A harmadik belázasodós este utáni harmadik látomásszerű reggel. Látok mindent, csak semmit nem értek. Hét körül a szokásos lépcsőházi mozgolódás még megvan a tudatomban, hogy is ne lenne meg, mikor alig negyed órája lehetett az egész.

Ránézek az órára: kilenc negyven. Káélet.

Mondjuk lehet, hogy nem hajnal háromkor kellene lefeküdni ilyen állapotban.