Elállt a hóesés. A megálló felé gyalogolva azon tűnődtem a tócsák kerülgetése közben, hogy akár a tölcsérből a földre esett fagylaltgombócok is olvadozhatnának az aszfalton. Mennyivel mókásabb lenne, ha a velem szemben jövő, egyébként szúrós tekintettel végigmérő öregasszony a hólé helyett a citrom-puncs kombinációjából előálló virító rózsaszínű trutyiba lépne bele. Merthogy annyira engem bámul, hogy észre nem venné, az biztos.

A hülye időjárás mindenkire rányomta a bélyegét, a mai két előadáson végig komoly áldozatokkal járó, igen intenzív harcot kellett vívnunk a percenként bekövetkező, elhárítása után azonnal újra támadó szemlecsukódás ellenében. Nem mindig sikerült. De utána felpörögtek az események, hét lakat alatt, vérszomjas gyakorlatvezetők által szigorúan őrzött titkokat fedtünk fel, ezeket azonban nem fedhetem fel így a nyilvánosság előtt, mert az ügynöklisták jelentősége ehhez mérten sehol nincsen, és nekem nem hiányzik annyira, hogy itt toporogjon a környéken az összes bulváríró és Fókusz-munkatárs. Emiatt viszont nem tudtam megnézni a fórumot sem, pedig Mr. Vercettinek be lett ígérve az F1-beszámoló. A postát is csak futtában néztem meg, menoh írt levelet a weboldala ügyében de bonyolultabb volt az ügy, mint amennyi időm lett volna rá.

Okosságok mára, mégpedig a Showderben fellépő fiatal komédiástól (akinek szemét módon nem emlékszem a nevére):
"Én a disznóvágásban csak azt nem értem, hogy minek kell hajnalban elkezdeni. Ötkor még alszik a Greenpeace?"
"A stihlfűrész a vidék jedi-kardja."