Hétvégén budapesti rokonok voltak nálunk - ha érdekel, ők azok, akiknél megszállok fórummeetkor, amennyiben egyedül megyek erről a környékről -, és ennek megfelelően az egész hétvége az evés-ivás-nulla aktivitás szentháromság jegyében kellett, hogy elteljen, mert ha lelépek valahová, akkor az milyen dolog már - így maradtam le egy valószínűleg fantasztikus Korda György feat. Balázs Klári "koncertről", ők voltak a falunap sztárvendégei, LOL -, a nagy beszélgetések közben meg nekem nem akarózott beleszólni semmibe, mert minden elhangzott dolgot hallottam már idén vagy négyszer, tőlük, ugyanígy, és akkor sem értettem velük egyet sok dologban, mint ahogy most sem.

Velem kapcsolatban úgyis két téma bír felvetődni, ha rokonok, ismerősök vannak nálunk: az egyik természetesen az iskola, hogy hogy megy nekem, van-e még vizsgám, szeretem-e, pedig még nem vagyunk a nyárnak abban a szakaszában, amikor én iskoláról kívánok társalogni; a másik meg az, hogy mikor kell jönniük az én esküvőmre, remélik hogy még megélik azt is, meg hogy jól válasszak, mert... Még tanácsokat is adnának, sőt, majd ők kerítenek nekem párt! Amikor ez elhangzott, nekem valami ismeretlen okból kifolyólag félreszaladt a vörösboros kóla, amidőn felrémlett, hogy az ő legutóbbi ilyen tevékenységükből kifolyólag valaki egészen az óceán túlsó felére költözött...

Mindegy, ezen a kérdésen általában sikeresen túljutunk, én a békesség kedvéért nagyon kussolok. Így hát eltelt a hétvége, ma pedig kivittük őket a vonathoz. Valaki magyarázza már meg nekem, hogy ha valakik nyugdíjasok, egész nap ráérnének, akkor miért kell nekik a létező legkorábbi vonattal hazaindulni? Nagyon nem volt jó hajnali ötkor felkelni, félálomban a folyosón keringő családtagokat és rokonokat kerülgetni, aztán baromi vastag ködben elindulni. Egyébként is imádom, mikor beleszólnak a vezetésbe olyanok, akiknek köze nincsen a vezetéshez, most ugye percenként elhangzott, hogy mekkora köd van, nem érünk oda időben, aztán amikor Nyíregyházán a kiskörúton valahogy lett forgalom is, akkor megint kezdődött az óra nézegetése meg a szentségelés. Ráadásul az InterCity akkor jött be, amikor indulnia kellett volna, és én sosem hittem, hogy ember ennyire félhet attól, hogy nem lesz ideje felszállni a vonatra.

Szóval megint bővült egy képzeletbeli lista, beírtam pár tételt a "Milyen nem szeretnék lenni idősen?" cím alá. Majd szóljatok, ha mégis olyan leszek, légyszi.

Még valami: mától egy hosszadalmas bizonyítási procedúrát indítok, de nem mondom meg, mivel kapcsolatban, mert nem szeretném befolyásolni a bizonyítás eredményét azzal, hogy befolyásolom a bizonyítás alanyát, elvégre akkor a fene megeszi az egészet. Majd csöpögtetek néhány információt a folyamatról, de ettől eltekintve semmi sem fog a mesterkedésemre utalni, mert piszkosul jól fogom csinálni. Aztán ha a feltevésem igaznak bizonyul... nem szeretném pedig.