A mai nap arról emlékezetes, hogy egyfolytában álmos voltam. Programozás előadáson úgy a második óra kezdetétől nem emlékszem semmire, a következő észlelésem pedig az volt, hogy kinyílik a szemem, az előttem lévő sorok üresek, a tanár sehol, a többiek meg rajtam röhögnek, mert már öt perce vége az előadásnak, én meg még ugyanúgy alszok a padon. Gazok :-). Az angolóra előtt elvileg voltam netezni is egy keveset, sőt, elvileg Satival is beszéltem MSN-en, gyakorlatilag viszont rohadtul nem működött az egész. Az angolóráról nem is mondok semmit, esküszöm, hogy egy marék molylepke sokkal több izgalmat tartogat ennél. Blabla az egész, folyton az orosz nyelvvel példálózik a tanár, meg szívat minket a helyes kiejtés miatt - az a baja, hogy szerinte mindannyian amerikaiul beszélünk, de könyörgöm, nincs BBC-nk, amit angolul tudok hallgatni, az mind amerikai jellegű. Őt ez nem érdekli, ő azt szeretné, ha mindenki úgy beszélne angolul, hogy a brit nyelvészek azonnal örökös taggá válasszák. Ja, ez amúgy szaknyelvi félév, írásban kellene fordítást készítenünk, amihez vannak remek útmutatók is, talán holnap bemásolom őket ide, okulásul. Eccerű lesz, ígérem. Angol után még bementem Hardver 2-re, tizenhárom társammal egyetemben ( :-), mire Gál "Hardver" Zoltán meg is jegyezte, hogy "Nagyon kevesen vannak, itt a tavasz?" Ez két dolog miatt érdekes, mégpedig: más alkalmakkor sem szoktunk többen lenni, ami érthető, mert unalom rulz; illetve, a fenti mondat tőle felér egy egész estés Fábry-műsorral. Ő ugyanis végtelenül precíz ember. A krétát zsebkendővel fogja, a nadrágján kifogástalan a kissé idejétmúlt élvasalás, nyakkendője pedánsan lóg a mellkasán. A vicc szerinte nem precíz dolog. Szerinte precíznek kizárólag a különféle SISD, SIMD, MISD, MIMD és más számítástechnikai elemek nevezhetőek, ezek említésekor fény csillan a szemében, vonásai megenyhülnek. De legalább ő nem szekálja halálra a népet vizsgán. Csak egy kicsit.