Nem szokásom béta verziós szoftvereket használni, szívok eleget a véglegesekkel is. Az új Firefoxról viszont annyi jót olvastam, hogy úgy döntöttem, kipróbálom, a kettes verzió a 2.0.0.9. óta valahogy nem az igazi, legalábbis a durva memóriahasználat és a Flash-tartalmak miatti gyakori kifagyás mind Windows-on, mind Ubuntun gondot jelent. Két napja használom az Firefox 3 beta 4-et és egyelőre nagyon jónak tűnik.

Külsőleg nem sokat változott, van ugye új gombsor, ami kicsit steril, a címsávba pedig beköltözött a bookmarkoló ikon. A korábbi Firefox mellé telepítettem, így rögtön átvette az összes könyvjelzőmet és a böngészési előzményeket is (érdekes, hogy ha valamelyik verziót elindítom és utána a másik verziót is, akkor a másodikként elindított helyett is az első verziójúnak jelenik meg új ablaka). A szokásos internettúrát végigcsinálva úgy tűnt, hogy az új verzió valamivel fürgébb. Nem jelennek meg hamarabb az oldalak, de betöltés közben, sok tab mellett is azonnal reagál a böngésző arra, amire kell, ugyanakkor a 2.0.0.12.-höz képest kevesebb memóriát fog le, mégha nem is 60%-kal kevesebbet, ahogyan azt egyes portálokon írták. Az általam használt kiegészítők közül egyelőre csak a Web Developer Toolbarnak van kompatibilis kiadása, az viszont jól működik.

Szerintem most nagyon jó úton járnak a fejlesztők, várom a megjelenést.

Kedves gyerekek, ma nagyon hasznosat fogunk tanulni!

Tegyük fel, hogy kedvenc Windows-os programunk valamiért úgy dönt, megzabálja az összes memóriát, teljes terheléssel járatja a processzort, mégsem jut semmire, ugyanakkor az összes kulturált programbezárási módszerünk csődöt mond: a bezárás gomb hatástalan, a heves [Ctrl]-[Shift]-[Esc]-ezésre megjelenő Feladatkezelőben (a billentyűkombó Windows XP esetén a [Ctrl]-[Alt]-[Del]-lel egyenértékű, Windows Vistán viszont a két kombinációnak más a jelentése, ha jól emlékszem) is hiába próbáljuk leállítani, tovább makacskodik. Marad tehát a legkevésbé humánus szoftveres megoldás, ledobjuk rá az atomot.

Ehhez segítségül hívjuk a Parancssort ([Win]-[R], cmd, [Enter], vagy a Start menüben is kikereshetjük, de az n00b szokás), ami sokkal hasznosabb eszköz, mint sokan gondolnák. Nekünk kettő parancsra van szükségünk a rendrakáshoz, a tasklist-re és a taskkill-re. Előbbi egy csinos listát mutat a futó alkalmazásokról, majdnem ugyanez látszik a Feladatkezelőben is, viszont itt látunk egy PID nevű oszlopot, amely a programok egyedi azonosítóit tartalmazza, egészen véletlenül pont ezek miatt hívtuk elő a listát. A problémás alkalmazás PID-jét kikeresve már meg tudjuk mondani a taskkill-nek, hogy kinek jár a tasli. A taskkill elég sokféleképpen paraméterezhető, mivel mi kedves gyerekek vagyunk, a legegyszerűbb módszert választjuk: taskkill /PID rosszarcú_program_PIDje. A parancs azonnali hatállyal kilövi a beragadt programot, mi pedig elégedetten hátradőlhetünk a felszabaduló erőforrások láttán. Mindez a képen is látható:

A listában alulról a harmadik programot lőttem ki a példa kedvéért

Jegyezzük meg: a Parancssor jó dolog! Nemcsak a problémamegoldásban van hasznunkra, de kiválóan lehet vele villantani a DOS-korszakot csak hallomásból ismerő rokonok és ismerősök előtt ("Nem is nyúlt az egérhez!"), az igazán tökös Parancssor-használók pedig még blogot is írhatnak egy-egy érdekesebb parancsról.

(Hogy a linuxos tezsvírek is említve legyenek: hasonló móka számukra is létezik, javaslom a top és a kill -KILL parancsok azonnali man-olását, ha még eddig nem volt rá alkalom.)

Elkezdődött hát a 2008-as versenysorozat, szombat hajnalban persze a franc se kelt fel az időmérőt megnézni, a délutáni ismétlést meg logisztikai problémák miatt (nem voltam otthon) nem láttam, szerencsére az interwebre minden felkerül izibe, onnan tájékozódtam, mint autósport iránt igen, nemzeti ünnepen hátrafele nyilazó és tojással dobálózó magyar magyarok iránt ellenben kurvára nem érdeklődő, felelősségteljes állampolgár.

