Néha már a falat kapartam kínomban, amikor tíz perc szemmeresztés után sem találtam meg azt az egy darab felesleges escape karaktert, ami miatt a blog PHP kódja felhatalmazva érezte magát arra, hogy jóízűen körberöhögjön. A számomra kevésbé vicces hibakeresgélés végül azzal ért véget, hogy fogtam az egészet és egy határozott gombnyomással kidobtam a kukába, aztán újra létrehoztam és nekiláttam megírni mindent újra, még egyszer. És úgy sem lett jobb, mert ez a hiba nem jött elő, egy másik viszont igen: bár a szkript megkapta a GET változóban a szükséges paramétert, az volt az SQL-lekérdezés eredménye, hogy az eredmény nem érvényes erőforrás, ami azért szánalmas, mert a másik böngészőfülön az éles blog ugyanezen adatbázisban, ugyanezzel a lekérdezéssel vígan megtalálta a zseniális írásomat. Ekkor már kezdtem sejteni, hogy ez bizony egy "tipical bazmeg situation" és valószínűleg eléggé valószínűtlen, hogy 2n lépésben megtalálom a baj forrását. A konyhában az egyik dobozon szemet szúrt nekem egy embléma, tudod, az újrafelhasználást jelentő három nyíl. Az újrafelhasználhatóság a programozásban is jó dolog, egyszer megírsz egy függvényt vagy más alprogramot és onnantól kezdve csak hivatkozol rá. A pandáknak meg nagyon jó lesz.

Nos, a blog kódja olyan, hogy bizonyos részei külön állományban vannak, némelyik azóta változatlan, mióta adatbázis alapú lett az oldal. Az összes külső fájlból hívott programrészt végignéztem (~30 perc) és a legrégebbiben meg is találtam a baj okozóját. Az új kódban az egyik változónak véletlenül ugyanazt a nevet adtam, mint ami a régi fájlban már szerepel, ráadásul ez a kódrészlet a lekérdezés előtt fut le, azaz megváltoztatja a GET-ben megkapott paramétert, ettől pedig a lekérdezés igen szép luftot rúg, öröm nézni. További fél órát vett igénybe a fejem ütemes falhoz ütögetése és további tíz másodpercet a nevek megváltoztatása. Tanulság nincsen. De a pandáknak nagyon jó lesz.

(Holnap valszeg lesz új kinézet is, fel fog tűnni. Természetesen nem IE-kompatibilis, tartalmaz más weboldalakon előforduló ötleteket, bár törekedtem arra, hogy ne nyúljak sehonnan sokat; ha valakinek ilyen jellegű kifogása akadna, az majd szóljon.)

Nahát! A hírekben mutatják, hogy valami régi strand épületében gyártották a husikát húsvétra való tekintettel, erre kiment a szerv és jól lefoglalta azt, amit a jóemberek nem vittek el addig. Egy teherautóra való cuccot találtak, de nem is ez az érdekes - mondjuk simán ki lehetne írni egy pályázatot "Húskészítmények előállítása és/vagy tárolása lehetetlen helyeken" címmel -, hanem az, hogy mi volt a teherautó szélvédője mögé elhelyezett "CB-s rendszámtáblára" írva: CSALEZ LOPEZ, hahaha!

(Megcsináltam végre az F1-es bejegyzést, lehet olvasni.)

Egy ideje nem használom a bbLeant, a Windows saját shellje fut. Persze kutya nehéz ennyi bbLean után visszaállni a Start menü használatára; hogy segítsek magamon, minden gyakran használt programot beletettem a Start menübe, így a Minden program nevezetű borzalmas pokolkaputól legalább megszabadulok az idő kilencvenkilenc és fél százalékában, a Gyorsindítás kikapcsolva, az Asztalon pedig csak mappaikonok vannak és a Lomtár. Meg azok a fájlok és mappák, amiket a pendrive-ról további feldolgozásig az Asztalra górok.

Ebben a műveletben pedig a Windows nagyon nem partner. Eleve minden, tartósan az Asztalon állomásozó ikon a jobb szélen van elhelyezve, mert az újak úgyis a bal felső saroktól kezdenek el megjelenni. Kivéve, ha mappaablakból húzod át őket az Asztalra. Ekkor ugyanis a rendszer valamilyen ördögi elme által kifundált teljesen logikátlan módon a másolandó dolgokat egyszerűen odabassza az Asztalra, ahogy esik, úgy puffan, nem érdekli, hogy a képernyő bal háromnegyede üres, ha olyan a kedve, akkor a jobb szélső oszlopban lévő elemeket is széthajigálja. Máris érezzük a törődést:

A kékkel megjelölt dolgok azok, amiket éppen áthúztam az asztalra a pendrive-ról. Elhihetitek, nem vagyok olyan idióta én sem, hogy ílyen elrendezésben használjam a desktopot, a Lomtárat meg főleg nem tenném oda, ahol a képen éppen látható. Ennyire tényleg nem. Remélem a Vistában is megvan ez a remek feature, megnézném, ahogy a Sidebar alá bepakol pár parancsikont... Instant öröm!

