A tökéletes bűvésztrükk három részből áll. Az első: a megbizonyosodás.

Én alapvetően nem kedvelem különösebben a kosztümös filmeket, magam sem értem, miért. A bűvésztrükkök sem igazán érdekeltek. Eddig. A The Prestige egy kosztümös film, ráadásul bűvészekről szól. Halálra kellett volna unnom magamat azalatt a kétszáz perc alatt.

A második: a fordulat.

Mégsem untam magamat halálra. A film ugyanis nem arról szól, hogy bűvészek bűvészkednek, illetve erről szól, csak emellett rengeteg egyéb dologról is, amik viszont rettentő érdekessé teszik a mutatványt. S@tinak különösen ajánlom, meg mindenkinek, aki szereti az olyan filmeket, amelyekben ugrálunk az időben, élve boncolunk olyan érzelmeket, mint a hiúság, az elhivatottság és a megszállottság vagy az önzés, majd a végén rohadt nagyot koppanunk állal, amikor mindenre fény derül. (És figyelem, ebben a filmben a dolgok magyarázata olyan magyarázat, amely tényleg kézzel fogható és elgondolkoztató, egyben a film újbóli megtekintésére sarkall.)

A harmadik és legfontosabb: az elismerés.

Ez az a mozi, amit nézve nem veszed észre az idő múlását, nem kezdesz el vakarózni a székben, nem mész ki sehová, csak ülsz, nézel és várod a következő pillanatot. Christian Bale, Hugh Jackman, Michael Caine, Scarlett Johansson — mindannyian nagyszerű alakítást nyújtanak. Borzasztó jól lett ez a film elkészítve, minden tiszteletem a stábé. Csak ajánlani tudom, tényleg: olyan, akár egy bűvésztrükk. 10/10, and I mean it.