyanis kissé kényelmetlen egy olyan gépen programot írni, fordítani és futtatni, ami a rackbe szerelt rendszervinyót időnként kikapcsolja, majd képtelen tíz percen belül újra elindítani. Amúgy is szép hangja van a vinyó kapcsolgatásának, jobb érzésű - vagy mondjam úgy, hogy tapasztalt - felhasználóban ilyenkor kutya kötelessége az ütőnek a megállás. Megint tök egyedül voltam, megint tök szar volt, kezdhetnék hozzászokni így félév vége felé. Éppen a minap említettem WarPriestnek, hogy olyan gyorsan telik mostanság az idő; ez helyénvaló is lenne, ha mindenféle érdekes dolgok történnének meg menne a pörgés ezerrel, de még az unalmas órák is elrepülnek a fülem mellett, szinte lobog bele a hajam. Körülnézek és már holnap van.

A "Kinek hosszabb...?" konteszt mai győztese egy leány a buszról, alábbi pályázati anyagát a bölcs és szakértő zsűri egyöntetű lelkesedéssel fogadta:

Gondolom fodrásznak tanulnak, vagy ilyesmi.

Baromi nehezen kezdődött a nap, majdnem szúrtam is egyet, hátha úgy könnyebb elviselni, hogy megint hétfő, megint reggel fél hét és megint Valószínűségszámítás és statisztika előadás; aztán mégis beértem egy feles ásványvízzel meg a 24-es busszal (képzavar tetszetős). Ijesztően lúzer vagyok... Kilenc negyvenötkor már úgy gondoltam, hogy a mai anyagot a hét bármelyik napján bármikor előadhatnák, akkor is halálos lenne. Szeretem az ilyet, felvésünk a táblára két és fél oldalnyi tételt meg definíciót és már kint is vagyunk a friss levegőn. Jó nagy hülyeség ez a statisztika anyagrész.

De legalább birtokomba jutott némi információ arról, hogy mivel fogok foglalkozni mától karácsonyig, ha minden rosszul megy. Íme a menetrend:

• dec. 4.: Nyelvek és automaták zéhá
• dec. 11.: Fejezetek a geometriából vizsga
• dec. 12.: Nyelvek és automaták pótzéhá (opcionális)
• dec. 13.: Rendszerszervezés vizsga
• dec. 14.: Valség zéhá
• dec. 18.: Valség pótzéhá (opcionális)
• dec. 21.: Valség jegymegajánló írásbeli (előző kettő függvényében opcionális)

Ezek mellé jön még legalább egy Fonya vizsgaalkalom és legalább egy Adatbázisrendszerek megvalósítása 2. írásbeli, valószínűleg csak januárban. A Rendszerszervezés is lehet, hogy karácsony és újév között lesz. Azért a Valség elég jól összejött, gyakorlatilag egy héten belül eldől az egész és egyáltalán nem túlzok, amikor azt mondom, hogy már most f*sok tőle. A Rendszerszervezés és az Adatb. megv. 2. annyira nem pánikolós, Fonya zéhára tanulok, mint állat - múltkor is bejött... -, Fejgeomból meg valahogy összekopizok egy életképes Möbius-szalag parametrizációt, az alapból kettest jelent vizsgán. Marad még a Méréstechnika 2., amivel még nem tudom, mi lesz. A tanár kellőképpen unszimpatikus ahhoz, hogy miatta más tárgyaktól időt véletlenül se vonjak el, a feladattal ugyanis továbbra is az a bajom, hogy tudom mit kell csinálni, csak azt nem tudom, hogyan lehet ezt implementálni. Nem, sajnos ez tipikusan nem internetről összelopható dolog, ha olyan lenne, már rég készen lennék az egésszel. (Persze láttam egy tökéletesen működő, kész megoldást a problémára, csak azt is láttam rajta, hogy olyasvalaki készítette, akit nem sűrűn húztak el programozásból meg matekből, van benne pár darab saját header, amik mondjuk assembly-ben átírják a processzorban a megszakításkezelőt, meg ilyen egyszerűbb dolgok...)

Miután ilyen jól elmagyaráztam, hogy mennyire elfoglalt leszek, megemlítem, hogy kicsit átalakítottam - na jó, átszíneztem - az üzenőfalat, ha már láttad, akkor azért, ha még nem láttad, akkor azért mondom; folytatódhat tovább a magas színvonalú üzengetés. Aztán vigyázzatok magatokra, mert aki nem így tesz, azt istenbizony úgy kibannerolom, hogy mindenki csillagokat fog látni.