Küzdök a fehérrel. Az analóggal és a digitálissal egyaránt. Mától meteorológiailag tavasz van, naptárilag már huszonegyedik napja tavasz van, időjárásilag meg tényleg tavasz van már, ami kiábrándító kissé a húsz fokos nyárdemó után.

Szóval küzdök a fehérrel. Küzdök vele ZH-n, küzdök vele előadáson, küzdök vele gyakorlaton, változó eredménnyel. Küzdök vele otthon, a monitor előtt, bűvölöm a Notepad++-t és a Firefoxot, de kitölti a képernyőt a nagy digitális fehérség, a rengeteg szabadon hagyott, felesleges terület csak úgy vakít bele az éjszakába. pyx kapitány meg ugyanebből a fehérségből csudát alkot a monitorra.

Az a torzított hegedűs átvezetés azért mégiscsak zseniális, nincs igazam?

A helyzet a következő.

Szerdán Algoritmus-elmélet ZH, kéjhömpöly. Valamit okosodok addig, az biztos, de hogy mennyit, azt talán még az Útikalauz sem tudja megmondani, marad hát a nagy és barátságos betűkkel írt "Don’t panic!" felirat a hátoldalon, amit ezennel jelszóként zászlómra tűzök, tisztelettel. Jövő kedden meg Fonya ZH, ennek örömére összefoglaló gyakorlatot fogunk tartani, de mivel mindenki ért mindent, ötven perc után "mehetünk is a kocsmába". Hát így kell iskolába járni. Kérdés?

Szintén szerdán kezdi adni a TV2 a Dr. House második évadját, amit előző héten volt szerencsém végignézni külföldiül beszélő verzióban és azt kell mondanom, hogy ez a szezon sokkal-sokkal izgalmasabb az elsőnél, pedig folyton tumort (daganatot) keresnek és minden betegen lumbálpunkciót (gerinccsapolás) meg májbiopsziát (szövetminta-vétel) végeznek. Egyrészt House nagyobb bunkó, mint valaha, másrészt pedig Foreman, Cameron és Chase elkezdenek visszaszólogatni neki, illetve Wilson és Cuddy (C-U-D-D-Y) is kitesz magáért, az újra felbukkanó szereplőről nem is beszélve, aki jelentősen felborítja a víg kompánia mindennapjait. A huszonnegyedik epizód pedig egymagában veri az előző huszonhármat, de tényleg kussolok, hátha valaki még nem látta.

Ma megvolt az Ausztrál Nagydíj, szerencsére nem keltem fel hajnalban, hogy élőben nézzem, mert akkor szembesültem volna kedvenc Balázsunk rémesen unott ábrázatával, amint az unalom végstádiumába zuhant Szabó Róberttel és a mindig poénkodó Lapajjal próbál valamit összehozni, amit el lehet sütni a reklámok között, míg kezdődik a verseny. Maga a futam szerintem sima volt, nem hagytam abba a folyamatos levegővételt egyszer sem, bár lehet, hogy az oxigénhiány sikeresen elnyomta volna Gyuszi és Gabi pöttykeresős amatőrködését. Czollner a végén szidta Bruce-t (az ausztrál rendezőt, akit Bruce-nak hívnak, mint minden ausztrált :), amiért az nem a mindenkit érdeklő dolgot mutatta, de legalább átérezte azt a kínt, amit minden jobbérzésű néző átérez, mikor ő Kovalainent lefisichellázza egymás után háromszor úgy, hogy közben még ki is van írva a képernyőre, hogy Kovalainen. Csodálkozom is, hogy Raikkönent nem nézték Schumachernek, lehet hogy ehhez meg kell várni Lacit. Mindenesetre a Ferrari nagyon erősnek látszik, Alonso örülhet a második helynek, mert ha Massa nem a mezőny végéről indul, akkor hű... Volt valami meglepő? Volt. Lewis Hamilton: tényleg most vezet először F1-es gépet Melbourne-ben? Akkor zseni! Nick Heidfeld: a BMW egészen jó lenne, ha megtanulnának végre versenytaktikát kitalálni. Mondjuk ötödiknél feljebb akkor sem sokszor kerülnének. Nico Rosberg: beért a célba hetedikként. Semmi törés. Toyoták: ahhoz képest, hogy mennyire szenvedni szoktak, most simán hozták a nyolcadik-kilencedik helyet, hiába okádott gőzfelhőt Trulli a felvezető körben. Persze annyi pénzből tarthatnának előrébb is.

Viszon’látás!