Be lett írva a két dekk, végre. Ezzel az ügyet le is zártam. Meg a vizsgaidőszakot is. Még nem tudom, mi lesz, meg őszintén szólva én is meglepődök azon, hogy mennyire meg tud viselni lelkileg ennyi bad happening is.

Reggel a vonaton egy fülkében ültem egy párral, a férfi valószínűleg mozdonyvezető lehetett, a nő meg akármi, végülis nem derült ki, csak annyi, hogy most jár valami iskolába, ahol angolt is tanulnak. Tegnap volt az első óra, és úgy gondolta, hogy a vonatozás közben elmeséli párjának, mi mindent tanultak eddig. Elkezdte magyarázni, hogy a bemutatkozással kezdték, annyit már tud is fejből, hogy "I azt jelenti, én vagyok". Erre a fickó leoltotta azzal, hogy "I am = enyém". Erre a nő ledöbbent, percekig kerregett, aztán azt mondta, hogy az is azt jelenti, hogy én vagyok. Utána elmondta, hogy tanultak vagy negyven szót, ami a bemutatkozáshoz kapcsolódik, ezek közül kettőt biztosan meg fog jegyezni: a fast és a very szavakat. Most gondolj bele vazze, nyelvtanulás...