A vasárnap hajnali felkelést viszont semmiképpen nem lehetett megúszni, ezért erőt vettem magamon. Nem mondanám, hogy nagyon megérte. Ha a futamot versenyként tekintem, akkor ez egy szörnyen unalmas verseny volt. Egy versenynek nem tesz jót, ha a mezőny jelentős része elhullik féltávig. Egy versenynek nem tesz jót, ha attól válik izgalmassá, hogy a biztonsági autó összegyűjti a mezőnyt. A szabályváltoztatások fő eredményeként beharangozott több előzésből semmit nem láttam, a kipörgésgátló hiányából is csak annyit, hogy Massa rögtön eldobta a gépet, mondjuk Massa híresen gyengén szokott menni Ausztráliában, szóval nem biztos az összefüggés. Még azt mondom, Raikkönen megmozdulásai voltak a leginkább tetszetősek, más kérdés, hogy ezekből ő sosem jött ki jól.

A futam a káosz miatt tökéletesen alkalmatlan arra, hogy helyes következtetéseket vonjunk le az egyes csapatok tudásáról. A Ferrari ugye csúnyán megy haza, mindkét autóba beleállt a csavarkulcs, a téli teszteken pont arról áradoztak, hogy a tavalyi technikai gondokat milyen jól megoldották idén. A McLarenről sem derült ki semmi, mert Hamiltonnak a közelében maradni sem bírt más versenyző, Kovalainen viszont nem tudott mit kezdeni Kubicával, sőt még Alonsóval is elbíbelődött, aki pedig a bevallottan nem túl remek Renault-val valószínűleg messze felülmúlta a saját várakozásait. Rosberg alatt végre nem rohadt le a Williams, Trulli meg elég szépen ment a Toyotával, amíg ki nem állt, a már most 2009-re készülő Hondával Barichello kisebb csodát művelt, a nyalókásembert meg a lámpafigyelő képességet viszont kicsit kéne még fejleszteni, hogy legközelebb ne a büntetések miatt dobják el azt a kevés eredményt. (Amúgy a Honda "már jövő évre készülünk" hozzáállása bennem némi visszatetszést vált ki, nem akarok vészmadárkodni, de mintha a japánoknak kifelé állna a rúdja a Forma-1-ből.) A többieket most hagyjuk, úgysem reális a sorrend, a BMW talán a sötét ló.

Rosberg harmadik helyezésének persze nagyon örülök, de még jobban örülnék, ha ezentúl normális futamok következnének, nem ilyen őskáoszból derivált szerencsétlenségek.

EdBoyWW minapi posztjában bukkantam erre a gyöngyszemre. Ha Peterdi Pál még élne, két évfolyamnyi Tücsök és bogárba való anyagot biztosan kiszedne ebből az oldalból.

Az én kedvencem a címben már olvasható kifejezés, tulajdonképpen teljesen logikus tükörfordítása a more software picks-nek, a "műsor -a kőzuzalék előtt a PC és fog jó vigyázni -a egészség"-en viszont még gondolkozom egy keveset.

Jaj, de jó, rögtön kezdem is a trollkodást, mert bár a hét sztorija valószínűleg a reptéren laptop helyett akárminek gondolt Macbook Air tulajdonosának szomorú és járatlekésésbe torkolló esete, nálam egy másik téma viszi a pálmát, amiben szintén szerepel a borítékba csusszantható csudamasina. Pontosabban őneki a hiánya.

A Newsweeken megjelent cikkben a szerző eszmefuttat ás (!) arról, hogyan sikerült nyomát veszíteni a saját Macbook Airjének a saját lakásában, ami pedig igazán megdöbbentő, az a szerző egyik lehetséges magyarázata a gép eltűnésére: "As humiliating as it sounds, let me repeat: the MacBook Air is so thin that it got tossed out with the newspapers." Érted, összefogta a heti Blikkel meg Napi Ásszal és kidobta. A laptopot. Szeretném azt hinni, hogy ez a cikk kamu, mert ha a cikk kamu, az azt is jelentené egyben, hogy ennyire hülye ember nincsen. Ugyanakkor, ha a cikk valós tényeket közöl, akkor Cupertinóban Apple Inc.-éknek komolyan el kell gondolkodniuk azon, hogyan tudnák az ilyen eseteket elkerülni a gép következő verziójánál.

Mivel észt a jövőben sem fognak tudni a gépek mellé csomagolni, a laptophoz mellékelt pittyegős kulcstartót pedig ugyanúgy el lehet veszíteni, mint magát a laptopot, az én javaslatom egy dollár értékben: adjanak a géphez egy nagy barna borítékot.