Miután a tökös kócsagok egy idő után már önnön erejükből felszállni is képtelenek voltak, az ország népe NAGYON várta az október végét, hogy hátha a bátor kőszáli kecske megérkezik és körbepörgő rúgással ellátja a baját az összes gonosz hibáknak. A bátor kőszáli kecske meg is érkezett, s mire ideért, nagyobb lett a híre, mint a szakálla. Az ország népe azért kedvesen körülrajongta, merthát mégiscsak vendég, még pont érezni a friss pörkölés szagát, meg olyan vidáman forog a főtéren, nem lesz itt baj, mindenki meglássa.

Ám amikor éppen elszállásolták volna a neki eszkábált kuckóba, a bátor kőszáli kecske ilyent mondott:

Ezzel vége a mai mesének. Máig is élnek, ha rájuk nem szakadt a kernel.

(Azért vágod: az előző kiadással a telepítés után voltak gondjaim. Ezzel már a telepítés előtt is vannak. Bizisten visszateszem a Gutsy-t.)