Sziasztok! Megint eltelt egy teljes hét, mi pedig újra itt vagyunk! Ez itt a Kívánságműsor, én pedig Klipper vagyok, tudjátok, csak a legmenőbb klipek, csak nektek! A toplistán nem történt nagy változás, ez részben annak köszönhető, hogy egyetlen értelmes új klip sem jelent meg, részben pedig annak, hogy Tibi, aki a listát csinálja, elment szabadságra és most valahol jó messze tesz a fejünkre. Hopp, máris itt az első telefonálónk, halló!
- He-hellószevasz, Flipper öcsém, Gyuri vagyok, tudod a turbós Gyuri.
- Így konkrétan nem ugrik be az arcod. Na lökjed, mit szeretnél?
- Múlt héten láttam az Akon, fít és Eminem klipjét, tudod, amiben a Zámbódzsimivel vagánykodnak a klubb előtt, na, azt szeretném kérni és küldeném a havero...
- Azt most nem adjuk le, válassz valami mást.
- De ez a kívánságműsor, nem? Akkor mér nem adod le, k*cs*g?
- Azért, mert nem tudod kimondani rendesen azt, hogy Lamborghini, meg azért, mert herótom van Akontól.
- Ez esetben menj oda anyádh...
- Hoppá, véletlenül szétkapcsolt a vonal. A másik vonalon viszont várakozik valaki, halló!
- Szia! A Belsőségen találtam múltkor egy videóklipet, amiben iraki katonák mennek a terepjáróval és beragadnak a csúcsforgalomba, de megoldják, csak a címére nem emlékszem. Na, ezt le tudod adni?
- Ez jó, megvan. A klip címe egyébként Letollak a g**ibe és az Amerikai Tengerészgyalogság Iraki Gépesített Osztaga nevű banda az előadó, szerintem nagyon jól nyomják. Kinek küldöd a klipet?
- Mindenkinek, aki szereti, meg az összes autósnak, aki azt képzeli, hogy kétezer köbcenti feljogosítja őket bizonyos dolgokra.
- Kösz hogy hívtál, mindjárt indul a klip. Csáó!

Mai programozási tippünk: NULLÁZD KI A TÖMBÖT!

Remek dolog másfél órát várni valakire egy folyosón, hogy aztán fél perc alatt elintézzük az elintéznivalót. Egyetlen haszna az volt az egésznek, lefényképeztem egy macskát, akit a képen nyíllal jelöltem meg.

(A nyíl sajnos nem járult hozzá, hogy szerepeltessük a képen.)

Ha kellőképpen megbotránkoztatok a fakó színeken - ablak mögül fényképeztem, mobiltelefonnal -, akkor ugorjatok el a Which Pulp Fiction character are you? című oldalra és derítsétek ki, hogy finom-e a Big Kahuna Burger.

Vér és horror. Ezt tudom ígérni a kedves olvasóknak, ha velem tartanak ma. Hamarosan megtudhatják, hogyan kerül egy neves pszichiáter a vonatra, mi lesz az idei farsangi szezon slágere az óvodai rendezvényeken és megosztjuk önökkel felháborító tapasztalatainkat az egyik nagyáruházzal kapcsolatban.

Pénteken hazafelé utaztam a vonaton, egy ilyen egybenyitott utasterű személyvagonban. Felszálláskor kicsit bénáztam, úgyhogy egy apuka és kisfia mellé sikerült elhelyezkednem. Apuka baromi tudományos képpel mélyedt el dr. Ranschburg Jenő Pszichológiai rendellenességek gyermekkorban című tankönyvében, eközben kisfia vagy mobiltelefonon játszott (végighallgatta a gyári csengőhangokat úgy háromszor), vagy az ülésen fetrengett, vagy hangoskodva ugrált. Egyszercsak ezt megunta - mondjuk mindenki más már hamarabb - és megkérdezte az apukájától, hogy mit olvas. Apuka válasza:
- Rólad olvasok, Lacika. Maradj csendben.
Valahogy kibírtuk. Leszálláskor simán otthagytak volna egy hátizsákot, ha nem szólok. Pedig nálam nem volt egyetlen példány sem a Notórius csomagottfelejtés felnőttkorban című műből.

Anyukám óvónő, ennélfogva gyakran kerülök közeli kapcsolatba különböző óvodai műsoroknál használt versikékkel és mondókákkal. Így volt ez tegnap délután is, amikor annyira elkezdtem átérezni ezt a műfajt, nem állhattam meg, hogy ne költsek egy verset. Előadja a szerző:

Százlábúnak öltöztem,
ily közel a földhöz nem
egyszerű a jövés-menés,
százláb-mosás, cipőfűzés,
egész nap csak csúszok-mászok,
elkopik a lábam, látod?
Rámlépnek az állatok,
avar alatt száradok,
s azt kérdezem fals hangon:
"miért nem lettem én is inkább
varázsló a farsangon?"

A kordonbontás vers miatt természetesen minden felelősséget vállalok.

Készséggel elhiszem, hogy egy nagyáruházban pénztárosként dolgozni egy idő után rettentő unalmas és agyzsibbasztó munka. Ez azonban nem indok arra, hogy egy vevővel udvariatlanul viselkedjen egy pénztáros, elvégre nem a vevő tehet arról, ha neki éppen szar napja van. Az udvarias kiszolgálásba ugyanis nem fér bele, hogy az árukat a vonalkód leolvasása után csak úgy odabasszuk a pult lejtős részére, ahogy éppen sikerül. Az áruk ugyanis olyan hülyék, hogy összetörnek. Morzsává változik a keksz, megreped az üveg, kilapul a sütemény. Főleg nem tartozik az udvarias kiszolgáláshoz, hogy ha mindezt a vevő szóvá teszi, akkor a pénztáros egyből visszalöki, hogy "nyugi, nem lesz baja", közben pedig éppen eltörik egy nápolyis szelet, mert ráesik az ananászkonzerv.

