Prog előadásra bejött az egyik kisfőnök Pici helyett - akinek valami dolga akadt -, és megpróbálta megtartani az előadást. Picinél ilyenkor halálos kuss van folyamatban, de ő nem Pici, azaz mindeni pofázott oda-vissza. Ettől az első sorban ülőkön kívül senki más nem hallotta, hogy mit magyaráz az illető, de ez nem számít, mert egyrészt alig mondott valamit: ahogy teleírta a táblákat, letörölte, aztán megint teleírta az összeset; másrészt meg az első sorban ülők sem voltak túlzottan érdekelve a tananyagban. Úgy fél óra elteltével a terem feléből eltűntek a diákok. Az egész esetben az a legnagyobb gáz, hogy jövő héten éppen abból fogunk zh-t írni, amiről ma szó lett volna, de már meg sem lepődtünk igazán azon, hogy az ilyen fontos dolgokat ezzel az átlátszó megoldással le is adják meg nem is, hiszen tavaly is ugyanezt tették. Egyszerűen ki van számítva, hogy következő félévben hányan fognak prog 2-re járni. Mondjuk 100 fő. Ebből a százból hatvan már megvan, ők azok, akiknek megvan a gyakorlati aláírásuk, a maradék negyven helyre meg be kell rakni a 300 prog 1-esből néhányat. Azaz ebben a félévben 40-en fognak levizsgázni prog 1-ből, a többieket viszont szépen fokozatosan le kell építeni... Gáz? Gáz.

Angolon megint sehová sem haladtunk, a tanár óra elejétől kezdve az angolszász jogról meg a hatalmi szervekről csacsogott, miközben jövő héten már be kell mutatnunk az első oldanyi fordításunkat. Nekem meg még az sincsen meg, hogy mit fogok fordítani. Amit kiszemeltem magamnak, abból mutattam neki egy részletet, de szerinte ez inkább oktatóanyag mint szakmai írás, keressek másfélét. Én viszont nem akarok planetáris fluktuációról írni, sem pedig a nemklasszikus logikák közös interpretációjáról. Informatikus vagyok, informatikáról írok, vazze.

Miért van az, hogy ha a tanárt idegesíti a kis létszám, akkor azokon tölti ki a rosszkedvét, akik éppenséggel ott vannak? Jó, nem kötelező előadásra járni, de Hardver 2-ből tudtommal nincs jegyzet sem, ma mégis összesen tizen voltunk előadáson. Tíz ember egy 300 fős előadóban... A tanár meg olyan hangnemben beszélt hozzánk, mint aki meg van sértődve, hogy ezek tizen be mertek ülni, neki pedig meg kell tartania az előadását. Pedig nem mi kapunk érte fizetést... Köszönöm istenem, hogy a jobb napok közé becsempészel néhány ehhez hasonlót is...