Még akkor sem, ha a keksz fele gyárilag morzsa.

Amíg a blog alatt nem PHP rendszer működött, kétszer is meggondoltam, hogy egy megírt bejegyzés szövegét utólag módosítsam, netán az egészet kitöröljem, mert a megírása és a publikálása között eltelt időben megváltozott a véleményem vagy a hangulatom. Meló volt vele ugyanis. A PHP-s blogmotorra való áttérés óta először ma fordult elő, hogy egy bejegyzést, úgy, ahogy volt, kitöröltem. Jó kis depressziós dolog lett volna pedig, nyilván vágytok az ilyenekre. De valami megváltozott bennem, és attól a perctől kezdve már nem éreztem jogosnak mindazt, amit leírtam. A blogger öncenzúrát gyakorolt.

Ha van a világon olyan dolog, amit a Kiszel Tünde, Győzike és Kelemen Anna alkotta média-triumvirátuson kívül utálok, akkor az az ősz. Főleg az olyan ősz, ami egy tavasz jellegű tél idején köszönt ránk. Ahelyett, hogy nagy nyugalommal vacognánk reggelente a buszmegállóban, a keményre fagyott hókupacokat kerülgetnénk a járdán és szétmarná a cipőnket a só, egész héten szakad a nyakunkba az eső és pólóban tartózkodunk a kabát alatt. És közben megfázunk. (Kis kitérő: aki a Google-ba a Kiszel Tünde videóklip letölt és a Győzike gázégő kéne keresőkifejezéseket beírja, annak menten guruljon rá a kezére egy versenyzongora. Szerintem.)

Tegnap bementem Kiadványszerkesztés órára. Ez egyébként olyan tárgy, ami csak a papír órarendben található meg és ott sincsen megadva a Neptun-kódja, továbbá nem akkor és nem ott tartják, ami az órarendben szerepel, továbbá nem is az az oktató tartja, aki az órarendben fel van tüntetve, továbbá ez nem is Kiadványszerkesztés kurzus lesz, hanem TeX és kiadványszerkesztés, ami korábban TeX 1 néven futott és amit korábban már teljesítettem. Ettől eltekintve semmi probléma nincsen vele. Ja, mégis van: egyedül voltam rá kíváncsi. Az oktatóval tisztáztuk, hogy ez így valószínűleg problémás lesz, úgyhogy abban maradtunk, hogy jövő héten benézek és akkor eldől, hogy mi lesz. Nem mintha nagyon földhöz vágna az a két kredit, csak hát érted... Aztán arról beszélgettünk, hogy engem miért is érdekel a kiadványszerkesztés, én pedig előadtam jól, hogy tulajdonképpen a képernyőn megjelenő információk ízléses és ergonómikus tálalása az, amivel leginkább foglalkozni óhajtok, innen pedig hamar eljutottunk oda, hogy mennyire zavaró az, hogy az Indexen egy akármilyen cikk közepén a T-Online egy olyan szolgáltatás animált reklámját tolja a képembe, amely szolgáltatás számomra a következő öt évben elérhetetlen marad.

Amióta Debrecenben lakom albérletben, azóta talány számomra, hogy a közvetlen szomszédaimat miért hallom kizárólag a fürdőszobából telefonálni. (Mármint nem én hallgatózom a fürdőszobában, hanem ők telefonálnak ott.) Aztán tegnap este valamiért fontos volt, hogy mobiltelefonról megnézzem a GMailt, és az egész lakásban sehol nem volt elég térerő ahhoz, hogy ne szakadjon meg a kapcsolat. Kivéve egyetlen helyet: a fürdőszobát. Teljességgel érthetetlen, ez a helyiség van az épület közepén, a legtávolabb a külvilágtól. Ha a többi nyolc rejtélyre megtalálom a magyarázatot, esküszöm megosztom veletek.

...of Ulm.

Ha az elmúlt másfél hetet egyetlen szóval kellene leírnom, akkor az az egyetlen szó a useless shit lenne. Körülbelül ennyi értelme volt mindannak, amit csináltam az elmúlt másfél hétben.

De ez úgysem számít. Nektek ilyesmiről nem kell tudnotok. Ti csak idejösztök, elolvassátok, hogy aznap éppen mivel sikerült megszívnom, de rendesen, ahogy kell. Aztán átklikkeltek máshová. A statisztika meg azt mutatja, hogy a napi huszonöt látogató mindenképpen megvan, akkor is, ha minden nap van frissítés, meg akkor is, ha egy hétig semmi nincs. És valószínűleg akkor is huszonöt látogatóm lenne egy nap, ha a fejemen pörögve olvasnék fel hősi eposzokat a setét középkorból. Hiába, ez nem a Freeblog.

Közben meg semmit nem tudok arról, hogy neked vagy neked vagy éppen neked mit jelent ez a blog, mit jelent az a személy, aki az egész mögött áll, azaz mi vagyok én az olvasóim számára? Érdekelne. És az is, hogy miképpen lehetne eltüntetni az űrlap mezőiről ezt a térhatású keretet. És az is, hogy ejtik ennek a zenekarnak a nevét: